2021.05.17. 14:00
A Budafai Arborétum csodái
Mostani feladatunk az ősi park megújítása. Még a Zichyek építették a vadászkastélyt, akkoriban létesítették köré a parkot és a völgyben a kis tavat. Ezek az óriás fák közel száz évesek, vagy még öregebbek is lehetnek, hiszen azt nem tudjuk, hogy melyiket mikor ültették pontosan. Balesetvédelmi és növényegészségvédelmi okokból vizsgáljuk meg őket, de ide legfeljebb csak virágzó cserjéket kívánunk ültetni, hiszen ez az arborétum patinás bejárata, meg kívánjuk őrizni továbbra is a látványát, hangulatát – avat be legújabb terveikbe Gyergyák Lajos a Zalaerdő letenyei erdészetének igazgatója, akivel azért váltunk szót minderről, mert a koronavírus járvánnyal az emberek figyelme jobban a természeti értékek felé fordult. Arra voltunk kíváncsiak, hogy ez érzékelhető-e a Budafai Arborétumban, megyénk legnagyobb ilyen kertjében, s ha igen, mit tesznek a látogatóhely vendégfogadó képességének javításáért?
-Második éve érzékeljük a látogatók számának növekedését. Tavaly, tavasszal a havasszépék virágzásakor ingyenessé tettük az arborétum látogatását, s a bezártság után tömegesen jöttek is a látogatók. Volt olyan nap, amikor szinte telt ház volt, többször is előfordult, hogy nyolcszáznál többen keresték fel a kertet. Az idén, még csak a múlt héten nyitottak az iskolák az elzártságból, így az osztálykirándulások még hátra vannak, de máris emelkedik a belépők száma. Mivel ez parkerdő nem kell védettségi igazolvány, csak a vendégfogadó épületben kell maszkot viselni, az arborétumba belépve már szabadon nézelődhetnek a látogatóink – mondja Lajos, s elindulunk megnézni a természet budafapusztai csodáit.
Budafapuszta már nagyon régen is ismert hely volt, nevét az oklevelekben 1310-ben említették „Budafaluus”-ként először. A 15. századtól a Zichy család tagjai voltak a birtokosok, akik 1924-ben, Beivel István intéző irányításával vadászkastély építésébe kezdtek, amely 1926-ra készült el. A kastély köré már akkor parkot és a völgyben kis tavat is létesítettek. A kastélyt és a körülötte levő erdőket a 20. század elejéig a Zichyek főleg őszi vadászataik alkalmával használták, majd államosították csodálatos erdőbirtokot. Az arborétum kialakítása 1954-ben kezdődött meg közjóléti céllal, s azért, hogy elősegítse az idegen vidékekről, távoli kontinensekről származó fafajok meghonosítását. A mintegy ötven hektáros parkban 132 féle tűlevelű és 88 féle lomblevelű fát ültettek el. Sajnos, volt időszak, amikor a gyönyörű fák pusztulni kezdtek. A 2000-től 2004-ig tartó aszályos időjárás miatt megtámadta a szú az arborétum lucfenyvesét és a környező fenyő állományokat, amelyek mintegy 10 hektáron kipusztultak.
-Borzasztó látvány volt a szúpusztítás, a fenyők alatt mindent sárgás, vöröses por borított – emlékszik vissza az erdészetvezető, s elmondja, hogy más, ellenállóbb fafajok ültetésével pótolták a kivágott erdőrészeket, s most már ezek is egyre szebbé teszik a környezetet. Tavaly vehették birtokba a vendégek az új fogadóépületet, amelyben a szociális helyiségeken túl, szép váró és jelenleg az ehető gombákból kiállítás látható. A gyerekeknek meg pár éve építettük meg a Makk-kaland játszóteret az arborétum szívében, amely körül tűzrakó helyeket alakítottunk ki, s gondoskodunk tűzifáról is, hiszen egyre több az olyan baráti társaság, amelyik itt rendezi meg a főzéssel összekötött közösségi összejövetelét – sorolja Lajos, majd rákanyarodunk a virágözönben pompázó rododendronok, azáleák ösvényére.
A régi kis tó víztükrét burjánzó növények borítják. Lajos kicsit bosszankodik is emiatt, s, hogy érzékeljük, mi mindennel találják szembe magukat, amikor egy-egy problémát meg kell oldani, elmeséli, amurokat telepítettek a tóba, hogy ritkítsák a burjánzó vízinövényeket. Az amurok el is kezdték szorgalmasan megtisztítani a növényektől a vizet, de a halakra rákaptak a vidrák, s mindegyiket kipusztították. Fentebb, a nagy tó víztükre viszont tiszta, a partmenti fák csodálatosan tükröződnek a napsütésben. A parton vezető ösvények hangulatosak, üdítő sétálni rajtuk. A lejtőkön palló lépcsők teszik biztonságosabbá a haladást, a tó fölött pedig, ahol a tápláló patak befolyása miatt vizenyős, berkes az erdő, fa gyaloghídon lehet közlekedni.
-A lépcsőket, a hidat folyamatosan javítani szükséges. Voltak, akik azt kérték, hogy építsünk aszfaltos járdákat, vagy burkoljunk térkővel. Ez itt szóba sem jöhet, ilyen környezetbe nem természetes anyagokat nem hozunk be – mondja határozottan az erdészetvezető.
Felérünk a tó fölé, ahol megnőttek a több mint öt éves, nagyvirágú rododendron bokrok, s káprázatosan széppé varázsolják a környezetüket. Kérdezzük is Lajostól, hogy miként lehet megkülönböztetni az azáleákat a rododendronoktól?
-Az apróbb virágú bokrok az azáleák, a pünkösdirózsa nagyságúak a rododendronok. Van azonban ezeknek egy gyönyörű magyar gyűjtőnevük: a havasszépe – kapjuk az egyértelműsítő választ.
Elhaladunk a tölgy gyűjtemény, majd a vadgyümölcs parcella mellet, aztán virágzó magnólia bokrok, tulipánfák mellett sétálunk, s elcsodálkozunk a hetvenes évek elején ültetett mamutfenyők óriásságán, melyek már vagy harminc méter magasan karcolják az eget. Közben újabb vendégek érkeznek, több kisebb csoportot is látni a távoli ösvényeken.
Budafapusztai arborétum válogatás
-Miután elvirágoznak a havasszépék, a látogatók figyelme jobban a faritkaságok felé fordul. Egyre több a kerékpáros turista is, miután a közeli Lispeszentadorjánban kerékpárkölcsönző is üzemel – mondja Gyergyák Lajos, s azzal köszön el, az jó, hogy az emberek újra ráébrednek a természet fontosságára, rácsodálkoznak annak szépségére, titkaira. A maguk részéről igyekeznek ritkaságokat is mutatni, mint például a lassan serdülő ginkgo bilobát, a páfrányfenyőt, amely a legősibb fenyőfaj, aminek úgy tűnik, hogy legyező levele van, holott ez lényegében rengeteg, egy tőből fakadó összeforrt tűlevél. Ez a legősibb fafaj a világon mely túlélte a jégkorszakot, egyes példányai legalább 2500 évesek. Ilyen, s hasonló csodákért érdemes Budafapusztára kirándulni.
