Az igazi férfi sohasem zokog?

– A megbeszélés után szeretném, ha itt maradnál, Ádám.

– Igen, főnök! – válaszolt Ádám sietve, de valami nem tetszett neki Iván hangsúlyában. Feszülten hallgatta az elmúlt hét beszámolóját, de a heti célszámokra már nem tudott figyelni. Nem értette, miért kell maradnia, de rosszat sejtett. A reggeli értekezlet után lassan szállingóztak a kollégák. Oldott beszélgetések közepette először a büfé felé vették az irányt. Nem voltak szigorú szabályok, nem volt blokkoló óra, a menedzsment csak a teljesítményt várta el. Ezért is szeretett Ádám itt dolgozni.

– Szeretném, ha leülnél – kezdte Iván, a kereskedelmi igazgató kimérten.

– Igen, főnök! – ismételte magát Ádám, és már ettől is kényelmetlenül érezte magát.

– Tudod, átnéztem az elmúlt fél év eredményeit, és az a baj, hogy a tiéd hónapról hónapra csökken. És még az is baj, vagy legalább is neked baj, hogy csak a tiéd csökken. Ne, ne, ne! Ne kezdd el magyarázni, Ádám, ne haragudj, de nem érdekel. A mi cégünk épp ettől más, mint a többi. Nincs külső kényszer, nincs noszogatás. Feladat van. Aki magáévá teszi, annak megy. Az a mi emberünk. Akinek nem megy, én nem fogom erőltetni. Már döntöttem. Sajnálom, de nem tudunk alkalmazni tovább. Nincs harag, talán megtalálod te is a neked való helyet, de ide nem kell bejönnöd többé. Pakolj össze, a gépedet már lezártuk.

Ádám nem jutott szóhoz. Hirtelen semmi mást nem érzett, csak mérhetetlen csalódást. Majd csalódást, és szégyent. Szégyent, és veszteséget. A szívbemarkoló fájdalom, a szomorúság sokként tört rá, és szorítani kezdte a torkát, aztán eltört a mécses. Zokogva hagyta el Iván irodáját. Zokogott, ahogy átment a többiek között a nagy irodán, zokogott a liftben, a metróban, az utcán, és csak akkor hagyta abba a sírást, mikor kinyitotta az ajtót, és végre a lakása meghitt biztonságában tudhatta magát. Alig vette észre az emberek furcsálló, néha rosszalló pillantását, míg hazáig elért. Nem is érdekelte semmi. A büszkeség, a méltánytalanság miatti sértett önérzet, a düh talált utat magának a könnyeken keresztül.

Végre fordult a kulcs a zárban. Melcsi jött, Ádám barátnője. Melcsi fiatal jogi asszisztens volt egy ügyvédi irodában. Sok kemény meccs tanúja, inkább szemlélője, mint résztvevője a nagy tétre menő pereknek. Az előszobába lépve már érezte a bajt. Mire a nappaliba ért, már hallotta is az újra feltörő zokogást. Első pillanatra elöntötte a düh, és megrázkódott. Óriási önuralomra volt szüksége, hogy ne kezdjen el kiabálni.

– Mi a baj, Ádám? – kérdezte visszafogottan.

– Se-he-hem-mi – hallotta a jól ismert hüppögést. És Ádám elsírta neki a bánatát, mint már annyiszor.

Melcsi szótlanul hallgatta. A padlót nézte, egyszer sem emelte a tekintetét a férfira. Hallgatta a panaszáradatot, de már nem figyelt a szavakra. Azok értelme már nem jutott el hozzá. Az elmúlt évek képei peregtek a szeme előtt láthatatlanul. A nyaralások, az esős hétvégi délutánok, Ádám kigyúrt felsőteste, a kora tavaszi biciklizés a töltésen. Eszébe jutott a fiú komoly tekintete, egy-egy vitájuk kapcsán tapasztalt okos érvelése, meggyőzőereje. A vidáman eltöltött házibulik, a gyertyafényes vacsorák.

– Elmegyek – mondta, mikor véget ért az elbeszélés. – Elmegyek Ádi, örökre. Ne haragudj, szeretlek mint embert, de te nem vagy férfi. Én egy erős oszlopot, támaszt keresek, nem egy nőt, vagy gyereket. Nőj fel, vagy menj el katonának, vagy csinálj, amit akarsz, de nélkülem. Lehet, hogy keresned kellene egy G. I. Jane-t, akivel kiegészítitek egymást, de nem én vagyok a te embered.

Azzal felállt, fejét kissé felvetve halkan végigment a szobán, majd vissza sem nézve finoman, de határozottan betette maga mögött az ajtót.

Gonosz nő-e Melcsi, aki a bajban elhagyja a férfit, akit szeretett? Puhány, feminin-e Ádám, aki sír, ahelyett, hogy ráborítaná az asztalt Ivánra? Talán egyik sem, mondta dr. Gedeon Zoltán.

– Számos kutatás igazolja, hogy a férfiak és a nők érzelmi életében lényegében nincs különbség. A szomorúságot, az örömöt, a fájdalmat, az önérzeti sérelmeket, a meghatottságot, az érzelmeket úgy általában mindkét nem nagyjából egyformán érzi. A különbség az érzelmek kifejezésében van. Míg a férfi az évszázadok során kódolt sztereotípiáknak megfelelően a büszkeséget, a dühöt, a magabiztosságot fejezi ki előszeretettel, hogy érvényesülni tudjon a dominancia, addig a nő az érzelmességet, a meghatottságot, az empátiát sugározza mint gyámolításra szoruló gyenge teremtés ­– szögezte le a pszichiáter.

