Trianoni emlékkövet avattak Bödeházán

Köszöntőjében Bedő Andrea, Bödeháza polgármestere arról beszélt, hogy a történelem mély nyomot hagyott a falun. Hetés településeinek egymástól való elválasztása a trianoni szerződéssel kezdődött, mely kettévágta a területet. Ahol az emlékkövet elhelyezték, ott, az útszéli keresztnél húzódott volna az országhatár, és került volna Szentistvánlak, másik nevén Jósec a délszláv államhoz, ám végül arról hoztak döntést 1922-ben, mikor a határt véglegesítették, hogy Szentistvánlak Magyarország része marad.

A történeti hátteret Göncz László történész részletesen ismertette előadásában a kutatásai alapján. Elmondta, hogy a délszláv csapatok 1919 nyarán megszállták a Muravidéket, a ma Bödeházához tartozó Szent­istvánlak falucskát is. A térség lakossága és a megszállók közt voltak konfliktusok, és visszacsatolási próbálkozások magyar részről, de nemzetközi támogatás nélkül ezek nem jártak sikerrel, közben pedig aláírták a trianoni diktátumot. A határmegállapító bizottságok 1921-ben kezdték meg munkájukat a térségben, és Hetésben olyan döntést hoztak, hogy a délszláv csapatok vonuljanak ki Jósecről. A település így Magyarországhoz került, mert Bödeházához közelebb fekszik, mint a szomszédos Zsitkóchoz.

Az avatáson részt vett Vigh László miniszteri biztos, a térség országgyűlési képviselője, Pácsonyi Imre, a Zala Megyei Közgyűlés alelnöke, Horváth Ferenc muravidéki kisebbségi magyar parlamenti képviselő, Magyar János, Lendva polgármestere és a környékbeli magyar és muravidéki települések vezetői, képviselői.

Vigh László beszédében a trianoni döntésről szólva azt a kérdést tette fel, hogy lett volna-e az anyaországban élőknek, a kor politikusainak lehetősége, hogy megakadályozzák a diktátumot.

– Talán nem is sejtették, hogy mivel jár majd ez a döntés, mely szétválasztott településeket, családokat – fogalmazott a képviselő. – A legújabb kori parlament döntése volt, hogy mindazon határon túliak, akik magyar állampolgárok akarnak lenni, azzá válhassanak. Mintegy 1,1 millió ember élt már ezzel a lehetőséggel. Nemzettársainkból ők honfitársainkká váltak, mi támogatjuk őket.

A Molnár Attila kőfaragó által készített emlékkövet Végi Csaba esperes áldotta meg.