Idén huszonöt éves a Falusi Vendéglátók Zala Megyei Egyesülete

A magyar falusi turizmus az 1930-as években kezdte szárnyát bontogatni, amikor az első világháború után a jómódú polgári családok vidékre küldték a gyerekeiket iperedni. A második világégést követően a Balaton lett az új Riviéra, s ugyancsak felkapott lett a Mátra, a Bükk. A rendszerváltozás idején aztán felébredt Csipkerózsika-álmából a falusi vendéglátás, sorra alakultak a megyei egyesületek. A ’90-es évek elején sokan munka nélkül maradtak, így kiegészítő jövedelmet biztosított a szálláshelyek kiadása. Ezt a szakmát azonban tanulni kellett, a Falusi Vendéglátók Zala Megyei Egyesülete már az első években elindította képzéseit.

– Hét alkalommal szerveztünk OKJ-s falusi vendéglátói képzést, eleinte az egykori Georgikon Egyetem akkreditációján keresztül, majd az országos szövetség égisze alatt – idézte fel Nagyné Kovács Katalin, az egyesület leköszönő elnöke. – Annak idején külföldi szakmai tanulmány­utakon szereztünk korszerű ismereteket, az Európai Falusi Turizmus Szövetség meghívta a magyarországi egyesületeket. Ausztriában, Németországban, Franciaországban, Olaszországban ez nagyon jól működött. Az osztrákoknál azt láttuk, hogy nagyon fontos a helyi termelők, szolgáltatók bevonása, az állam támogatta őket és a fogadósokat egyaránt. A kinti tapasztalatokat itthon propagáltuk, elsősorban azt, hogy a házigazda magatartása, szíveslátása visszahozza a látogatót. A marketinget saját képünkre formáltuk, megtartva a magyaros vendéglátás sajátosságait. A tagjainktól azt kértük, hogy ne csináljanak várost a faluból, inkább a hagyományos, vidéki miliőt megtartva szépítsék a portákat. Mennyivel hangulatosabb egy magyar muskátli az ablakban vagy néhány orgona- és labdarózsabokor az udvaron. Megtanítottuk azt is, hogy a szomszédok irigységét, nemtetszését hogyan lehet kompenzálni úgy, hogy tőlük kérik a minőségi háztájit, alapanyagot. Persze a fiatal turisták feltűnése és a pályázatok bővülése ma már sok lehetőséget biztosít. Az utazók sajnos egyre kevésbé kíváncsiak az eredeti falusi állapotokra, így sok helyen modernizálni kellett. Az utóbbi időben itthon gyűjtöttünk tapasztalatot, Baranyában biofalvakat látogattunk, Nógrádban a hagyományőrzésbe pillantottunk be. 2009 óta kicsit megnehezíti a falusi vendéglátók munkáját egy jogszabály, aminek rendezésére még mindig várunk. Eszerint kizárólag reggelit adhatnak vendégeiknek, az igazi gasztronómiai élvezetekért bizony a szomszédos éttermekbe, városokba kell járni. Ezt nagyon sajnáljuk, reméljük, ezen mielőbb változtatnak.

A szálláshelyek minősítését 1997-ben vezették be, négy napraforgó jelzi a legjobbakat. Zalában a tagok 73 százaléka rendelkezik ezzel, a többieknek három napraforgó a védjegye. Az egyesület munkáját 2008-ban Nyugat-dunántúli Régió Turizmusáért díjjal ismerték el, az elmúlt években pedig öt tag Legjobb vendéglátó címet kapott. Nagyné Kovács Katalin turisztikában végzett munkáját a megye is megköszönte, 2001-ben pedig régiós díjjal lett gazdagabb. Szakmai hozzáértését ezentúl a vezetői tagságban kamatoztatja, a stafétabotot a Szentkozmadombján élő Tóth Árpádnénak adta át.