A Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség ezüstmedálját nyerte el a söjtöri dr. Simán László

A söjtöri háziorvos húsz esztendeje foglalkozik behatóbban gyermekkori hobbijával, s mint mondja: a tájkép- és makrófotózás, valamint a világ kulturális örökségének megörökítése érdekli leginkább.

A kelet-közép-európai térség egyik legrangosabb fotóművészeti pályázatán díjat nyert alkotásán az északi fény játékosságát örökítette meg. A kép Izlandon készült, egy befagyott gleccsertónál, ahol három éve egy természetfotós túrán vett részt társaival. Dr. Simán Lászlónak kifejezett szándéka volt a csodás természeti jelenség megörökítése, a meteorológiai jelentéseket figyelve várta, hogy mikor adódhat erre a legjobb lehetőség. Mint mondja, szerencséje is volt, hiszen már napközben kijelölte, kiválasztotta azt a pontot, ahonnan fotózni szeretett volna, s a helyszínválasztásnak köszönhetően a jégfelületen sikerült úgy megtükröztetnie a fényjátékot, hogy az egészen különleges formagazdagságot mutasson.

– Európa északi részére minden természetfotós szívesen jár, hiszen a téma megrendítő ereje arrafelé relatíve olcsóbban elérhető – magyarázta dr. Simán László. – A világunk számos döbbenetes látványú természeti tájjal rendelkezik, ám ezek többsége a tengeren túl, más földrészen található. Egy izlandi vagy norvégiai természetfotós túra azonban a közép-európai pénztárcával mérten is megszervezhető, így ezek az országok mára a magyar természetfotósok Mekkájává váltak. A hihetetlenül tisztán, épen megőrzött természeti tájakkal rendelkező Izland és Észak-Norvégia minden egyes évszakban olyan gyönyörűséget tud nyújtani, amit Európában másutt nem találunk meg. Télen az említett északi fény megfigyelhetősége, nyaranta a színes geológiai, vulkáni jelenségek, valamint a madarak fotózásának lehetősége adja a fő vonzerőt. Izlandon ugyanis már évszázadok óta nincs vadászat, ezért a madarak elfogadják az ember jelenlétét, egészen közel engedik magukhoz a fotóst.

Dr. Simán László rendszeres résztvevője a Pannonia Reflections pályázatainak, az elmúlt hét esztendő során mindössze egy alkalommal nem nevezett annak kiírásaira. Úgy látja, a fotóművészeti esemény, s az ahhoz kapcsolódó kiállítás minősége – köszönhetően a pályázók magas számának is – évről évre emelkedik, ma már valóban a kelet-közép-európai térség legszínvonalasabbjai közé tartozik. Rangot ad neki az is, hogy a legnevesebb nemzetközi fotóművészeti szövetségek, a már említett FIAP, illetve az amerikai PSA is beálltak mögé, támogatják azt. Dr. Simán László szerint ez még inkább motiválja a minősítésre, például egy kiváló művészelismerésre vágyó fotósokat arra, hogy ide is pályázzanak az alkotásaikkal.

– A világban persze számos fotóművészeti pályázat van, nekünk, zalai alkotóknak azonban különösen vonzó a Pannonia Reflections – folytatta a fotós. – Nemcsak a színvonala miatt, hanem azért is, mert ennek az eredményhirdetésére, díjkiosztójára el tudunk menni. Értem el messze földön nagyon szép sikereket, a világ hatvan országában ötszáznál több képemet zsűrizték, de a földrajzi távolság miatt az esetek többségében az eredményhirdetésre nem tudtam elmenni. A Pannonia Reflections azonban elérhető közelségben van, hiszen annak díjkiosztóját Lendván, az egykori Bánffy-kastélyban tartják, amely nagyon rangos képzőművészeti eseményeknek is helyet ad. Egy Picasso-kiállítást követően ugyanarra a falra felkerülni igencsak felemelő érzés.

A fotózás dr. Simán László számára eleinte csupán gyermekkori hobbi volt, majd mintegy húsz éve az intellektuális kibontakozás lehetőségeit is keresve sikeresen elvégezte a Zsila Sándor és Vizúr János nevével fémjelzett fotósiskolát. Alkotói pályája indulását ehhez az eseményhez köti, s mint mondja, viszonylag hamar rá is talált a fotózás azon szakágára, amelyben a legjobban ki tud teljesedni. Úgy fogalmaz: a természetfotózáson belül az absztrakt formák, a kompozíciók, a formavilág és a színek együtthatójának bemutatása határozza meg a gondolkodásmódját.

– Méltatlanul sokáig ragaszkodtam a filmes technikához, az utolsó mohikánok közé tartoztam, és csak akkor váltottam digitálisra, amikor az elérte az általam minimálisnak tekintett, de valójában igencsak magas technikai szintet – folytatja.

– Utána viszont nagyon hamar rádöbbentem, hogy rugalmasság és használhatóság tekintetében a digitális technika mindenek felett áll. Én a fotózást többszörös absztrakciónak tartom, hiszen amikor fotózunk, a valóságból vágunk ki egy szeletet. Azzal, hogy a digitális technikának köszönhetően utólag is bele tudunk nyúlni a képbe, egy újabb absztrakció lehetősége tárul fel előttünk. Lehet, hogy a fotós alkotótársak közül most sokan felhördülnek, de egyetlen olyan szempontot sem tudnék mondani, amiben az analóg technológia előnyt élvezne a digitálissal szemben. Én a Photoshop programot ugyanolyan alkotóeszköznek tartom, mint magát a fényképezőgépet. A képeim 95 százalékát korrektúrázom, egyrészt ahhoz, hogy a fotón visszaadjam azt az élményt, amit a látvány számomra jelent, gyakran muszáj belenyúlnom a képbe, másrészt a számítógép monitorján számos esetben fedezek fel olyan hibát, amit a fényképezőgép keresőjében nem vettem észre.

Dr. Simán Lászlót körülbelül három éve a drónfotózás ejtette rabul. Mint mondja, a dróntechnológia elérhetővé válása új dimenziót nyitott a természetfotózás számára, hiszen olyan szemszögből tudják az adott tájat bemutatni, ami az emberek többsége számára elérhetetlen. Ebből a szempontból a víz alatti fotózáshoz hasonlít. Úgy véli, a drónfotózásban óriási kifutási lehetőség van, hiszen még csak most ismerkedünk a perspektívával, ezért rá is csodálkozunk a magasból készült fotókra. Egyelőre ebben éli ki magát, ám arra az eshetőségre is van már konkrét terve, ha a drónfotózás túl nagy teret nyerne a világban. Akkor áttér a mikroszkópos fotózásra, amit szinte senki sem csinál.