Nemespátró fenyőültetvényekkel borított völgyei, dombjai nyugalmat árasztanak

A már nyugdíjas gazdát ezért keressük fel a hegyi telkén, mert azon kevesek közé tartozik, aki még új szőlőt telepített a mindent elfoglaló, karácsonyfának szánt fenyők között. A szomszédos Surdot nevezik az ország karácsonyfás falujának, de „mi is a nyomukban vagyunk!” – véli Győrfy Balázs, a huszonévei elején járó polgármester, aki lévén agrármérnök, növénytermesztéssel, s karácsonyfával is foglalkozik.

Még mielőtt jobban megismerkednénk Dömötörfy Jánossal, megemlítünk két fontos tényt: a megyeszéli kis falu páratlan környezetben fekszik, nála szebb, romantikusabb, csendesebb falut keresve is nehezen találnánk, s a természeti értékei mellett őriznek egy eredeti, kutyabőrre írt, királyi, nemesi oklevelet, melyhez hasonló több zalai faluban nem található. Mindezen vonzások mellett, erre nem hogy kerékpárút, de még bakancsos turistaút sem vezet Zalából. Indul ugyan egy zöld túraút Somogybükkösdről, de ez Nemespátrót érintve visszatér a somogyi Ágneslak felé, ahol tavak, s vadászház is van. Az egykor sokat szenvedett település történelme is megérdemelné az alaposabb megismerés lehetőségét. Ezért is tartottuk fontosnak, hogy a „Mert az Ön faluja is rajta van térképen!” turisztikai sorozatunk részeként ellátogassunk Nemespátróra, melyet már a Mátyás király idejéből származó térképén is feltüntetettek. Első írásos említése 1296-ból való, ekkor a somogyvári apátság egyik településeként létezett, s 1950-ig somogyi falu is maradt. Igaz az is, hogy III. Andrástól, az utolsó Árpád-házi királytól nemesi oklevelet kaptak, amelyben a Bebök, a Dömötörfy, a Győrffy, a Szakáll és a Bolla család, név szerint is említve volt. E nemesi kiváltságokat 1719-ben III. Károly magyar király is megerősítette. Ez az adománylevél a korábbiak mellett megemlíti még, a Bögri, a Fekete, a Daxner és a Szmodits családot is. A falu lakói évszázadokon át őrizték zártságukat, nem hoztak más falubeli lányt, s az anyák nem engedték elvinni lányaikat más településre.

- Mindenki mindenkinek rokona a faluban, mert itt csak falun belül lehetett házasodni. Nemrég beszéltem erről egy nénivel, aki elmesélte, hogy egy lány Porrogszentpálra ment férjhez, ezért őt ki is harangozták a faluból. Ma már ez is a múlté. Tavaly novemberben volt a legutóbbi esküvő, s egy régi nemesi családból származó lány Barcelonába ment férjhez, hithű Katalán férje lett – mondja Balázs, miközben az evangélikus imaházba megyünk, ahol Veres József, lelkész előveszi a páncélszekrényből a nemesi adomány-levelet.

Az évszázados dokumentumot az erre a célra készült vaskazettában őrzik. A levél szinte újszerű állapotban van, finom tapintású, fehér bőranyagára csodálatos rajzolatú, kézzel írott betűkkel örökítették meg a fontos mondanivalót.

-A falubeliek makacs emberek! Ezzel a makacsságukkal sikerült megőrzi hitüket – állítja Veres József, aki Erdélyből származik, és sok közöset vél felfedezni az erdélyivel.

Nemespátró története egybeforrt a helyi evangelizáció történetével. Ezt először a falu lelkésze Mesterházy Sándor, aki ötven évig szolgált a faluban, A Somogyi Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyházmegye története című, 1932-ben megjelent munkájában írta le. (Azért ágostai, mert 1530-ban, az V. Károly német-római császár Augsburgban – Ágostában – összehívott birodalmi gyűlésén fogadták el az evangéliumi hitre vonatkozó nézeteket, mely hitvallás a továbbiakban államokmányként szerepelt.) Nemespátró lakói már a reformáció hajnalán, 1540-et követően evangélikussá váltak, s hitüket az ellenreformáció alatt is megőrizték. Négy templomot is építettek ez idő alatt, mígnem 1869-ben készült el román stílusban a most is álló, csupa fény templomuk. Majd miután az iskolájukban nem fért el az akkori száz tanuló, 1893-ban új iskolaépületet is emelt az egyházközség a saját erejéből. Az 1900-as népszámláláskor 845 lakója volt Nemespátrónak, közülük 711-en evangélikus, 123-an a római katolikus és 11-en a zsidó vallásúak voltak.

