A Hideg oldal Forró bora – Dóka Éva pincészetében jártunk

„Sose volt itt még macska”, mondja, „ez a pici sajnos nem hagyja megfogni magát, így nem tudok segíteni neki.” Panaszos nyávogás hallatszik a vadonatúj borászati edények, csomagolóeszközök közt.

Mi épp az új temperálóhelyiségeket vesszük szemügyre. Tizenkét fokon ideális tárolni a fehérboros palackokat, amihez minden készen áll, már csak az áramszolgáltatóra várnak, jelzi, miközben biztos kézzel nyitja, csukja a fal mellé gördülő fémajtókat. A makulátlan rozsdamentes acéltartályok és a legújabb technológiát lehetővé tevő műanyagok magasra nyúlnak a több emeletnyi térben, a Batthyányiak egykori zalaszentgróti, 1890-es években épült, talán pálinkafőzőnek szánt uradalmi épületében.

„Kutatom ennek a háznak a történetét, ami 2003 óta a miénk, egyelőre még keveset tudok, talán a zalaegerszegi levéltárban találnak nekem valamit”, hallom, közben a kezemben tartott pohárba csurgatja a 2019-es sárga muskotály – pinot blanc cu-

veét. „Sokan meglepődnek a párosításon, de ha megkóstolják, egyetértenek, magas minőséget képvisel.”

A tartályok melletti helyiségekben és a borvacsoráknak helyet adó emeleti térben, a Padláspincében vákuumcsomagolt nedűk és palackozott társaik sorakoznak. A helyiségek egyikében titkos nedűket kóstolunk. Hogy miket? „Előjáték” az egyikük neve. A születése a zalai borászok összefogásának köszönhető. Ugyanis ők hívták életre a zalai zászlósbor (ZZB) kezdeményezést. Az idén tavaszra tervezett bemutatkozó cuvée neve egyelőre még titok, a debütálást pedig az egészségügyi veszélyhelyzet hátráltatja. „Az egységes arculat mögé minden borászat saját maga készítheti el a rá jellemzőnek tartott, ikonikusnak szánt házasítását. A miénk ez lesz...” (A Zalai Borvidék bora sajátos szabályok alapján kell, hogy elkészüljön, százalékos arányokban szerepelhetnek benne a különböző fajták.)

A borok születési helyeit, a szőlőterületeket (Hideg oldal, Szélmente, Harangláb) bejárva, a dűlők, domboldalak emelkedőin, lejtőin biztos kézzel irányítja a furgont, csak nemrég elhunyt édesapja birtoka előtt kér bennünket egy kis gyaloglásra. Leérve a pincéhez, lélegzetelállító panoráma tárul elénk, a szemközti völgyet épp belakja a délutáni árnyék. „Itt szeretnék még egy kis kóstoló helyet kialakítani”. Az adottságok páratlanok, ráadásul az édesapjának is tartozik vele, hiszen sajnos ő már nem érhette meg, hogy kiteljesedjen a birtok. „Sosem szeretnék ettől a helytől megválni.”

Közben kiderül, pogányvári területtel is rendelkeznek, ami kitűnő klímával bír a hárslevelű, kabar, furmint és cabernet sauvignon számára. Tarsoly Róbert borász (szőlész-borász, növényorvosi mérnök és vegyész), Éva társa az életben ottjártunkkor azért nem vett részt a beszélgetésben, mert éppen ezeket a területeket nézte át. „Két éve kerültem válaszút elé, akkor kellett eldöntenem, hogy a borászatra koncentrálok, ha nem akarom, feladjuk.”

Dóka Éva, mint látszik, ezerféle dologgal foglalkozik, jóllehet, ez mind-mind a szőlő és a bor köré szerveződik. A csáfordi és aranyodi dombok lánya, 17, 15, 13 éves kamaszgyerekek, Panka, Borka és Tas édesanyja, a pincészet névadója. „Nem, nem én vagyok a főszereplő, hanem Robi, neki köszönhetők a borok...” A dallamos név azonban bizonyosan megragadó, hiszen a női borász még ma is ritkaság. Nem beszélve a neve kezdőbetűiből kialakított logóról, amely az egymásba fonódó D és az É betű kapcsolata mellett a nap és a hold derűs jelenlétét jelképezi. A címkék külön misét érnek meg, Tóth Attila tervei alapján készültek. (Ő a budapesti Experidance Táncegyüttes látványtervezője.) Nagy H betű díszlik az egyik sorozaton, jelezve, hordóban érleltről van szó, az évjáratra és a helyrajzi számra egy-egy szám utal. A H-sorozat 2016 óta található meg a polcokon.

A 2017-es 100 legjobb bor közt a 37. helyen állnak a többféle hordóból nyert cabernet franc válogatással, ezzel a vörösek közt a hetedikek, a többi pedig mind villányi. Kell ennél nagyobb dicsőség?! (A Winelovers 100 kiadvány szeretne hozzájárulni a legjobb magyar borok népszerűsítéséhez, a fogyasztókat orientálni, hogy a sokszínű kínálatban megtalálják a borválasztási igazodási pontokat. A kiadványba csak korábbi aranyérmes borokkal lehet bekerülni.)

