Táncos koreográfiával az iskolai zaklatás ellen

A koronavírus-járvány terjedése miatt a közönségnek egyelőre nem mutathatják be élőben, viszont amint a szabályok lehetővé teszik, megfelelő zenei aláfestéssel felkerülhet a világhálóra. Az egyesület vezetője, Szollár-Nikolics Zsanna Bonis-Bona díjas tehetséggondozó elmondta: a mozdulatsort tavaly, a nyári táborban a gyerekek egyedül, a tánctanárok nélkül állították össze, mely az iskolai terrortánc nevet kapta. Miután néhányan, szülők és gyerekek is megnézték, megkeresték a csoportot, hogy a mozdulatok mondanivalója megérintette a lelkeket, ezért jó lenne szélesebb körben népszerűsíteni a mondanivalót.

– Mindig is foglalkoztunk a társadalmat érintő „rázósabb” témákkal, mint például a családon belüli erőszak, de feldolgoztuk a tánc speciális nyelvén az emberek mindennapi harcait is – folytatta az egyesület elnöke. – Az iskolában tapasztalható zaklatás, de hívhatjuk terrornak, nagyon is létező jelenség, nem szabad homokba dugnunk a fejünket. A gyerekek minden mozdulata az őszinteséget sugallja, az elő­adás közben teljesen beleélik magukat ebbe a szerepbe. Bár néhányan közülük nemcsak egy szerepet játszanak, elszenvedői voltak a zaklatásoknak. A koreográfia arról szól, hogy hiába tartozik a gyermek egy közösségbe, ha kiutálják, kiközösítik, magányossá válhat, és elszigetelődhet a többiektől. Így pedig ismét céltáblává válhat. Ugyanakkor szimbolikusan arra is rávilágít, hogy bárkiből lehet áldozat. Például az egyik jelenetben a földön fekvő ember felé kezet nyújtanak, ám ahelyett, hogy az elfogadná, inkább lerántja a segítőt.

Szollár-Nikolics Zsanna hozzátette: az áldozatok mellett a tánc rávilágít a zaklatókra vagy éppen a szemlélődők felelősségére is. Ilyen esetekben a pedagógusoknak sem szabadna elfordítaniuk a fejüket. Szükség van arra, hogy a másik felet is megértsük, hogy miért követi el a tettét. Elképzelhető, hogy azok az emberek másutt szenvednek. Ezzel együtt a gyerekek ebben a társaságban önmaguk lehetnek, nyitott szívvel fogadják őket, így őszintén beszélhetnek arról, mi nyomja a lelküket. Úgy érzik, ha ezzel a harccal már egy gyermeken segíthettek, akkor megérte.