- Ma, úgy háromszázan vagyunk, a 15 iskolást Miklósfára visszük a falubusszal, a nagyobbak maguk utaznak távolsági járaton. Tervben van egy 23 fős busz beszerzése, hogy mindenkit el tudjunk szállítani. Két újszülöttünk is van, s a falusi csok-nak köszönhetően három házunk elkelt, s az ideköltöző fiatal családoknak több gyermeke is van. Azt szeretném, ha a ciklusom végére, legalább 320 főre bővülne a falu lakossága. Ehhez az is kell, hogy halljanak rólunk, ismerjék meg a lehetőségeinket – állítja Balázs.

- Egy munkahelyen dolgoztam le az aktív éveimet. A szőlőt metszem, amit öt éve telepítettem. A fenyő elfoglalja a hegyhátakat, s széppé teszi a környéket. A falut körülölelik a zártkertek, csupa dombhát és völgy ez a vidék. Minden oldalról rálátni Nemespátróra. A szőlővel is sok gond van, de a fenyővel sem kevesebb. Az sem nő csak úgy magától. Voltak, akik azt hitték, hogy csak el kell ültetni a csemetéteket és karácsony előtt kivágni a fákat. A korábbi szőlőm helyét is ilyen gondolkodású pesti ember vette meg, el is gazosodott – meséli Dömötörfy János. Megemlíti, méhekkel is foglakozik, a fiával kétszáz családot gondoznak.

Megismerkedünk egy fiatalemberrel, Zöldvári Ákossal, aki a Duna-Dráva Nemzeti Park természetvédelmi őre, de mellette vadászik, karácsonyfákkal kereskedik, s szintén méhészkedik. Mint mondja, Kanizsán nőtt fel, s az erdészeti egyetem elvégzése után látott fantáziát Nemespátróban, ahol nemesi elődei éltek. Ott jártunkkor a méheket ellenőrizte, amelyeket vándoroltat is, napraforgó virágzáskor még Tolna megyébe is elviszi a méheit.

- Bérkilövő vadásztársaság a miénk, a nemespátrói határ ötven százalékán vadászhatunk. A karácsonyfánál megemlíteném, hogy Olaszországba nagy fákat is szállítunk, amelyeket közösségi tereken állítnak fel. Tavaly, a legnagyobb ilyen fánk meghaladta a 12 méteres magasságot. Eljutott fánk Nápolyba, s Szicíliába is. Ezekből tíz darab fér föl egy kamionra, s négy kamionnal sikerült eladnunk. Mi történne, ha el kellene mennem Nemespátróról? Belehalnék! – fogalmaz tömören.

- Ákoson és rajtam kívül még sokan érzenek így – reagál a kijelentésre Balázs is.

-A hegyre uniós pénzből tavaly utat is építettünk, amihez hét millió forinttal az önkormányzat is hozzájárult. A nyárra építünk a falu központjában egy kemencét grillezővel, szalonnasütővel, amit mindenki használhat. A régi tejcsarnokot megvásároljuk és szeretnénk egy turistaszállót kialakítani benne. Lakosságot vonzóak a közösségi rendezvényeink. Akadnak társak ahhoz, hogy felpezsdítsük a mindennapjainkat – említi, miközben felelevenítjük, hogy mindig is fogékony volt a falu a népművészetre. A Néprajzi Múzeum őriz egy borotválkozó tükröt, amit 1844-ben faragtak Nemespátrón. Vargyas Lajos 1936-ban itt talált rá a „Szereti ja tik a meggyet...” kezdetű népdalra, amit Haumann Péter színművész tett közkincsé az Indul a bakterház című filmben. „ Szereti ja tik a mëggyet, / Ketten szeressünk mink ëgyet. / Jaj Istenëm milen furcsa, / Mikor ketten mëgyünk oda.” Balázs megemlíti, hogy két nemespátrói hölgy, Szakáll Miklósné Rózsika és Dömötörfy Józsefné Barinka az itteni énekekkel járták az országot. Jó lenne, ha fiatalok lépnének a helyükre, s valami módon a turizmusban kapcsolódhatnának a Mura programhoz, ami a Dél-zalai térség felemelkedését hivatott szolgálni…