A krimiíró, akinek nagy álma, hogy osztrigát tenyésszen

Képzeljünk el egy értelmiségi családot. Mindenük megvan, amire csak vágyik az ember. Jól jövedelmező állás, biztos háttér, kényelmes élet. Minden olyan tökéletes, nyugodt, kiszámítható, minden olyan, amire szinte mindenki vágyik.

Ám a nőben ott vágy, hogy legyen minden más. S így is lett. Az irodalmár, jogász ma takarít, mos, vasal, vendégeket fogad – s munka előtt, után ír.

Szlavicsek Judit első krimije, a Balatonon játszódó Légy/ott igencsak kedvező fogadtatásra talált, s már készül a második is, melynek megjelenését őszre tervezi kiadójával együtt.

De mielőtt elárulnánk, milyen is fejest ugrani egy merőben más életbe, pillantsunk vissza addig az időig, amellyel a bevezető sorok kezdődnek.

- Irodalomtudományi szakos bölcsész diploma után jogász diploma és ügyvédi pálya, majd visszakanyarodás az irodalomhoz. Ez egyenes út a könyvek és az írás felé?

- Sorszerű, de nem gondoltam, hogy így lesz. Egy költözés volt a katalizátora az egész történetnek. Öt évvel ezelőttig meggyőződésem volt, hogy egész életemben jogász maradok. Megvolt egy kitaposott út, egy elképzelt pálya, melynek minden állomása belátható volt. Aztán ideköltöztünk Hévízre, és minden, ami eddig természetes volt, az megkérdőjeleződött. Nekem elsősorban először a szakmám, a jogi pálya. Aztán egy nagyon erős, huszáros vágással azt mondtam: nem leszek többé jogász, hanem csinálok valami egészen mást. Szobakiadással kezdtem el foglalkozni. Életemben először nem szellemi munkát végeztem. A mindennapi fizikai munka megnyitotta a kreativitást bennem. Valószínűleg belejátszott egy életközépi válság is, amikor az ember átgondolja, hogy minden úgy van-e ahogy akarta, vagy férhet-e még a mindennapjaiba, az életébe valami más, vagy jöhet-e valami, amire réges-rég nagyon vágyott, de aztán már régen letett róla. Minden összejátszott, hogy akkor most megpróbálom az írást.

- Az életközepi válságot említetted, amikor egy tökéletes életből vágyódtál valami másra. A mai tapasztalataid alapján a váltás előtti élet volt a tökéletes vagy a mostani?

-Ez összehasonlíthatatlanul jobb. Nekem is és a családnak is – mert mindig egyben gondolkozunk. Nincsenek egyéni vágyak és egyéni döntések. Nyilván semmi olyat nem léptem volna meg, ami nekik rossz lett volna. Most egészen összetett életet tudok élni, habár egészen egyszerű munkám van. Sokan azt gondolhatják: nehogy már ez elégítsen ki valakit. De nekem ez – az írással együtt – sokkal több, mint bármi, amit eddig csináltam.

-Mi a jobb, mi az amit megtaláltál, ami eddig hiányzott?

-A szabadság. Most először nincsen az, hogy bejárok munkahelyre, hogy nyolctól – ötig ott vagyok, hogy néhány nap szabadság van csak. Tehát nincsen az a fajta tökéletes beszabályozottság, ami mindenki életének része. Ez hatalmas előny. És az, hogy ebbe bele tud férni, hogy írjak. Azt hiszem, hogy három gyerek és egy „rendes” munka mellé ez már nem férne bele. Vagy olyan dolgok feladásával, amit soha nem lépnék meg. A családot soha nem szorítanám háttérbe. Nekem alapvető prioritás, hogy én foglalkozzak minden gyerekkel, én intézzem a dolgokat.

- Maga az a gondolat, hogy „szeretnék írni” mikor fogalmazódott meg legelőször? Volt egy kipattanó szikra, villámcsapásszerű felismerés, vagy lassan formálódott, s fogalmazódott meg az írás vágya?

-Mindig volt egy ködös elképzelésem, hogy egyszer szeretnék írni egy krimit. A bölcsészkaron egyébként ebből írtam a szakdolgozatomat. A krimi műfaja mindig is érdekelt. Nagyon egyszerű eldönteni, hogy csinálsz valamit, de utána technikailag nagyon nehéz megvalósítani. Hiába ír az ember rövid prózákat előtte, ez egy más történet. Hogy elhiggyem, hogy meg tudom csinálni és megtanuljam a fortélyokat, ahhoz kellett egy kreatív írás kurzus Péterfy Gergelynél. Ő hitt bennem és támogatott. Innen indult – gyakorlatilag tavaly március óta foglalkozom az írással.

-Miért pont krimi?

