Ha valaki ennek hatására be is tér Isten házába, már valami történt – vallja a zalaszentgróti atya

Március vége óta Szeghy Csaba Tamás atya Zalaszentgrót és a környező települések plébánosa, miután Bizderi János esperes kanonok 83 évesen nyugdíjba ment. Az új lelki vezetőnek nem ismeretlenek a szentgróti hívek, mert 2014 júniusi pappá szentelése után János atya „jóban-rosszban”, mindig mellette volt. Minden karácsonyi és húsvéti időszakra meghívta, hogy a szentgróti és környékbeli híveket gyóntassa.

- Ez nekem papként is, emberként is egy nagyon szép gesztus volt. A mai napig barátság van kettőnk kapcsolatában. Amikor idekerültem, akkor számomra nem idegen környezetbe jöttem át, hanem olyanba, ahol a hívek engem ismertek, s ahol a híveket már ismerhettem jómagam is. Nem kellett magyarázkodnom, hogy ki vagyok, honnan jöttem – mondta.

Nemesapátiban jól működő közösséget sikerült kialakítani, hasonló a szándéka Szentgróton is. Azonkívül, hogy szeptember 1-től egy kolléganővel ketten végzik az iskolai hitoktatást, szeretne Csaba atya havi egy alkalommal az óvodásokkal is 20-20 percre leülni, és a Képes Biblia alapján beszélgetni.

- Számomra mindig kardinális kérdés volt az ifjúsággal való foglalkozás. Azt tervezem, hogy itt, a plébánia régi épületében közösségi foglalkozásokat tartok, ami nem azt jelenti, hogy folytonosan imádkozunk, hanem szombat délelőtt, amíg az anyuka el van foglalva, a gyerekek jöjjenek el, itt van pingpongasztalunk, kártyázunk, akár tollaslabdázunk, közben pedig kinyitjuk a Bibliát, valaki felolvas egy gondolatot belőle, és megbeszéljük, kinek mi a véleménye erről. Az ilyen foglalkozás fakultatív, mégis közösségi jellegű.

A felnőttekre is fokozott figyelmet fordít a plébános. Ebben is a korábbi, zalaszentiváni tapasztalataira utalt:

- Ha valaki azt gondolja, hogy a felnőtteket a Biblia nem érdekli, akkor ezt vissza kell utasítanom! Zalaszentivánon is kialakítottam egy csoportot, nyolcan-tízen-tizenketten heti egy alkalommal találkoztunk a plébánián, ahol valaki felolvasott egy evangéliumi részletet, és azt megbeszéltük. Úgy tapasztalom, hogy ilyenre itt is van igény.

Szeghy Csaba fontosnak tartja a kirándulásokat (a közelmúltban hatvan emberrel Homokkomáromban jártak), mert a buszon, a közösségben van lehetőség beszélgetésre, a kapcsolatok újraépítésére.

- Elmegyünk Máriagyűdre, Máriacellbe, olyan helyre, amely lelki töltést ad, de közelebb hozza egymáshoz az embereket is. Szeretném, ha a kirándulásaink híre eljutna mindenfelé.

A templomról és a plébániáról a következőket mondta Csaba atya:

- A plébánia épületének felújítása komoly anyagi forrást igényel, jelenleg Zalaudvarnokon lakom. Az orgona felújítása megkezdődött. A templombelső felújítása is nagyon fontos lenne, ehhez keresem a forrásokat. Bízom benne, hogy mindenki hallotta már a harangjátékot, ami a templom tornyából napközben minden egész órakor szól... Ezt azért tartottam fontosnak, mert ez is egy felhívás: ha valaki pont erre jön, felnéz, esetleg be is tér az Isten házába, akkor már valami történt. A külső mozgatóerőket is fontosnak tartom, ne abból induljunk ki, hogy csak imádkoznunk kell! Vegyük észre azokat a külső értékeket, amelyek szintén az Úristen adományai számunkra! Amit nem mindig imádsággal fejezünk ki, hanem jó szóval vagy bármilyen tárgyi vagy lelki eszközzel, ami megmozgatja az embereket.