És itt már el is érünk a marketinghez, ami a családi munkamegosztásban Éva feladata. Hét éve még arról beszéltünk, milyen szívós munka újként betörni a piacokra, de 22 év tapasztalatával a hátuk mögött már nem ez a soron következő lépés.

– A saját tempómban, a saját elképzeléseim szerint próbálok haladni, noha nincs nagy trükk: el kell adni a bort és kész. Autodidakta módon végzem a dolgomat.

A hazai minőségi borfogyasztás érdekli, hiszen a borászat maga is csak ebben utazik, az elégedettséget ezzel együtt csak akkor érzi, ha „üres a pince”. Hogy ő maga készítsen bort? Sokat kóstol, de nem érzi elhivatottnak magát arra, hogy továbblépjen a készítés felé, pedig Robi kapacitálja.

– Állítólag legalább 4000 bort kell kóstolni, hogy biztosan tudjon véleményt mondani az ember, ráadásul erre a rengeteg ízre emlékezni is kéne.

– A legkényesebb ügy az árképzés?

– Az olcsóság és a drágaság nehéz kérdés. Mindkét véglet veszélyes, a minőség érzetét befolyásolhatja. Ami jó, annak ára van, még akkor is, ha tudjuk, hogy mi, magyarok túlzottan árérzékenyek vagyunk.

A pincészet mögött álló marketing területein szeretne változásokat, némileg megújított arculatot képzel el a saját honlapon, a kereskedelmi megjelenésben, a palackok látványában, a fővárosi beszállításokban, a budapesti és vidéki éttermekkel kialakított viszonyban. Neves vendéglátóhelyeken is jelen van a Dóka Éva Pincészet. Szüksége van az országos terítőhálózatokra, noha meglepetésre az a leghőbb vágya, hogy a boraik Zala megyében keljenek el. Kevésbé érdekli a sznobizmusra építő kereskedői filozófia: legyen nagyon drága. Szeretné, ha sokan juthatnának hozzá a kiváló borokhoz, amelyek oly nagy szeretettel, elhivatottsággal készülnek.

– Előfordul, hogy alkudni szeretnének a vevők, én mindig azt mondom ilyenkor, ne aggódjanak, én ezt már lealkudtam nekik, ez ennyi.

A közösségi médiát is muszáj lenne használni, hetente kellene újabb és újabb tartalmakat kiküldeni a virtuális térbe, de Éva úgy érzi, ő valószínűleg kettővel korábbi évszázadba való, a mai fogyasztói társadalom világa feladja neki olykor a leckét.

Saját szervezésű borvacsorák? Divatos is, hatékony is, szeretik a társaságok.

– Egy baj van vele, én pacsirta típusú vagyok, korán kelő, korán fekvő, este kilenckor mégse ásítozhatok a vendégek között...

A kedvenc terepe is a korán keléshez köti: nagyon szeret piacra járni, vinni a borokat, emberekkel szóba elegyedni, mesélni a fajtákról, a dűlőkről. Ez volna a direkt marketing?

A borkereskedések sokéves ismeretségben vannak Éváékkal, a bejáratottsággal nincsen baj, csak a mennyiséggel. Kérdés, két-három kartonért érdemes-e elindulni.

– „Kémkedik-e” borászatokban?

– Ha megyek, nem inkognitóban teszem. Nyaralás, kirándulás alkalmával szoktunk felkeresni borászatokat.

– Irigykednek a borászok egymásra?

– Én nem tapasztaltam, sőt, látjuk, hogy mindenki örül itt a környéken, hogy végre van összekötő borvidék, készül a Zala bora.

Szóval ötlet, terv van bőven.

– Nehéz is velem együtt dolgozni, állandóan variálok.

Kérdezem, van-e tanulópénz, amit nem felejt?

– Ha volt is, felülemelkedtem, túlléptem rajta. Állandóan föltápászkodó típus vagyok.

– És a pozitív tapasztalat?

– Erre könnyű a válasz, egyszerűen büszke vagyok a borainkra, Robi munkájára. Hiszen ez az ő sikere.

Pedig, mint mondja, meglehetősen különbözik a habitusuk, más a munkamódszerük.

Van-e hajlandóság a gyerekekben a borászat iránt?

– Panka érdeklődik iránta, a kisebbik lányom egyelőre biztosan nem. A kisfiamban talán mocorog valami ez iránt a foglalatosság iránt, meglátjuk. Arról persze már vitatkoztak viccesen, hogy kié lesz majd a borászat.

A Zalai Borvidék része

Az észak-zalai pincészet szőlőterületei a Zalaszentgrót melletti csáfordi és aranyodi dombokon helyezkednek el. A Dóka Éva Pincészet területei öt különböző helyen vannak, szőlőik összesen 27,5 hektárt tesznek ki. Betelepítésük, újra­telepítésük 2003-ban és 2004-ben történt meg. Honlapjukon jelzik, kihívásnak tekintik a vörösborkészítést a „fehérboros” vidéken. Boraik ott vannak a hazai és nemzetközi versenyeken.

A terület 1997-ben lett újra borvidékké, 2009 óta nevezik Zalai borvidéknek. Települései három körzetre oszlanak: Nagy­rada és környéke, a csáfordi dombok és a Mura menti körzet.