Hetven éves a Göcseji Múzeum – Balaicz Zoltán közleménye

Zalaegerszegen a múzeumalapítás gondolatát először 1898-ban egy hírlapi cikkben Borbély György gimnáziumi tanár vetette fel. 1907-ben ugyancsak Borbély György vezetésével a gimnázium tanárai kezdték gyűjteni a régiségeket, néprajzi emlékeket A tárgyak nagyobb része az I. világháború (1914-1918) idején szétszóródott, kisebb része Keszthelyre került.

1935-ben Fára József levéltáros állt élére egy újabb múzeumszervezési mozgalomnak, a munkája nyomán létrejött Göcseji Gyűjteményt azonban nem sikerült múzeummá szervezni, és csak töredéke vészelte át a II. világháborút (1939-1945).

Végül a Göcseji Múzeum 70 évvel ezelőtt, 1950-ben jött létre, első szakembere, 1969-ig vezetője Szentmihályi Imre néprajzos volt. A régi Városházán (Kazinczy tér 1., a mai Zalaco Bisztró fölött) először csak két, összesen 50 négyzetméternyi helyiségben működött, és a Göcseji Gyűjtemény megmaradt néhány tárgyát vehette át. Az első évtizedben elsősorban a néprajzi gyűjteményt teremtette meg Göcsej archaikus népi gazdálkodásának, lakáskultúrájának, népművészetének emlékeiből.

Különösen kiemelkedő sikert hozott a régi földművelés eszközeinek, a pásztorfaragás tárgyainak, a díszített mángorlóknak a gyűjtése. A későbbi kutatás számára rendkívül nagy értéket jelent a Szentmihályi Imre által készített több ezer fotó, melyek nagyobb része az akkor még hagyományos göcseji faluképet, a népi építészet azóta elpusztult emlékeit örökítette meg. 1953 őszén megnyílt a Göcsej népi kultúráját bemutató első állandó kiállítás, 1960-ban pedig megjelent a Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve, benne sok, a megye történetére vonatkozó fontos tanulmánnyal.

1962-ben az intézmény a Megyei Tanács kezelésébe került. Rövid ideig egy-egy régész is dolgozott itt (1962-63-ban Valter Ilona, 1967-69-ben Müller Róbert), de a megfelelő munkafeltételek hiánya miatt mindketten más munkahelyre távoztak. 1963-ban kezdődött a Göcseji Falumúzeum építése. A Göcsej népi építészetét bemutató szabadtéri kiállítás tudományos terveit Barabás Jenő egyetemi docens, Szentmihályi Imre néprajzos múzeumvezető és Tóth János építészmérnök készítették. A rendkívül nagy munka szervezésére a múzeum munkatársi gárdája kicsi volt, ezért a Megyei Tanács irányításával egy széleskörű munkabizottság segítette. Hazánk első szabadtéri néprajzi múzeuma 5 évvel később, 1968. augusztus 20-án nyílt meg.

1969-ben kapta meg a múzeum a Városi Tanács nagyon rossz állapotú székházát (Batthyány u. 2.), amely 1890-ben bérház céljára épült. A felújítás 1973-ban fejeződött be, ekkor nyíltak meg az új időszaki kiállítások és felavatták Gönczi Ferenc, Göcsej legjelentősebb kutatójának szobrát is. Közben, 1972-ben létrejött a Zala Megyei Múzeumi Szervezet, és ennek keretében a Göcseji Múzeum megyei múzeummá vált. 1976-ban Kisfaludi Strobl Zsigmond szobrászművész hagyatékából a földszinti nagy kiállító teremben elkészült a Kisfaludi Strobl Gyűjtemény. 1979-ben megnyílt a Zala megye története című állandó kiállítás, mait 1997-ben bontottak le. 1972-től fokozatosan bővült a munkatársak létszáma: régész(ek), művészettörténész, történész(ek), gyűjteménykezelők alkalmazására nyílt lehetőség, fokozatosan korszerű restaurátor műhelyt sikerült kialakítani.

Elsősorban a régészeti tevékenység erősödött meg: az Országos Műemléki Felügyelőséggel, az ELTE Régészeti Tanszékével, az MTA Régészeti Intézetével közös munkákra került sor. 1978-ban megindult a Kis-Balaton régészeti kutatásának előkészítése, ez az 1980-as években az ország egyik legnagyobb tervszerű feltárásává vált. Folytatásaként került sor a hahóti medence hasonló vizsgálatára. 1980-tól váltak rendszeresebbé és gyümölcsözőbbé a nemzetközi kapcsolatok, elsősorban Ausztria, Németország, Jugoszlávia (később Szlovénia) társintézményeivel. A kibővült, nagyobb gyakorlatú munkatársi gárda 1974 után – az országos és a más megyei kiadványokon kívül – elsősorban a megyei közgyűjtemények közös folyóiratában, a Zalai gyűjteményben, 1987 után saját, Zalai Múzeum című periodikájában adta közre tanulmányait.

1992-ben sor került a múzeum épületének újabb felújítására, a padlástérben 1997-ben elkészültek a korszerű munkahelyek, így a felszabaduló épületrészekben modern raktárakat sikerült létesíteni.

1996-tól a Göcseji Múzeum intenzíven bekapcsolódott az egymást érő nemzeti évfordulók (a honfoglalás millecentenáriuma, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója, az államalapítás millenniuma, a Kossuth-év, majd 2003-ban a Deák-év) megünneplésébe. Kiállításaik és rendezvényeik méltó helyszínt biztosítottak Zalaegerszeg és Zala megye polgárainak az emelkedett ünnepléshez.

2000-ben emlékezett meg a múzeum fennállásának 50. évfordulójáról. Ez alkalomból „Régi idők kincsestára” címmel rendezett kiállításukban adtak számot a fél évszázad múzeumi tevékenységéről. Ebben az évben nyílt meg „Központok a Zala mentén” című; új állandó kiállításuk is.

2003-ban, a Deák-évben két új kiállítóhellyel gyarapodott a Göcseji Múzeum. Söjtörön a Haza bölcse szülőházában és Kehidán, egykori otthonában nyíltak állandó kiállításaik.

1996-ban „Az év múzeuma” pályázaton a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Múzeumi Osztálya különdíjában részesült az intézmény, 2000-ben a Nemzeti Múzeum különdíját nyerték el. 2001-ben Zala Megye Közgyűlése Nívódíjat, Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Közgyűlése pedig Pro Urbe Díjat adományozott az intézménynek. 2003-ban a Göcseji Múzeum lett Az Év Múzeuma.

A Göcseji Múzeum 2013. január 1-től tartozik Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Önkormányzatának fenntartásába. Az önkormányzat a Modern Városok Program keretében 2019-ben elindította a múzeum teljes belső és külső felújításának munkálatait, a közel 2 milliárd forint értékű beruházás 2021 közepére készülhet el – írja Balaicz Zoltán közösségi oldalán.

A Göcseji Múzeum igazgatói:

1950-1969: Dr. Szentmihályi Imre

1970-1972: Dr. Reményi K. András

1972-1992: Dr. Németh József

1992-2011: Dr. Vándor László

2011-2020: Kaján Imre