Nyugdíjba vonult Karakas Zoltán kollégája – Lola, a zalai rendőrkutya éles helyzetekbe már nem megy

Karakas Zoltán közéjük tartozik, akit annak apropóján faggattam, hogy nyugdíjba vonult kollégája, aki nem más, mint Lola, ő pedig minden napot játékként élhetett meg az elmúlt tíz esztendőben, amikor kábítószerkereső-kutyaként szolgált, s hogy miért, az kiderül a következő sorokból.

– Már gyerekként kutyás rendőrnek készültem, a fegyelem azonban nem volt az erősségem, mondta is az osztályfőnököm a gimnáziumban, hogy fiam, maga soha nem lesz egyenruhás, hát tévedett – idézi fel a kezdeteket a 43 éves Karakas Zoltán, akivel a zajdai laktanya alakulóterén adtunk egymásnak találkozót, lévén itt a Lenti Kutya Sport Egyesület iskolája, ahol évek óta tréner. No meg 2008 óta körzeti megbízott rendőr Rédicsen, mert az meg a munkája és mellette kutyavezető.

– Sorállományú határőrnek vonultam be Sopronba 1996-ban, de nem töltöttem ki az időmet, mert a következő évben hivatásosnak álltam, útlevélkezelő lettem, ott kerültem kapcsolatba a kutyavezetőkkel. Három évvel később nyílt lehetőségem közéjük kerülni mentorom, Szép Endre ajánlásának köszönhetően – utal az egyenruhás élet kezdetére.

A kiképzést Dunakeszin kapta meg, Rédicsen állt szolgálatba 2000 végén, akkor még határőrként, de már sokszor kértek segítséget tőle a rendőrök is kábítószer kereséséhez. A szakma mélységeiben nem elmerülve, annyit azért áruljunk el, hogy egy, legfeljebb két feladatra képezik ki a szolgálati kutyát. Tehát kábítószert vagy robbanóanyagot vagy személyt keres vagy járőrszolgálatra alkalmas vagy éppen nyomot követ. Tény, az aktuális trend ma már, hogy lehetőleg kétféle feladatra készítsék fel a négylábú segítőt. Már amelyik erre alkalmas, ezt pedig szűrővizsgálaton döntik el. Itt derül ki például, hogy a kutya miként reagál a lövés hangjára, mert ha menekül, akkor „egyenruhás” már nem lesz. Ha azonban felkelti a figyelmét a váratlan zaj, akkor jó eséllyel továbbjuthat a szűrésen, és amennyiben apportra, játékra is kapható, akkor már megtette az első lépést a szolgálatra alkalmas minősítés megszerzéséhez, de addig még hosszú hónapok kiképzése vár rá. Közkeletű tévhit, hogy a kutyákat rászoktatják a keresendő drogra, de ez tévedés.

– A kondicionálás lényege, hogy a kívánt viselkedést feltételes reflexszé alakítjuk. Minden alapja a jutalmazás, az apport, a játék – hallom a magyarázatot Karakas Zoltántól. – Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy kerestetjük vele a kedvenc játékát, és ha már mindenhol megtalálja, akkor mellé teszünk egy kábítószert is. A marihuánával kezdjük, mert ez a legintenzívebb, tehát legkönnyebben megtanulható szag, és az amfetamin kerül sorra a legvégén, az a legnehezebb, mert azt érzékeli legkevésbé. Tehát a labdát olyan preparált helyre tesszük, hogy ne érje el a kutya, ezért amikor megtalálja, jelez, általában kapar, hogy hozzáférjen a játékához, de ekkor már ott a kábítószer is. A hetekig tartó gyakorlás során a labdát és a marihuána szagát összekapcsolja, ezért már akkor is jelez, amikor megérzi a kábítószert. Jutalma természetesen, hogy megkapja a játékát, mert tulajdonképpen ő ezt keresi, nem a drogot. Mi az alapkábítószerekre képezünk ki: kokain, heroin, marihuána, hasis, amfetamin, pentakristály. Ezeket és változataikat találja meg a kutya, a keresőképesség szinten tartásához pedig a trénerrel, Makker Zsolttal közösen legalább hetente három alkalommal kilenc órát gyakorlunk, de inkább többet, mert otthon is foglalkozom Lolával – érünk az ismertető végére.