-Jo Nesbo (kortárs norvég krimiíró) mondta egy interjújában, hogy két dologról érdemes írni: gyilkosságról és szerelemről, mert ez a két dolog az ember életében, amelyekben a legintenzívebb érzelmekről tudunk beszélni. A gyilkosságban soha nem a naturális cselekmény érdekel, hanem a miértje, a lélektani része. A Légy/ott is alapvetően egy lélektani kriminek tekinthető és amin most dolgozom, ugyancsak. Minden, aminél a büntetőjog véget ér, tehát amikor választ van arra, hogy ki, mikor, mit, hogyan? – akkor vége van a történetnek. A krimi pedig annál a kérdésnél kezdődik számomra, hogy miért? Ez az, ami akár az áldozat, az elkövető és a nyomozó szempontjából is érdekes, hogy mi a háttere annak, ami történik. Az én szándékom az, ami erre fókuszáljak.

-Hány féle folytatása, kimenetele van az író fejében az alkotás során a történetnek? Úgy is kérdezhetném, hogy előre megvan a befejezés, vagy az írás során a sorokkal együtt formálódik a cselekmény, a történet szövete?

-Ez a legérdekesebb a folyamatban. Az írásban – bármilyen meglepő – az írás a legkevesebb. A megelőző munka a legérdekesebb, de ez akkor is zajlik, mikor az ember ír. Hatalmas csavarokat hozhat a történet. Éppen ez történik most velem, mert a második könyvem több mint a felét átírtam, teljesen átvariáltam a háttér-motivációt. Minden szálon végigmenve az elmúlt napokban gyakorlatilag szétbombáztam a szövegemet. Három hete nem tudtam továbblépni, míg rá nem jöttem, hogy nem elég erős a háttérmotiváció. Azért nem tudtam a szereplőkkel menni, mert nincsen meg bennük az erős érzelmi töltet, amire szükség van. Ez most egy nagyon izgalmas időszak a Balatoni krimik sorozat készülő kötetében. A Légy/ott-ban már megismerkedhettek az olvasók a nyomozóval, aki most főhőse ennek a történetnek. Ez a Balaton déli partján játszódik, s a harmadikat is elképzeltem már: annak a helyszíne a Balaton-felvidék lesz.

- Ebben az új, szabad, alkotó életben az írás mellett mivel telnek a hétköznapok?

-Az apartmanban végzett munka végre visszajön újra. Nagyon-nagyon szeretem a fizikai munkát. A másik, hogy szervezem a család életét. Egy teljesen hagyományos családmodellt preferáló nő vagyok, aki fontosnak tartja, hogy minden nap meleg étel legyen és mindenkinek minden ki legyen vasalva. Kicsit perfekcionista ember vagyok. Ami még nagyon fontos, hogy a gyerekeket nagyon fókuszban tartom. Egy 21 éves lányom van, most érettségizett a fiam, a kicsi pedig ötödikes. Rengeteg energiám elmegy minderre – és tök jó, hogy ezt nem délután öt után kell csinálnom. Sokáig ez volt a jellemző, most viszont jó érzés, hogy annyi időm van rájuk, amennyit csak akarok.

-Azzal kezdtük a beszélgetést, hogy első diplomád szerint irodalom szakos bölcsész vagy. Az életedet milyen irodalmi műfajhoz hasonlítanád?

-Egy Romana – regény – mondja néhány másodperc hallgatás után az írónő, majd elneveti magát, s pontosítja válaszát.

- De nem… Igazából valamilyen klasszikus, 18. századi fejlődésregény. Mint a Vörös és feketében Sorel, aki eljut A-ból B-be.

-Most hol tartasz a fejlődésben és hova szeretnél még eljutni?

-Igazán most indultam el és fogalmam sincs, hogy még mennyi minden fér bele, mert körülbelül öt életnyi terv, ötlet van bennem, amit el tudnék képzelni.

-Mi áll a bakancslista első három helyén?

-Bakancslistám ugyan nincs, de sok mindent tervezek. A legfontosabb, hogy éljek még egyszer külföldön, de ehhez a gyerekeket el kell juttatni egy olyan életkorig, amikor már itthagyhatom őket. Szeretnék Horvátországban osztrigatelepet működtetni és csak fizikai munkával foglalkozni egész nap. Az biztos, hogy az írást addig fogom folytatni, amíg többet ad, mint amit elvesz. Abban a pillanatban, amikor már hátrányom lesz miatta a hétköznapi életben, akkor abba fogom hagyni. Ezt azért merem olyan bátram mondani, mert nagyon későn kezdtem el – és nem fogok belehalni. Én nem leszek az a „meg nem értett költő”, aki depressziósan és félrészegen dülöngél, mert kapott két rossz kritikát. Ha nem kedvező a fogadtatás, abbahagyom és csinálok valami mást. Nekem ez egy baromi fontos dolog- de nem mindenáron. Ezt a luxust az ember csak akkor engedheti meg, ha későn kezdett bele és már nagyon sok mindent elért. Akkor tudja úgy szemlélni: jó, csináljuk, amíg jó. Egyszer megtapasztaltuk, hogy működik, ha változás történik, s rájöttünk: semmihez nem kell foggal-körömmel kapaszkodni. Még akkor sem, ha jó. Ha egyszer működik, működik máskor is.