2020.02.28. 15:00
Az elhallgatás köti össze a kommunizmus áldozatait
Három személyes, illetve családtörténetet mutatott be a kommunizmus idejéből dr. Kovács Emőke, a Veritas Történetkutató Intézet tudományos munkatársa csütörtök este a könyvtárban.
Dr. Kovács Emőke szerint a múlt feltárásában sokat segítenek a személyes élettörténetek Fotó: Péter B. Árpád
A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja alkalmából megtartott előadása előtt azt mondta lapunknak, hogy ezeket a sorstörténeteket összeköti például az elhallgatás. Elvégre a szovjet gulágról vagy akár a hortobágyi kényszermunkáról hazatérőkkel is közölték: ha beszélni mernek arról, ami velük történt, ugyanott találják magukat. Ezért nem lehetett sokáig megismerni az igazságot.
– Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a 60-as, 70-es években valamelyest enyhült a diktatúra, de a rendszer természetrajza nem változott – fogalmazott a történész. – E három történet, és a sok-sok többi is mutatja, 1956 után ugyanazokat az ügyeket, személyeket vették elő, akiket 1945-öt követően is megpróbáltatások értek, mert a Kádár-rendszer potenciális veszélyt látott az osztályidegennek nevezett emberekben. Ha csak az iratmennyiséget nézzük, akkor döbbenetes, hogy ebben az időszakban megsokszorozódott az ügynöki jelentések, munkadossziék száma.
A szakember szerint a múlt feltárásában sokat segítenek az akár leszármazottak által megőrzött, elmesélt élettörténetek, aki pedig családja múltját, megpróbáltatásait szeretné feltárni, azt könyvészeti és levéltári források segíthetik, hogy elveszett vagy meghurcolt rokona nyomába eredjen.
