Zalavég háromhajós temploma egyedüli a zalai falvakban

Végedhez azonban olyan dolgok is kötődtek, mint a templom építése, vagy a vásártartási jog, amit Nagy Lajos király engedélyezett Visegrádon. Véged búcsúi kiváltságát pedig maga a római pápa hagyta jóvá, s volt olyan papja is, akit szintén a pápa szentelt fel. A Zalai falvak templomai sorozatunkban a zalavégi Ruzsa Károly segítségével, aki könyvet írt Zalavégről, ismerkedhetünk meg a megyénkben egyedülállóan ritka építésű templom történetével.

- A falu műemlék templomának régészeti feltárását 1991-ben végzeték, s olyan megoldást alkalmaztak, hogy jól láthatóak maradtak az épület eredeti falmaradványai, építészeti változásai. Az Árpád-korban épített templom eredetileg nagyban hasonlított a jáki templomhoz, ez is kéttornyú, háromhajós volt. Később építették át egytornyúvá, de ma is jól láthatók a két torony alapjai is. Ma már csak a szentély szenteltvíztartója maradt meg a 13. századból, a főszentély, a főoltár és a Mária-szobor már a 18. század közepének ízlését tükrözi, míg a szobrok nagyobb része, az orgona és a freskódísz az utóbbi bő száz év munkái. A lényeg, az épület ma is őrzi a 13. századi, háromhajós, késő román templom Zalában egyedülálló építészeti elemeit – foglalja össze Ruzsa Károly a fő tudnivalókat.

A történeti kutatások szerint a türjei templom után, a környéken másodikként valószínűleg Végeden került sor templom építésére. Annyi azonban bizonyos, hogy a Szent György tiszteletére szentelt végedi egyház a 13. század első évtizedeiben már létezett. Véged tulajdonosai a Ják nemzetségből kerültek ki, az alapító pedig a veszprémi káptalan volt. Erre utal, hogy Véged első említésekor azt írták az oklevélben, az egyház adója teljeséggel a káptalant illeti meg, amelynek fizetése alól 1247-ben felszabadítják.

A 13. század közepén átépítették és megnagyobbították a kápolnát. Ekkor olyan templomot építtettek, amely falusi templomok között nagyon ritka volt, hiszen ez az épület a mainál is nagyobb volt, két toronnyal, háromhajósan, román stílusban, homokkőből és téglából építették. A jáki templomhoz való hasonlóság nem véletlen, hiszen a Jáki nemzetségből származó Zlaudus veszprémi püspök a falu ekkori birtokosa. A kápolna átépítésénél a jáki templom lehetett a minta, mivel a két templom alaprajza feltűnően hasonlít egymáshoz, ezt az 199l-es ásatások is bizonyították. (Éppen napjainkban sikerült a jáki templomban zajló ásatások során feltárni Jáki „Nagy” Márton sírját, aki a püspök édesapja volt.) Ez sikeres időszak volt Véged életében, hiszen később, 1418-ban, V. Márton pápa engedélyezte búcsú megtartását is a Szent György egyháznak, amit 1418. március 16-án Sitkey László fia Mihály, I. Zsigmond király udvari sáfárja kérvényezett. Ekkoriban a Ják nemzetségbeli Sitkey család volt a templom kegyura. Nem sokkal később történt Rómában a végedi pap pápai felszentelése, a bullát, amelyben bizonyították, hogy Jakab fia Pétert pappá szentelte a pápa 1429. január 14-én adták ki.

A 16. század elején, még a török bejövetele előtt erődítették a végedi templomot. A két torony elé négyszögletes, vastagfalú bástyát emeltek, amelynek alapjai az 1991-es ásatásokkor elő is kerültek. Az erődítés az 1508-ban létrejött végedi vám védelmét szolgálta. 1554-ben volt az utolsó bejegyzés a plébániáról, aztán megszűnt a középkori eredetű végedi plébánia.

– Egy nagyon értékes török kori rajzon is szerepel a falu és a temploma. 1601-ben itt gyülekeztek a Kanizsa várának felszabadítására készülő csapatok, s erről akkor táborrajz is készült, amit nagy körültekintéssel készítettek el a császár számára. Ezen is rajta van a templom, de már csak egy toronnyal, s nem látható rajta a bástya sem. Sajnos, a falu a török megszállás alatt elnéptelenedett – mondja Ruzsa Károly.

Végedet 1735-ben kezdték benépesíteni, ekkorra a régi temploma összedőlt. Egy 1748-ban készült összeírásban említik először újra a falut zalabéri filiaként Batyk, Pakod és Dötk társaságában. A faluban ekkor már 44 ház állt és 140 volt a lakosok száma, akik hamarosan templomépítésbe kezdtek. Véged új templomát a régi elbontásával, annak romjaiból kezdték felépíteni 1748-ban. Az 1777-es összeírás arról tudósít, hogy nemsokkal korábban szentelték fel az új végedi templomot Szent György tiszteletére, vagyis a faluba újonnan költözők is a régi templom védőszentjét választották. Sajnos ezek a békés évek sem múltak el baj nélkül, 1834. március 19-én nagy tűzvész pusztított, leégett a fél falu és vele a templom is. A nagy hőségben a harangok is megolvadtak, de még ebben az évben megkezdődött az újjáépítés.

Mindszenty József veszprémi püspököt Kovács József zalabéri plébános kérte, hogy emelje plébániai rangra a zalavégi káplánságot, ami 1945. szeptember 27-én meg is történt. 1958-ban került a faluba plébánosnak Károly Ferenc, práter Barnabás, aki az utolsó plébánosa volt a falunak, ugyanis az ő 1980-as halála után nem került új pap Zalavégre. Az önálló plébánia jogát fenntartva, helyettesítő plébánosai vannak a falunak. Tavalytól, Szalontai István pókaszepetki plébániai kormányzó látja el a zalavégi plébánia vezetését is.

- Patinás a templom épülete, figyelemre méltó a plébánia története. A templom kívül belül felújításra szorul. Fákat kellett kivágatnunk körülötte, s belül elsősorban a villamos hálózata szorul sürgős megújításra, melynek költségeihez forrásokat kell találnunk. Legfontosabb azonban a katolikus közösség, s a plébánia erősítése – mondja Szalontai István.

- Anyagiak hiányában nem tudunk a templomhoz támogatást nyújtani, ellenben a környezetének gondozását túlnyomó részében az önkormányzat látja el. Zalavég – azon túl, hogy temploma fontos műemlék – szerencsés is, hogy ez a kincs a falu központjában, magaslatra épült, s ez nagyban emeli vizuális megjelenését, a településképben is meghatározó a jelentősége. Mivel idegenforgalmi látványosságokban nem bővelkedünk, a templomunk ilyen szempontból is a legfontosabb számunkra – állítja Marton András polgármester.