– Az evolúció során kódolt magatartásformáknak komoly szerepük volt a túlélésben, a faj fennmaradásában, ezért is toleráljuk nehezen, ha a viselkedés nem felel meg a megszokott nemi szerepeknek – folytatta a főorvos. – Ahogy szokatlan egy tömeget oszlató, nyakán kidagadó erekkel ordító kommandós nő dühe, ugyanúgy szokatlan egy hüppögő, veszteségét selypítve mesélő középkorú, szakállas férfi. Az érzések kifejezése természetesen fontos, szintén kutatások igazolják, hogy a stresszt, és az annak következtében fellépő egészségkárosító folyamatokat is jelentősen csökkenti, ha az egyén ki tudja fejezni az érzéseit, de azt célszerű az adott nemre elfogadott viselkedési és kommunikációs kereteken belül tenni. Ellenkező estben a nemi identitásunk megítélése kérdőjeleződhet meg. Hangsúlyozom, az érzelmek megélése egyforma, a viselkedés tanult elemei különbözőek!

Ádám, ha férfiasan fejezte volna ki, hogy mit érez az elbocsátásával kapcsolatban, elmondhatta volna a főnökének például, hogy méltánytalan szerinte az eljárás, és be fogja perelni a céget, mert jogszerűnek sem tartja a döntést. Vagy rácsaphatta volna az ajtót és elindulhatott volna új állást keresni a konkurenciánál, majd bebizonyítani az alkalmasságát, de elmehetett volna a haverokkal sörözni, közben nyomdafestéket nem tűrően szidhatta volna a főnökét, vagy otthon fel-alá járkálva kibeszélhette volna magából az egészet. Lemehetett volna a konditerembe gyúrni, vagy kezébe vehette volna a gitárt és kitombolhatta volna magát egy jó kis metál- vagy punkzenével a garázsban. Az adott szituációban ez mind helyénvaló lett volna.

Gyermekkorban tanuljuk meg az érzelmek nemünknek megfelelő kifejezését ösztönösen, a szülőktől, a környezetünkben élőktől. Ha egy fiúgyermeket egyedül nevel az anyja, akkor is jó eséllyel megtanulja a férfiakra jellemző viselkedést a család más férfitagjaitól, vagy a barátoktól, az unokatestvérektől. Melcsi nem véletlenül javasolja a katonaságot Ádámnak, ahol túlhangsúlyozott a kemény, férfias viselkedés, így a változás irányát könnyebb követni. Ha a katonaság nem is, valamilyen férfiközösségbe járás, például elmenni futballozni egy csapatba, szintén a férfias viselkedés mintáját nyújthatná. Ráadásul a férfias közeg a feminin megnyilvánulásokat nem erősíti meg, így ez a viselkedés Ádám repertoárjából lassan kikopik. Azt sem lehet kijelenteni persze, hogy egy férfi soha, de soha nem ejthet egyetlen könnycseppet sem, de a kivételek ugye erősítik a szabályt.

Egy kísérlet is bebizonyította, hogy a nők és a férfiak ugyanúgy élik meg az érzelmeiket, de másképp fejezik ki, úgy, ahogy megtanulták. Több száz férfit és nőt kérdeztek meg egy korábbi stresszhelyzettel kapcsolatosan. Mind a férfiak, mind a nők a nemükre jellemző módon idézték fel az eseményt, míg egy másik feladatban a jelenben zajló stressz-szituációt szinte teljesen egyformán festették le. Az aktuális esemény részletei ugyanis olyan mértékben vonták magukra a résztvevők figyelmét, hogy nem volt idő a szavakat, kifejezéseket, mimikát, intonációt a nemre jellemző szűrőn átengedni, magyarázta a főorvos.

Sorozatunk korábbi részei:

https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/tul-erosen-nyomult-csak-a-ver-latvanya-tette-helyre-5017159/

https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/oltaskerdes-eletunk-fontos-donteseit-mi-akarjuk-meghozni-de-mi-alapjan-4994587/

https://www.zaol.hu/eletstilus/helyi-eletstilus/szeretod-van-mi-a-gyerek-meg-csak-uvolt-hat-ez-lenne-az-anyasag-4954279/

https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/megoltek-az-anyamat-a-92-eves-mar-nem-szamit-embernek-4925680/

https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/soha-ne-bizz-meg-bennuk-az-emlekeink-atverhetnek-4901719/

https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/alexa-vetkozz-meddig-engedelmeskedunk-kritikatlanul-a-parancsnak-4880884/

https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/a-boldogsag-ajtaja-4819261/

https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/a-szerelemrol-a-negyedik-piller-a-test-4799086/

https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/ismet-a-szerelemrol-mi-kell-az-igazihoz-4786762/

https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/meg-egyszer-a-szerelemrol-az-ellentetek-valoban-vonzzak-egymast-4765111/

https://www.zaol.hu/eletstilus/helyi-eletstilus/jonny-szerencseje-avagy-a-covid-es-a-szerelem-4750963/

https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/akiket-hangok-utasitanak-4724776/