A zalaegerszegi Jókai úti lakóközösség csinosítja a környezetet

A Vizslapark-közeli társasházak 1960-ban készültek el, egyik első lakó Krizmanics László (és családja) lett, aki a lakóközösség ügyeinek intézését is magára vállalta. Az idén 86 éves aktív férfi szorgalmas segítőkre talált a szomszédokban, az eredmény pedig máig magáért beszél.

Az itt élők a városgazdálkodás és az önkormányzati képviselő (Bali Zoltán) támogatásával, de maguk tartják rendbe és szépítik az örökzöldekkel, évelő ró­zsákkal, egynyári virágokkal beültetett, padokkal barátságossá tett közlekedőutakat, zöldterületeket, a fűnyírást sem hagyva másra. Szerszámokkal is felszerelkeztek, fűnyíró, sövényvágó, kapa, gereblye, metszőolló fordul meg rendszeresen a hetven felett járó lakók kezében.

A szelektív gyűjtést is lehetővé tevő szemeteskonténerek köré nemrég kaptak takaró kulisszát, és a komposztálás is megoldott. Kisváros a városban, összetartó, egymásra figyelő lakóközösség a rejtélyesen kanyargó Jókai utcában, akiknek a közös adminisztratív dolgait Pálf­fy Győzőné Olga intézi, nem is volt soha késés semmilyen fizetnivalóval, mesélik, amíg körbesétálunk a birodalmukban.

– Látja azt a fenyőt? – mutat László a kétemeletes ház fölé magasodó, alsó ágaitól már megszabadított, így a benapozást nem akadályozó lucfenyőre. – Úgy negyven éve karácsony után kidobták, elültettem, ekkorára nőtt.

A lépcsőházi bejáratok mellett cserépedényekben kezdenek nyílni a tavaszi virágok, az ösvények között rózsafuttató ívek és terméskövekkel körberakott ágyások, madár­etetők. A füves területeket épp hóvirágok lepik el.

– Ügyelünk, hogy senki ne szedje le a virágokat – mondja búcsúzóul kalauzunk.