Két papi síremléket és egy kétszáz éves harangot mentettek meg az enyészettől Lentiben

A szentmise után megemlékezést is tartottak, ennek apropójáról Ipacs Bence plébános beszélt.

– A Kossuth úti temetőben volt két papi sír – kezdte Ipacs Bence. – Mikor a temetőt felszámolták, a maradványokat az új temetőben helyezték el, a két papi síremlék pedig kikerült a zajdai laktanyába. Elhatároztuk, hogy a két sírkövet megmentjük, egyházközségünk tanácsadó testülete pedig úgy döntött, hogy ezeket a plébánia udvarán állítjuk fel. Emellett megmentettük azt a kisebb, közel 200 éves harangot is, ami a plébánia udvarán állt eléggé viharvert állapotban. A harangot a trianoni évfordulón meg is szólaltattuk. Sokan dolgoztak azért, hogy mindez elkészüljön, vállalkozóktól is segítséget kaptunk, amit ezúton is köszönünk. Külön öröm, hogy a nagyprépost is részt vett a szentmisén és megáldotta az emlékművet, hiszen az egyházmegye ma élő papságából ő az egyik, aki legrégebben szolgált Lentiben.

A búcsúi szentmisén Brenner József, a boldoggá avatott Brenner János testvére mondott szentbeszédet. A nagyprépost 1957-58-ban szolgált Lentiben káplánként. A búcsúi szentmisén testvéréről is megemlékezett.

– 63 évvel ezelőtt érkeztem Lentibe, itt tartózkodtam akkor is, mikor 1957-ben megérkezett édesapám távirata, hogy azonnal menjek haza, mert Jancsi hirtelen meghalt – emlékezett vissza a gyászhírre. – János Vas megyében volt káplán, előtte nem sokkal találkoztunk, semmi baja nem volt, el nem tudtam képzelni, mi történt. Elmentem a postára, hogy híreket szerezzek telefonon Szombathelyről, mi is történt. Ott mondta egy asszony, hogy nem kell telefonálni sehova, a testvéremet meggyilkolták. A szombathelyi postások továbbadták a hírt. A gonoszságnak sosincs vége. Miért gyilkolták meg a testvéremet? Senki sem értette. Azért, mert szépen dolgozott és az ifjúságot összefogta. Abban az évben öt pap lett erőszakos cselekmény áldozata, de az ő esete különleges. A boldoggá avatás, vértanúságának elismerése egyfajta elégtételt jelent.

Brenner József és két testvére, László s a tragikus sorsú János is a papi hivatást választotta az 1950-es években.

Brenner János káplán, ciszterci szerzetes esete sokak számára ismert: 1957. december 14-én a rábakethelyi káplán máriaújfalui délutáni miséje után a plébánián a harmadik adventi vasárnapra készült, mikor elhívták egy beteghez Zsidára. Az Oltáriszentséggel a kezében az úton ismeretlenek megtámadták és több mint harminc késszúrással meggyilkolták. Halála után nyomozást indítottak, de valódi gyilkosainak személyére sohasem derült fény. Testvére, Brenner József az 1990-es évek elején felkérte Kahler Frigyes jogtörténészt, hogy a rendelkezésre álló iratok és bűnjelek alapján rekonstruálja bátyja halálának körülményeit. Az úton, ahol megölték, a rendszerváltás után emlékkápolnát építettek. Brenner Jánost halála után hatvanegy évvel, 2018. május 1-jén, Szombathelyen, ünnepi szentmisén avatták boldoggá.

– Mindhárman más indíttatásból választottuk a papságot, kacskaringós út vezetett ide. Én magánúton tanultam, közben feloszlatták a papi előkészítőt, a szemináriumot, majd 1952-ben mindhárman Győrbe kerültünk a papneveldébe, testvéreim már szerzetesként – emlékezett vissza. – A nehézségek, az egyházüldözés ellenére jó választás volt a papi hivatás, ma is így gondolom. Nyugdíjasként is kisegítek, bérmálok, a lelkipásztori munka során hitoktatást vállaltam és betegeket láttam el. Káplánként szolgáltam 30 évig, után lettem csak plébános. Egy Szent Pál apostoltól vett gondolatot választottam jelmondatnak: Ha lélek szerint éltek, kövessétek is a lelket! Ha valaki katolikus keresztény, ne csak szóban legyen az, hanem cselekedeteiben is.

A szentmisén elbúcsúztak Kalmárné Kántor Lúcia és Tamás József hitoktatótól, megköszönve munkájukat, szolgálatukat. A hitoktatók több évtizeden keresztül látták el feladatukat a város iskoláiban.