Szőnyeget, disznófejet és étkészletet is találtak már a zalai csatornahálózatban

A Zalavíz Zrt. zalaegerszegi szennyvíztisztító telepének munkatársai sokat tudnának mesélni arról, miket és milyen formában találtak már a csövekben. Míg régen kisebb mennyiségű háztartási maradék keletkezett, és kevésbé alkalmaztak az emberek hi­gié­niai eszközöket, addig manapság e termékek használata egyre elterjedtebb. A baj az, hogy ez a növekedés a csatornahálózatban is jelentkezik.

– Amivel rendszeresen küzdünk, az egyrészt az úgynevezett szálas anyag, tehát a nedves törlőkendők, a pelenkák, az intimbetétek és az egyéb intimhigiéniai termékek. Szintén nagy problémát okoz az ételmaradék csatornába juttatása. Itt jellemzően nemcsak a maradék darabosságával van gond, hanem a kiöntött olajjal és zsírral is. Utóbbiak ugyanis a csatorna falára rakódnak, s az idő előrehaladtával egyre vastagabb és keményebb, úgynevezett szappanszerű lerakódást képeznek. Ez nagyon nehézzé, költségessé teszi a dugulás­elhárítást, a csatornamosást. A szivattyúk eltömődése és meghibásodása esetenként akár milliós javítással is járhat – tájékoztatott Hegedüs Ferenc Tamás, a Zalavíz Zrt. szennyvíz-üzemeltetési egységének irányítója.

A zalai csatornákban találtak komplett étkészletet, kesztyűt, sapkát, gumilabdát, de volt már példa arra is, hogy valaki egy közterületi aknában helyezett el egy összetekert szőnyeget. Kopasztott egész csirke és levágott disznófej szintén fennakadt már a szűrőrácsokon.

– A fentiek mellett komoly problémát okoznak a vécén lehúzott gyógyszerek, pirulák, ezek a szerek ugyanis képesek elpusztítani a szenny­víz tisztításáért felelős mikroorganizmusokat is – hangsúlyozta Cziráki László, a kanizsai központú Délzalai Víz- és Csatornamű Zrt. vezérigazgatója, aki szerint fontos lenne tudatosítani a fogyasztókban, hogy a vécépapíron kívül semmi egyebet ne dobjanak a lefolyóba. – A nagykanizsai szennyvíztisztító fejlesztése során az egyik legfontosabb cél a nagyobb hatásfokú biológiai tisztítás elérése volt. Még a bioló­giailag lebomló törlőkendők is okozhatnak dugulásokat, ugyanis a szenny­víz átlagosan hat óra alatt jut el a tisztítóműbe, miközben a törlőkendők lebomlási ideje általában egy-két év.

A vízműves szakemberek szerint sokszor csak annyi hiányzik, hogy a fürdőben legyen egy kis szemetes, amelybe az intimhulladékot dobhatjuk. A maradék étel alól is le lehet önteni az olajat, és a meg­maradt szilárd anyag ugyanúgy mehet a szemetesbe, mint a többi hulladék. A nemtörődöm magatartás azonban előbb-utóbb duguláshoz vezet.

– A csatorna tisztításával megbízott kollégáknak egyre több a munkájuk, ráadásul a magasnyomású szivattyúkkal végzett csatornatisztítás jelentős költségekkel járó beavatkozás, hiszen ilyen esetekben aknától aknáig kell kitisztítani a vezetékrendszert – mondta Cziráki László, aki elárulta: éves szinten tízmillió forintos nagyságrendben költenek duguláselhárításra.

Hogy a probléma mennyire gyakori, azt jól példázza a zalaegerszegi központú Zalavíz Zrt. kezdeményezése is, a társaság a közelmúltban úgynevezett csatornaillemtan kiadványt állított össze.

– Ahol ilyen jellegű problémával találkozunk, akár társasházaknál, akár településrészeknél, falvaknál, ott igyekszünk a lakókhoz ezt a kiadványt eljuttatni – árulta el Hegedüs Ferenc Tamás. – Azt gondolom, ha a fogyasztók többsége belülről látná a csatornákat, akkor egészen más lenne a hozzáállása az ügyhöz. A problémára a gyermekek figyelmét is felhívjuk, azt tapasztaljuk ugyanis, hogy sokszor a fiatalabb generáció tagjai lelkiismeretesebbek, és lehet, hogy pont a gyermek fogja azt mondani otthon, hogy anyu, ne öntsd a lefolyóba az ételmaradékot, van annak jobb helye is.