Csapadékhiány hátráltatja a szőlőt Zalában is

Simon Zoltán, a Zalai Borvidék Hegyközségi Tanácsának elnöke mondta mindezt lapunknak, amikor kedd délután közösen megtekintettük csörnyeföldi birtokát. A borász szerint idén eddig leginkább a csapadékhiány hátráltatta a szőlő fejlődését, de az elmúlt napok hűvösebbre fordult időjárása sem kedvez neki.

– A 2020-as esztendőt eleve meghatározza, hogy csapadék nélküli tél van mögöttünk, amiatt a talajnak nincs tartaléka – magyarázta. – A helyzetet súlyosbította, hogy tavasszal sem esett az eső, így a növény nem tud megfelelő mennyiségű tápanyagot felvenni. Az a kevéske eső, ami ma esett, nem számottevő mennyiség, különösen a tápanyagigényes fajták esetében ennek a sokszorosára lenne szükség.

Mindezek ellenére a szőlészeknek eddig nem lehetett okuk panaszra. A kora tavasszal tapasztalt meleg miatt viszonylag hamar megindult a nedvkeringés, s bár az április közepén érkezett hideg egy kicsit visszavetette a szőlő fejlődését, az elmúlt hónap

végén újra napsütéses, meleg napokban volt részünk. Vannak az úgynevezett termésjósló napok, amikor a mezőgazdaságban dolgozók az évszázados tapasztalatok alapján következtetni próbálnak a várható termésre. Két ilyes jeles nap – Szent Márk és Szent György ünnepe – is április végére esik, a szőlészek többnyire ezekre hagyatkoznak. Kőszegen már a XVIII. század közepétől vezetik a Szőlő Jövésének Könyvét, amelybe minden évben Szent György-napkor belerajzolják a szőlőhajtást. Ezt a szokást vette át a XX. század végén a muravidéki Csente, illetve „koppintotta le” még később például az iklódbördőcei Két Hegyhát Egyesület is.

– Márk- és György-napkor kifejezetten jó állapotot mutatott a szőlő – folytatta a hegyközségi elnök. – A hűvösebbre fordult időjárás miatt ezen a héten viszont szinte biztos, hogy semmit sem fejlődik. Baj azonban nincs, hiszen az előrejelzések szerint a hónap második felére visszatér a meleg, s ha valóban így lesz, a legtöbb fajtánál május 20–25. környékén várható a virágzás, ami körülbelül 10–15 nappal előbb köszönt be, mint általában.

Simon Zoltán azt is mondja, ha hosszú távon, azaz évtizedeken át tartós lesz ez a száraz, meleg klíma, esetleg még kedvezőtlenebbre, még csapadékhiányosabbra fordul az éghajlatunk, akkor lassan eljön az ideje annak, hogy a borászok megbarátkozzanak a szőlő öntözésének kérdésével. Erre már van is néhány példa a kisebb birtok esetében, a nagybirtokoknál azonban rendkívül költségigényes módon lenne csak megoldható ez a feladat. Hatalmas, akár több száz hektáros területek vízellátását kellene ott biztosítani, ahol nincsenek folyók, vagy ahol a fúrt kutaknál adott esetben igen mélyen lenne csak vízvételi lehetőség.

– Az enyhe téli időjárás egy másik veszélyforrást is magával hozott, átteleltek a rovarkártevők, s ennek már látjuk is a jeleit – folytatta a borász. – Megjelentek az atkák, köztük az a gubacsatka is, amivel a szőlőben viszonylag ritkábban találkoztunk. Ez annyira nem veszélyes kártevő, hiszen leginkább csak szépséghibás elváltozásokat idéz elő a szőlő levelén, de nem vehetjük nyugodtan tudomásul azt, hogy a szőlő nem egészséges.

Simon Zoltán növényvédelmi tanácsokat is ad. Mint mondja, a rovarkártevők elleni első, úgynevezett lemosó permetezést már régen meg kellett ejteni, csakúgy, mint a második, alapvédekezést nyújtó permetezést is. Most felszívódó szerekkel kell védekezni a gombabetegségek ellen.

– Mivel számottevő csapadék nem volt, ezért a lisztharmat és a peronoszpóra még nem jelentkezett igazán, de nem célszerű halogatni az ellene való védekezést – mutatott rá. – Ugyancsak itt az ideje a fekete rothadás elleni védekezésnek. Ez egy alattomos betegség, aminek nagyon hosszú a lappangási ideje. Ha a virágzás előtt nem permetezünk ellene, s beesik egy esős időszak, amit erős felmelegedés követ, akkor a megelőző védekezés elmulasztása esetén, az elmúlt évhez hasonlóan, újra meg fog fertőződni a szőlő.