A jövő Zalájának alakítója: Agg Ferenc szerint az útkeresés ma is tart az építészetben

Azon kevesek közé tartozik, akik építészmérnökként a jogalkotásban, a települések építés-szabályozásának kidolgozásában vesznek részt. A településrendezési tervek végeredményeként létrejövő szabályozás a köz érdekében a magántulajdon korlátozását tartalmazza, meghatározza, mit és hogyan lehet építeni, magyarázta a zalaegerszegi AOD Építész és Grafikus Iroda Kft. egyik vezetője.

- Nagyon összetett szakma ez, egy része száraz, és távoli az építészet alkotás folyamatától. A rendezési tervek és a szabályozások készítése nyilvánosan zajlik, és sajátosan befolyásolják a gazdasági és politikai lobbik, az egyéni érdekek – mondta Agg Ferenc. – A szabályozások célja, hogy a város fejlődése szabályozottan, szakmai alapelveket figyelembe véve a település vezetése által meghatározott irányba mutasson, a különböző funkciók, léptékek egymást nem zavaróan kapjanak helyet. A településtervező feladata szerteágazó, irányító tervezőként foglalkozni kell a tájvédelemmel, a közlekedéssel, a közművekkel és vízrendezéssel, a településtörténettel, a műemlékekkel, a régészettel, a környezetvédelemmel, és e szakterületek állami szereplőivel együtt kell összehozni valami működőképeset. A városrendezés eredménye a legtöbb esetben hosszú idő elteltével mutatkozik meg, bár vannak kivételek. Zalaegerszeggel régóta foglalkozom, a Gólyadombon, Neszelében, Csácsban, a kaszaházi tetőn, az újonnan létrejövő családi házas területeken már ott a kezem nyoma. A város belső struktúrája adott, azon változtatni nem könnyű, és nagy csodák nem is történtek. A legutóbbi változások közül a Kerámia utcát említeném, amely egy nagy belvárosi tömb átszelésével jött létre, megvalósítása sokáig váratott magára.

Az utókor értékel

Agg Ferenc elsősorban településtervezőként dolgozik, de műemlékek felújításával is foglalkozik. Ezért és a zalaegerszegi építészeti értékek helyi védelméről szóló rendelet megalkotásában történt közreműködéséért kapta meg 2016-ban a Podmaniczky-díjat. Építészként természetesen épületeket is tervez, s arról is kérdeztük, hogy e téren mire büszke leginkább.

- Az ember egy darabig büszke egy-egy munkájára és nagyon szereti, aztán később már nem, mert az idő átlépi a korábbi gondolatokat. Ami a nyolcvanas években divatosnak vagy építészetileg irányadónak tűnt, arra ma másképp gondolunk. A rendszerváltás után sok, stílusában eklektikus, különböző építészeti értékrend szerinti épület jött létre, ami visszatükrözte a posztmodern kor világát, és azt az időszakot, melyben a társadalom keresi önmagát. Ez a folyamat jó ideig el fog még tartani. Mára talán fegyelmezettebb, tisztább házak kezdenek megjelenni, de nyilván ezt sem lehet általánosítani. A korok építészetét mindig az utókor értékeli, és hosszú idő kell ahhoz, hogy ez az értékítélet mentes legyen a közelmúltra vonatkozó, politikai felhangú megállapításoktól.

Tartás, elegancia

Egy épületnek háromféle értéke van: az anyagé, a helyé, s talán a leglényegesebb, hogy bír-e valamilyen tartással, szellemiséggel. Próbálok ilyeneket létrehozni. Most is nagyon szeretem a Kerámia lakópark épületeit, mert talán szerénytelenség nélkül mondhatom, van eleganciája a házaknak. A terek belmagassága valamivel nagyobb a megszokottnál, ami fontos. A megfelelő léptékű terek létrehozását hiányolom leginkább a mai épületekből. Az irodánk jóval korábbi munkája volt, amiben többen vettünk részt, a piac környéki beépítés, melyet szintén szeretek. Mai szemmel eklektikus épületsort láthatunk, sokféle anyagot és díszítést használtunk, de a szándék és az elvárás is az volt, hogy ne egy épületet tegyünk le, ne egy monumentális térfal jöjjön létre. Ennek a szándéknak a megvalósításához a legjobb eszköz az volt, hogy más-más kéz nyoma legyen egy-egy épületen.

Autó autó hátán

Ahogy az élhető lakóházak, úgy az élhető város kialakításában is van még teendő.

- Most a közlekedés ural mindent, autó autó hátán. Elhatározás kérdése, szerintem nem kell mindenhova autóval menni, főleg egy olyan kis városban, mint Zalaegerszeg. Ebben nem sikerült előrelépni, ebben a közösség és az egyén pillanatnyi érdekei ellentétesek. Ki kellene mondani, hogy a belvárosba nem lehet autóval bemenni, de persze mi kuruc nemzet vagyunk, nem szeretjük a szabályokat. Olyan törvényeket szeretnénk, amelyek mindenkire vonatkoznak, csak ránk nem – jegyezte meg ironikusan. – Ha már a szabályokról elmélkedek, jó változásnak tekintem az építéshatósági feladatok állami kézbe vételét, az egységes gyakorlat és a szabálykövetés kikényszerítését.

Hiányzik az utánpótlás

Agg Ferenc azt is elmondta: munkában bővelkednek most a tervezőirodák, mert rengeteg beruházás zajlik, de a szakmai utánpótlást nem látja biztosítottnak, főleg a településtervezésben. Amit még fájlal, hogy az emberek nagyon keveset tudnak az építészetről, mint ahogy a művészetről általában. Kevesen értik, a közoktatásban nem tanítják, s e tudás nélkül nem tudnak viszonyulni a múlt és a jelen épített környezetéhez.