Egyre nő a fényesség – A kanizsai templom kerítésén is elolvashatók a tanítások

Makoviczky Gyula lelkipásztor elmondta: kevesen tudják, de az adventi koszorú valójában az ő találmányuk.

- Az 1800-as évek elején élt egy fiatal evangélikus lelkész, akit Johann Hinrich Wichernnek hívtak – bocsátotta előre Makoviczky Gyula. – A teológia elvégzése után Hamburg egyik külvárosi negyedében jelölték ki a szolgálati helyét.

– Az utcákat járva Johann Hinrich Wichernnek feltűnt, hogy milyen sok gyerek él fedél nélkül, akik ebből a nyomorult helyzetből talán sohasem lesznek képesek talpra állni – folytatta Makoviczky Gyula. – Ezért létrehozott egy árvaházat. Ide egyszer, karácsony előtt egy kocsikerékkel érkezett meg, amire annyi gyertyát erősített fel, ahány napból áll az advent. A hétköznapokat kis piros gyertyák jelölték, a vasárnapokat pedig nagy fehérek. Ettől fogva minden este meggyújtottak egy gyertyát. A fény tehát napról napra növekedett és innét indult világhódító útjára az adventi koszorú. A hagyományt természetesen őrzik ma is ebben a hamburgi árvaházban, ahol napjainkban 1000 fős személyzet gondoskodik 1300 idős és fiatal szociális ellátásáról, valamint 1700 diák tanulmányairól.

Makoviczky Gyula jelezte azt is, hogy idén először készítette el Nagykanizsán az eredeti adventi koszorút, melynek alapja hagyományosan egy kocsikerék. A lelkipásztor nem zárja ki, hogy ezzel a lépéssel most ugyancsak hagyományt teremtettek. Akárcsak azzal, hogy az újabb és újabb gyertya meggyújtásával párhuzamosan a templomkerítésre színes, laminált papírlapokon mindennap kikerül egy-egy áhítat – hogy az emberek akár a járdán néhány percre megállva is megismerhessék az aznapra rendelt tanítást.