Néprajzi gyűjtemény a Székelyföldről – Zalalövő a vándorkiállítás 44. helyszíne

A közel ezer darabból álló tárlatot, illetve a gyűjtőt Raskóné Déri Erzsébet mentor mutatta be. Elmondta: a 42 éves, eredetileg asztalosnak tanult Bálinth Zoltán fiatalkorában kezdte el gyűjteni a székelyföldi viselethez, falusi életmódhoz, gazdálkodáshoz kapcsolódó tárgyakat, régi lakóházak berendezéseit és bútorait. Célja tájmúzeum létrehozása, amelyet lakóhelyén, a Kovászna megyei Háromszéken, az alig 1500 fős lélekszámú, többségében magyarlakta faluban, Árkoson építene fel. Amíg az árkosi tájmúzeum el nem készül, addig a mintegy ötezer darabból álló gyűjteményének egy részét vándorkiállításként mutatja be.

– A Vándor székely című tárlat első magyarországi kiállítása 2008-ban volt Ópusztaszeren, az ottani emlékparkban – mondta Raskóné Déri Erzsébet. – Azon a helyszínen egy éven át volt látható Bálinth Zoltán gyűjteménye. Ezt követően kezdtük el vándoroltatni a tárlatot, először Jász-Nagykun-Szolnok megyében, hiszen a férjemmel ott lakunk, majd Magyarország többi táj­egységén. A Nyugat-Dunántúlra 2012-ben ért át először ez a páratlan néprajzi gyűjtemény, a mostani immár a 44. kiállítási helyszíne – mondta.

Bálinth Zoltán gyűjteményének talán legnagyobb értékét a páratlan gazdagsága adja. A székelyek életének szinte minden területére betekinthetünk általa. Ugyan a zalalövői kiállítás – amely szeptember 15-ig látható – viszonylag kis területű, de így is sikerült elkülöníteni egymástól a viseleteket, a faragott és festett bútorokat, a XVIII–XIX. századi erdélyi porták berendezési és használati tárgyait, a munkaeszközöket vagy a valláshoz, a hitélethez kapcsolódó tárgyakat – ez utóbbiak közt például miseruhákat, imakönyveket, vagy akár az 1782-ben nyomtatott, a Káldi-féle fordítást tartalmazó Bibliát. A gyűjtemény másik kiemelkedő értékét éppen eredetisége adja. Többségük ma is abban az állapotban látható, ahogy annak idején elkészítették azokat. A használati és berendezési tárgyak között láthatunk olyan 1779-ben készített kelengyés ládát, amely Kőrösi Csoma Sándor családjának volt egykor tulajdona, vagy olyan 1823-as festett-faragott saroktékát, amelyhez hasonló csak nagyon kevés maradt fenn. A gyűjtemény legrégebbi darabja pedig minden valószínűség szerint a XVII. században készült rovátkolt láda. Ezeket a tárgyakat úgy őrizték meg a Székelyföld lakói, hogy res­taurálni sem kellett őket.