Kis kitérővel elmagyarázza még azt is, hogy az őrző-védő munkához, a menekülő bűnöző elfogásához szintén a kutya ösztönét használják ki. Szóval ő nem haragszik, amikor nyomába ered a „csibésznek”, csak éppen nem szeretné elveszíteni azt, amit ő zsákmánynak gondol.

Az eltelt években rengeteg bevetésen vettek részt megyeszerte, órákig lehetne sorolni Lola sikeres felderítéseit.

– A komolyabb fogások között említhetem, amikor 18 millió forint értékű marihuánát talált Nagykanizsán, de nem csak a kábítószerre érzékeny. Megesett, hogy egy erdős-bokros területen tréningeztünk a dedeskecskési laktanyánál, és az eldobott labdát Lola nem hozta vissza. Utánaeredtem, a bozótosban találtam rá, a labdájánál ült meg három, gallyakkal letakart méhkaptár mellett, amikről kiderült, hogy pár hónapja lopták el, és a tolvaj rejtette oda. Más alkalommal terroristagyanús francia személyeket kellett ellenőrizni a határon. Az autójukat átvizsgáltuk, Lola nem jelzett drogot, de látszott rajta, valami szokatlant érzékelt a jobb oldali ajtónál, mert a magatartása megváltozott, én pedig minden rezdülését ismerem, hiszen 24 órát együtt vagyunk, ezért aztán mondtam a kollégáknak, hogy alaposan át kell nézni a gépkocsit. A kárpit mögül aztán útlevelek és rengeteg készpénz került elő – említ néhány sztorit jellemzésképp.

Karakas Zoltán első munkatársa hét évig Wendy, a német juhász szuka volt, a szakmai alapozást is ő jelentette számára. A rendőrséghez már Roni, a szürke ordas német juhász társaságában érkezett. Vele négy évet dolgozott, a szolgálati kutyák országos versenyén is szerepeltek, mégpedig első helyezést értek el a zalai csapatban. Őt követte Lola, aki német és belga juhász keverék, utóda Bazsi, a belga juhász, ő 2018 óta társa a szolgálatban.

– Bazsi nagyon pörgős, könnyű túlhajtani, úgy mondjuk, hogy rendkívül apás, azaz kötődik a gazdájához – jellemzi a fiatal ebet, aki szintén felkerült a listára, amit Karakas Zoltán a bal karján visel, ugyanis oda tetováltatja a kutyái nevét. Látva elképedésemet, nevetve teszi hozzá, a kutyák számára családtagok és ez nem is működhetne másként. Szerencséjére ehhez társra lelt feleségében, akit munka közben a határon ismert meg, szintén rendőr, csak éppen Szlovéniában, lévén lendvai lány. A kutyák mellett két gyereket nevelnek, akik számára ha nem lenne elegendő, amikor szüleik mesélnek a munkájukról, akkor faggathatják nagybátyjukat is, mert Karakas Zoltán testvére az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökségnél, a Frontexnél szolgált Ukrajnában, ahol most már a határellenőrzések uniós rendészeti szakértője.

Lola tehát tíz év szolgálat után vonult nyugdíjba, ami számára annyit jelent, éles helyzetekbe már nem megy, de gazdája legalább annyit foglalkozik vele, mint aktív éveiben. Hát kívánhat ennél többet egy kutya?

Kapcsolódó cikkünk:

https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/tiz-ev-szolgalat-utan-nyugdijba-vonult-lola-a-zalai-rendorkutya-4289012/