Zalai családok és a digitális oktatás: így is elmegy a nap a tanulással

Lukács család

Lukács Mónika két gyermek édesanyjaként kellő odafigyeléssel próbál minden tudást átadni a gyerekeknek férje segítségével.

– Amíg dolgozom, addig a párom veszi át a tanító szerepét, ő szabadságon van – mondta. – Szerencsés helyzetben vagyok, a helyi Vörösmarty-iskolában tanuló Anna lányom kilencedikes, ő önállóan tanul. Levente elsős, vele nehézkesen indult az otthoni suli. Meg kellett találnunk a megfelelő internetes útvonalakat a pedagógusokkal és a szülőkkel. A KRÉTA rendszer a biztos pont, amelyben – ha néha késve is – minden megérkezik, és itt történik a visszajelzés is a tanároknak. Ezenkívül a közösségi oldal adta lehetőségeket is kihasználjuk. Magyarból játékos interaktív betűkeresőt gyakoroltunk nemrég, matematikából saját videót készített a tanítónőnk az új számok és a szorobán feladatok elsajátításához. Most tudatosul bennünk, hogy egyáltalán nem egyszerű a pedagóguspálya. Érdekes az életünknek ez a része, hiszen minden megváltozott. A jó oldala, hogy többet vagyunk együtt.

Leventétől megtudtuk, hogy az iskolás társai mellett neki a sakkedzések is nagyon hiányoznak, sajnos a visszaküldős feladatok nem pótolják a játékot.

Tarai család

A Tarai családban az iskolabezárás híre amennyi örömöt okozott a gyerekeknek, annyi kétségbeesést a szülőknek.

– Hanna lányom 5. osztályos, Emma elsős, Zalán ovis – kezdte Tarai-Hamza Valentina. – Én nyolcórás munkarendben dolgozom, míg a férjem mentősofőr, 12 és 24 órás szolgálatokat ad, így elsősorban az ő beosztásához kell igazodnunk. Szerencsére én itthonról dolgozhatok, így meg tudjuk oldani a gyerekek felügyeletét. A pedagógusok gyorsan felvették a ritmust, nekem azért kicsit össze kellett szednem a gondolataimat. Több vonalon kapjuk a házit, mindegyiket felügyeljük, nehogy valami kimaradjon. Emma mellé le kell még ülni többször, Hanna, mivel eddig sem volt napközis, elég hamar alkalmazkodott a helyzethez. Előbb a feladatok, aztán kis játék, a tesiórákat pedig az udvaron megoldjuk. Persze itthon nem tudunk olyan napirendet kialakítani, mint amilyen az iskolában van, főleg, hogy folyamatosan csacsog körülöttünk Zalán és közben én is dolgozom.

És amiről a családanyák csak keveset beszélnek: nekik a háztartást is vinni kell a megnövekedett feladatok és a munka mellett…

– Most aztán rugalmasnak kell lenni, és nem utolsósorban nyugodtnak maradni – osztotta meg gondolatait lapunkkal a három gyereket nevelő Gasparics Kata.

– A 15 éves Danihoz, a 13 éves Eszterhez fel kellett zárkóznom, hogy napi szinten képbe legyek a tanulnivalóval, Viki pedig 6 éves, jövőre kezdi a sulit. Nálunk – és biztos más családoknál is – tovább alhatnak a gyerekek, később indul a nap, és nyugodtabban is. A feladatokat sorrendbe szedjük, a készségtantárgyak most háttérbe szorulnak, a történelem, a magyar, a matek, az idegen nyelvek vannak az első helyen, és mindenki a számára legszimpatikusabbal kezdi. Folyamatosan ellenőrzöm, vagy szúrópróbaszerűen kérdezem ki őket, hogy hol tartanak. Azt hiszem, a két idősebb gyermekem már elég nagy ahhoz, hogy megértse, mi miért történik, de folyamatosan átbeszéljük, mert a „kamaszpanasz” mindig jelen van. Ez egy szokatlan élethelyzet, aminek a végét várja mindenki. De néha eszembe jut, hogy milyen jó a mostani gyerekeknek, mennyivel könnyebben haladnak a digitális világ útján. Húsz évvel ezelőtt mekkora probléma lett volna ez? A harmadik gyermekem szeptemberben kezdi az első osztályt, ezek után semmilyen digitális feladattól nem ijedünk meg.

