Gausz Tamás vívómester is részt vett a varsói királyi palotában megrendezett szablyafesztiválon

A fentieket Gausz Tamás vívómestertől tudjuk meg, aki 2012 óta vezeti a Magyar Szablyavívó Iskola zalai csoportjait, s akinek a honvéd hagyományőrzés érdekében végzett kiemelkedő munkáját Honvédelemért Kitüntető Címmel ismerték el tavaly. Most azonban egy lengyelországi rendezvény szolgál apropóként a beszélgetéshez, mégpedig a magyar–lengyel kard napja, amit Varsóban ünnepeltek nemrégiben. A bemutatókkal, képzésekkel, előadásokkal dúsított programra meghívást kapott Gausz Tamás is, amit nagy megtiszteltetésnek érez, hiszen csak néhányan képviselték a Magyar Szablyavívó Iskola országos hálózatát. De miért is ünneplik a magyar szablyát a lengyelek?

– Az ok a két nép közmondásos barátságán túl az, hogy a Magyar Szablyavívó Iskola Lengyelországban is megvetette a lábát – kezd a háttér megvilágításába Gausz Tamás. – Elsősorban az alapító, Jaroslaw Buc munkájának köszönhetően több nagy létszámú tagiskola is működik náluk.

A magyar kard napját hazánkban 2014 óta ünneplik, s kisvártatva a lengyelek is csatlakoztak. Rangos esemény ez lengyelhonban is, leggyakrabban a varsói hadtörténeti múzeum szolgál helyszínül, legutóbb azonban a lengyel királyi palota adott otthont az immár fesztivállá terebélyesedő programnak.

– A nap szablyavívó szemináriummal kezdődött, amin a lengyel tagiskolák növendékei vettek részt szép számban. Vendégként mi is bekapcsolódtunk az oktatásba – idézi fel emlékeit a szakember, aki a magyar harcművészet mellett a Wing Tsun kungfu mestereként és oktatójaként is nemzetközi sikereket ért el. – Ezt követően több előadás is elhangzott a palota patinás dísztermében. Egy kovácsmester bemutatta a lengyel szablyát, ami Báthory István huszárai révén került hozzájuk, s honosodott meg több formában. Különösen érdekes volt, hogy a fegyver elkészítési módjába is bepillantást nyertünk. Máday Norbert, a honi szablyavívó iskola elindítója szintén előadást tartott, ugyanis lengyel kiadásban is megjelent Borsody Lászlóról (1878–1939) írt könyve, amely a fővívómester szellemi hagyatékát mutatja be. Ő reformálta meg a magyar kard- és sportvívást, a mi iskoláink szintén az ő szakmai örökségét, technikai virtuozitását viszik tovább. Feltárultak még fejezetek a lengyel vívósport történetéből, és a magyar edzők ebbéli érdemeiről, majd bemutatót tartottunk a palota udvarán. Akkorra már ránk szállt a sötétség, s az eső is eleredt, ám ennek dacára kitartott a több száz fős közönség. Felemelő volt megtapasztalni, hogy a magyar gyökerű szablya múltját és jelenét Lengyelországban nagyobb pá­tosz övezi, mint nálunk.

A magyar kard napját Zalaegerszeg is ünnepelte 2018-ban a Magyar Honvédség fennállásának 170 éves jubileumához kapcsolódva, s idén ugyancsak tervez hasonló programot a szablyaiskola.

– Tisztelgés ez a fegyver előtt, ami nélkül nem lett volna megvédhető az ország, a nemzet, tulajdonképpen a létünket köszönhetjük neki – fejti ki Gausz Tamás. – Nem véletlen, hogy hamarosan talán már hungarikumként beszélhetünk a magyar szablyáról, s a hozzá kötődő Borsody-rendszerről. Jelenleg a Kiemelt Nemzeti Értékek listáján szerepelnek, ami a hungarikummá válás előszobája.