Ritka vasalók kerültek a galamboki Friskóné Zab Zsuzsanna gyűjteményébe

Ahogy az állomány gyarapodott, tulajdonosa egyre jobban beleásta magát a háztartási eszköz történetébe.

Az alkalmi kiállítás a galamboki önkormányzat és több civil szervezet összefogásából valósulhatott meg első ízben a település központjában található piactéren. Az érdeklődőket az őstermelők portékáin kívül a gyűjtők egyedi kollekciói nyűgözték le. Az egyik asztalon sótartók, a másikon Volkswagen Bogár-ereklyék sorakoztak, az elmaradhatatlan szalvéták mellett pedig egy látványos vasalógyűjtemény várta a látogatókat. A kivételes tárlat vezetője, Friskóné Zab Zsuzsanna szerint az eltérő méretű, formájú és hatékonyságú háztartási eszközök ugyan ma már dísztárgynak számítanak, de egykor sok család életét könnyítették meg. A gyűjtő a vasalók történetein keresztül kivételes időutazást tartott. Mint megtudtuk, a tárgyak iránti vonzalom tizenegy éve kezdődött, ám az elmúlt másfél évben a korábbinál gyorsabb volt a gyarapodás, ma már több mint százdarabos a gyűjtemény.

– A látogatók számára a leginkább szembetűnő a biedermeier sárgaréz betétes vasaló, melyből több méret is létezett, amivel csipkét és ing­ujjat simítottak – fogott bele a speciális tárlatvezetésbe a végtelenül szerény hölgy. – Annyi biztos, hogy az 1840-es évekből valók, s mindegyik használatban volt. Magyarországon különösen népszerű eszköznek számítottak, hiszen abban az időben sok rezet bányásztak. A belső tömör vasbetétet a tűzben jól felforrósították, ez adta át a hőt a berendezésnek. Sokaknak ismerős lehet a faszénnel működő verzió is, melyet azért lóbáltak, hogy jobb huzata legyen, vagyis tovább melegen tartsa az eszközt. Ezek között találunk még speciális apró, úgynevezett kis kéménnyel ellátottat. A gyűjtemény része még a bárka formájú, öntöttvasból készült Bihari-féle parazsas szabóvasaló, melyet 1898-ban szabadalmaztattak. Faluhelyen szinte minden háztartásban akadt legalább két vasaló, mert parázs mindig volt. A kályhát egész évben fűtötték, mert általában azon főztek. Akkoriban a szegedi Fagler család számozott vasalói is nagy népszerűségnek örvendettek, az amerikai gyűjtők a világ egyik legszebb háztartási eszközeként tekintenek ezekre.

Zsuzsanna szinte levegő­vétel nélkül folytatta a tör­ténelem­órát egy újabb különlegességre mutatva. Mégpedig a spiritusszal működő vasalóra. Az elbeszélések szerint a szerzetesek enélkül el sem indultak a hittérítő utakra, mivel megjelenésükre különösen figyelniük kellett. A gázvasalók története ugyancsak érdekes. Magyarországon viszonylag korán, 1856-ban létesült az első gázgyár, mely kizárólag a közvilágítás számára biztosított gázt. A század végére azonban a budapesti háztartásokban megjelent ez az energiahordozó, a tűzhely és a fürdőkályha mellett pedig a vasalót is gázzal kezdték fűteni, amiért havonta bérleti díjat fizettek használói.

– Az egyedi kivitelezésű darabok között találjuk azt az amerikai típusú egykezest, amit 1872-ben alkotott egy hölgy – mesélte. – Van egy televíziós reklám, amiben egy család a szállodai szobában a vasaló talpán melegíti a kávét. Nos, a találmány valóban létezett, ráadásul magyar szabadalom volt, gyakran felfordították ezt a fajta kivitelt és réz teáskannát helyeztek rá. A gyűjtemény egyik legnagyobb kincse az 1840-es évekből származó francia öntöttvas kályha, ami minden bizonnyal egy korabeli szabóműhely éke volt.

Ezen egyszerre akár több vasalót melegíthettek, s állandó táplálással a teljes munkaidőben forró eszközök álltak a szakemberek rendelkezésére.

Egy ilyen, évszázadokat át­ölelő gyűjteményből nem hiányozhat az első magyar tömegtermék, a szarvasi vasaló sem. Nem túlzás, minden háztartásnak jutott belőle legalább egy. Ahogy szintén nem illik szó nélkül elmenni a magyar népi kultúra fontos eszköze, a mindenféle melegítést nélkülöző mángorlófa mellett sem. Ezt általában a vászonneműk mosás utáni kisimítására, fényesítésére, mángorlására a paraszt- és pásztorcsaládokon kívül a városi polgárság is használta. Ebben az esetben hő helyett izomerőre volt szükség ahhoz, hogy a simítandó, vizes vásznat a nyújtófára tekerjék, majd a mángorló bordázott felével görgessék.