Ruzsa család

Ruzsáné Németh Bernadett elmondása szerint a hetedikes lánya, Zoé először örült, hogy a bejelentést követő hétfőtől nem lesz iskola, de gyorsan rájött, hogy ez valami más.

– Zoé nagyon várta az első online leckéket, azonnal neki is látott, ahogy megkapta – mondta az anyuka. – A házi feladat visszaküldésében első alkalommal volt egy kis problémánk, de a pedagógusok mindent megtesznek, hogy a gyerekek megfelelően el tudják sajátítani a tananyagot, majd minden alkalommal küldenek oktatóvideót, amivel érdekesebbé, színesebbé teszik az otthoni „tanórát”. Új lecke hétfőn, szerdán, pénteken érkezik. A munkámból adódóan megtehetem, hogy itthon legyek Zoéval, igyekszem arra ösztönözni, hogy ugyanúgy tanuljon meg mindent, mintha másnap suliba menne, de ahogy látom, nem is kell nagyon biztatni. Az időjárás függvényében naponta sétálunk, ezenkívül Zoé letöltött magának egy alkalmazást, aminek segítségével testnevelés órát tart magának minden délután. Zoénak az egyetemista testvére szintén itthonról tanul. Nagy öröm látni őket közösen filmet nézni…

Zoé azt mondja: hiányzik a megszokott élete, bár jó otthon tanulni és hogy maga osztja be az idejét, mégis jobb, ha a tanár a táblánál elmagyarázza az anyagot. Leginkább a barátok és kézilabdaedzések hiányoznak neki, persze a társakkal online tartják a kapcsolatot.

– Úgy látom, egyik napról a másikra felnőtt a lányom – tette hozzá Ruzsáné Németh Bernadett. – Nem nyafog, hogy el akar menni itthonról, nem panaszkodik, csak teszi a dolgát. Néha elmerül a gondolataiban, elszomorít, hogy nem látom annyit mosolyogni, de megértésből, empátiából az én szememben csillagos ötösre vizsgázott.

Rákos család

Rákosné Gerencsér Rozália szintén háromgyerekes család­anya. Pákán élnek, a gyerekek pedig Lentiben és Zalaegerszegen tanulnak.

– Nehéz elviselni a bezártságot – mondta Rákosné Gerencsér Rozália. – Tamara lányom középiskolás, a zalaegerszegi Csány László Szakgimnázium diákja, nekik gyakran van online órájuk. Emellett néptáncos, de most erre sincs lehetőség, sírt is, amikor kiderült az iskolabezárás. Réka elsős általános iskolás, ő örül, hogy itthon van a nagy tesó és nem a kollégiumban. A nyolcadikos Tifaninak pedig a kézilabdajáték hiányzik, nem beszélve arról, hogy a 8. második félév már laza lenne, de ezt nem élvezheti, és a ballagás is kérdéses.

Jó tanulók, csinálják, amit kell. Néha talán kicsit sok a beadandó feladat, de elkészítjük a rajz, a technika házit és visszaküldjük, szóval tényleg elmegy a nap tanulással. Amióta itthon vannak, a kerítést nem lépték át, én is kétszer jártam kint vásárolni, egyébként itthon dolgozom cukrászként.

– Hallani, hogy ebben a tanévben már nem nyit ki az iskola, de van, aki bízik abban, hogy visszatérhetnek a gyerekek – mondta Rákosné Gerencsér Rozália.