Vasalás forró fémmel és izomerővel

2020.07.05. 15:30

Ritka vasalók kerültek a galamboki Friskóné Zab Zsuzsanna gyűjteményébe

Egy bolhapiacon beszerzett törött vasalót követően a galamboki Friskóné Zab Zsuzsanna gyűjteményébe több, egészen ritka darab is bekerült.

Benedek Bálint

Az eltérő méretű, formájú és hatékonyságú eszközök ma már dísztárgyak, de egykor sokak életét megkönnyítették, mondja Friskóné Zab Zsuzsanna

Forrás: Zalai Hírlap

Fotó: Gergely Szilárd

Ahogy az állomány gyarapodott, tulajdonosa egyre jobban beleásta magát a háztartási eszköz történetébe.

Az alkalmi kiállítás a galamboki önkormányzat és több civil szervezet összefogásából valósulhatott meg első ízben a település központjában található piactéren. Az érdeklődőket az őstermelők portékáin kívül a gyűjtők egyedi kollekciói nyűgözték le. Az egyik asztalon sótartók, a másikon Volkswagen Bogár-ereklyék sorakoztak, az elmaradhatatlan szalvéták mellett pedig egy látványos vasalógyűjtemény várta a látogatókat. A kivételes tárlat vezetője, Friskóné Zab Zsuzsanna szerint az eltérő méretű, formájú és hatékonyságú háztartási eszközök ugyan ma már dísztárgynak számítanak, de egykor sok család életét könnyítették meg. A gyűjtő a vasalók történetein keresztül kivételes időutazást tartott. Mint megtudtuk, a tárgyak iránti vonzalom tizenegy éve kezdődött, ám az elmúlt másfél évben a korábbinál gyorsabb volt a gyarapodás, ma már több mint százdarabos a gyűjtemény.

Az eltérő méretű, formájú és hatékonyságú eszközök ma már dísztárgyak, de egykor sokak életét megkönnyítették, mondja Friskóné Zab Zsuzsanna Fotó: Gergely Szilárd / Zalai Hírlap

– A látogatók számára a leginkább szembetűnő a biedermeier sárgaréz betétes vasaló, melyből több méret is létezett, amivel csipkét és ing­ujjat simítottak – fogott bele a speciális tárlatvezetésbe a végtelenül szerény hölgy. – Annyi biztos, hogy az 1840-es évekből valók, s mindegyik használatban volt. Magyarországon különösen népszerű eszköznek számítottak, hiszen abban az időben sok rezet bányásztak. A belső tömör vasbetétet a tűzben jól felforrósították, ez adta át a hőt a berendezésnek. Sokaknak ismerős lehet a faszénnel működő verzió is, melyet azért lóbáltak, hogy jobb huzata legyen, vagyis tovább melegen tartsa az eszközt. Ezek között találunk még speciális apró, úgynevezett kis kéménnyel ellátottat. A gyűjtemény része még a bárka formájú, öntöttvasból készült Bihari-féle parazsas szabóvasaló, melyet 1898-ban szabadalmaztattak. Faluhelyen szinte minden háztartásban akadt legalább két vasaló, mert parázs mindig volt. A kályhát egész évben fűtötték, mert általában azon főztek. Akkoriban a szegedi Fagler család számozott vasalói is nagy népszerűségnek örvendettek, az amerikai gyűjtők a világ egyik legszebb háztartási eszközeként tekintenek ezekre.

Fotó: Gergely Szilárd / Zalai Hírlap

Zsuzsanna szinte levegő­vétel nélkül folytatta a tör­ténelem­órát egy újabb különlegességre mutatva. Mégpedig a spiritusszal működő vasalóra. Az elbeszélések szerint a szerzetesek enélkül el sem indultak a hittérítő utakra, mivel megjelenésükre különösen figyelniük kellett. A gázvasalók története ugyancsak érdekes. Magyarországon viszonylag korán, 1856-ban létesült az első gázgyár, mely kizárólag a közvilágítás számára biztosított gázt. A század végére azonban a budapesti háztartásokban megjelent ez az energiahordozó, a tűzhely és a fürdőkályha mellett pedig a vasalót is gázzal kezdték fűteni, amiért havonta bérleti díjat fizettek használói.

Fotó: Gergely Szilárd / Zalai Hírlap

– Az egyedi kivitelezésű darabok között találjuk azt az amerikai típusú egykezest, amit 1872-ben alkotott egy hölgy – mesélte. – Van egy televíziós reklám, amiben egy család a szállodai szobában a vasaló talpán melegíti a kávét. Nos, a találmány valóban létezett, ráadásul magyar szabadalom volt, gyakran felfordították ezt a fajta kivitelt és réz teáskannát helyeztek rá. A gyűjtemény egyik legnagyobb kincse az 1840-es évekből származó francia öntöttvas kályha, ami minden bizonnyal egy korabeli szabóműhely éke volt.

Ezen egyszerre akár több vasalót melegíthettek, s állandó táplálással a teljes munkaidőben forró eszközök álltak a szakemberek rendelkezésére.

Egy ilyen, évszázadokat át­ölelő gyűjteményből nem hiányozhat az első magyar tömegtermék, a szarvasi vasaló sem. Nem túlzás, minden háztartásnak jutott belőle legalább egy. Ahogy szintén nem illik szó nélkül elmenni a magyar népi kultúra fontos eszköze, a mindenféle melegítést nélkülöző mángorlófa mellett sem. Ezt általában a vászonneműk mosás utáni kisimítására, fényesítésére, mángorlására a paraszt- és pásztorcsaládokon kívül a városi polgárság is használta. Ebben az esetben hő helyett izomerőre volt szükség ahhoz, hogy a simítandó, vizes vásznat a nyújtófára tekerjék, majd a mángorló bordázott felével görgessék.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában