Használt telefonokkal harcolnak Nagykanizsán a gyerekmunka ellen

Az összefüggéseket Benke Dániel, a nagykanizsai Halis István Városi Könyvtár könyvtárosa világította meg.

– Csak a németek 35 millió új mobiltelefont vásárolnak évente, s ezzel párhuzamosan körülbelül 10 millió darab lecserélt készülék végzi a szemetesben – bocsátotta előre Benke Dániel. – El lehet akkor képzelni, mi zajlik világviszonylatban, miközben a mobilok rengeteg olyan értékes anyagot tartalmaznak, amelyek újrahasznosíthatók: például epoxigyantát, üveget, kerámiát, rézvegyületeket, aranyat, platinát, ólmot, ezüstöt, cinket és nikkelt. Minden készülékben 60-féle nyersanyag található. Ezek kitermelését gyakran rabszolgasorba kényszerített gyermekek végzik, ráadásul a folyamat komoly természetvédelmi kockázatot is jelent. Például a koltán bányászata miatt Afrika szívében gorillapopulációk élőhelyét dúlják fel, s az esőerdők irtása együtt jár az orvvadászattal, így az ember fokozottan védett fajokat sodor a kihalás szélére. Az említett nyersanyagok újrahasznosítása ezeket a károkat mérsékli, ezért fontos, hogy a már nem használt, tönkrement vagy egyszerűen csak feleslegessé vált mobiltelefonok ne a háztartási hulladékok között végezzék. Ezért csatlakozott könyvtárunk a Jane Goodall Intézet használtmobiltelefon-gyűjtő akciójához, melynek keretében ezeket a készülékeket nálunk is be lehet dobni egy gyűjtődobozba.

Az összegyűlt mobilokat egy belgiumi üzembe szállítják, ahol a telefonokat alkotóelemeikre bontják szét, az újrahasznosítható részeket feldolgozzák, és előkészítik az ismételt beépítésre.

Benke Dániel hozzátette, természetesen ingyenesen lehet leadni a készülékeket a könyvtárban a „Passzold vissza, tesó!” címet viselő akció keretében. S habár valóban nem tűnik nagy dolognak, hogy egy mobil a szemetesbe vagy a gyűjtőpontra kerül, mégsem mindegy. Ha minden ember az utóbbit választaná, az összességében igenis nagy lépés lenne a gyermekmunka felszámolása, valamint az afrikai élőhelyek védelme érdekében.HBA