Dr. Csider Sándor: Mindig törekedjünk arra, hogy jobbá váljunk!

Dr. Csider Sándor nyugalmazott főiskolai docens, az ELTE Savaria Egyetemi Központ volt tanára mondta mindezt önmagáról. A Szombathelyről a közelmúltban Zalába, Keszthelyre költözött közművelődési szakember Karácsony éjjelén címmel egy teljes kötetnyi verset szentelt a legszebb ünnepnek.

– A karácsony minden embernek kínál valamit – mondta a témaválasztás kapcsán dr. Csider Sándor. – Egy feneketlen kút, amiből mindig lehet táplálkozni. Nap mint nap érdemes megidézni Jézus gondolatait, hiszen ne feledjük: a karácsony nemcsak a szeretet és az együttlét ünnepe, hanem Jézus születésének ünnepe is. A karácsony küszöbét megbocsátás nélkül, haraggal, gyűlölettel átlépni nem lehet. A karácsony valódi üzenetét akkor fedezzük fel, akkor értjük meg, ha ismerjük Jézus életútjának állomásait. Ahogy Jézust is újjászüljük minden karácsonykor, úgy saját magunkat, saját tetteinket is újjá kell szülnünk. Mindennap csiszolódni egy picit, törekedni arra, hogy jobbá váljunk. Hol sikerül, hol nem, de ha nem sikerül, akkor is van lehetőségünk arra, hogy tanuljunk, okuljunk belőle. Hogy legalább próbáljunk meg változni.

Dr. Csider Sándor ezen gondolatok jegyében írta karácsonyi verseit, melyek többsége nagyon erős képet sugároz, gyakran a költő gyermekkorából. Mint mondja, egyáltalán nem véletlen ez, hiszen minden ember számára a saját gyermekkorának karácsonyai jelentik az igazán nagy karácsonyokat. Amikor emberek között, például könyvbemutatókon olvassa fel, mondja el, szavalja ezeket a verseket, látja hallgatóságának tekintetében, hogy ők is felidézik a saját gyermekkoruk emlékeit. Azokat a csodás karácsonyi képeket, amiket aztán továbbörökítenek a gyermekeiknek, unokáiknak.

– Amikor én gyermek voltam, akkor még minden karácsonykor volt hó – folytatta a költő. – Ezért is szerepelnek a verseimben a téli táj képei, miközben a téli táj üzenetét is próbálom megfogalmazni. Minden egyes visszaidézett kép kettős tartalmat hordoz. A hófehér, havas táj leírása egyrészt mutatja önmagát, de a tisztaságot is jelenti. A törekvést. Azt, hogy szeretnénk tisztán, jól élni. Ma karácsony van, a hó befed mindent, érintetlen a táj. Hagyjuk abba a harcot, ne bántsunk másokat. Éljünk tisztán, szabadon, boldogan. Ha aranyszínű az ég, tekintsünk fel rá, s gondoljunk arra, milyen jó lenne azt az aranyat, azt a békét, lelki gazdagságot, legszebb gondolatot itt lent megteremteni. Minden ünneptől annyit kapunk, annyit részesedünk belőle, amennyit mi magunk teszünk érte. Ha többet, akkor több jut belőle, ha kevesebbet, akkor kevesebb. Az előkészületek nagyon fontosak, hogy a lelkünket díszbe tegyük, magára az ünnepre. Ha a legszebb gondolatokat megidézzük, az adni tudást, a hálát, az elfogadást, a jószándékot, az együttműködés szándékát a másik emberrel, a jóindulatot, ha ezeknek a gondolatoknak a jegyében lépünk a karácsony küszöbére, akkor éljük meg igazán a jézusi üzeneteket.

Dr. Csider Sándor kérdésünkre elárulta, az idilli karácsonyi hangulatot megidéző, a havas tájat megjelenítő verseinek túlnyomó többségét nem télen, hanem augusztusban, óriási hőség közepette írta. Mint mondja, a lélek tisztába öltöztetésénél nem a külsőségek számítanak, hanem az, hogy mit érez az ember, s hogyan gondolkodik. Nála sosem az ihlet szüli a verset. Ha néhány nap úgy telik el, hogy közben nem ír, az olyan számára, mintha kő rakódna a lelkére. Ilyenkor már nem is jönnek gondolatai, szüksége van pár olyan napra, amikor üres papírokra csupán krikszkrakszokat vet, azzal tudja újra feléleszteni elaludt lelkét. A költő azt is mondja: ma egyre gyakrabban, és egyre több helyről hallja azt, hogy az ajándékvásárlás helyett térjünk vissza a karácsony igazi üzenetéhez. Ezzel természetesen ő is egyetért, ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy nem bevásárlásellenes. A nagy értékű karácsonyi ajándék ugyanis azt jelzi, hogy az emberek szinte erőn felül szeretnének valami jót adni, örömet szerezni a másiknak. Ez a szándék pedig becsülendő. A nagy értékű ajándékvásárlás akkor jelent problémát, ha azzal kívánják pótolni a szeretetet. Amikor a családtagok már nem is beszélgetnek egymással, s nem ülnek le játszani a gyerekekkel. Ilyenkor már szűnik a szeretet.

– Elég idős vagyok már ahhoz, hogy kimondhassam: a tárgyaknak önmagukban nincs értékük – folytatta dr. Csider Sándor. – Ha egy tárgyhoz nem járul egy-egy élmény, egy embernek a velejáró barátsága, akkor annak nincs értéke, bármennyit is fizetünk érte a boltban. Nemrégiben költöztem, és ezért rengeteg tárgytól kellett megválnom. Sokkal könnyebb szívvel dobtam ki azokat a nagyobb értékű tárgyaimat, amelyekhez semmilyen emlék nem kötött, s inkább tartottam meg azokat a kis csecsebecséket, amelyek egy-egy számomra kedves személyre vagy eseményre emlékeztettek. Ma általánosságban elmondható, hogy a tárgyak uralnak bennünket. Ha már megvan, akkor törődni kell vele. Időt vesz el az életünkből, de aztán jön egy újabb tárgy, és már arra figyelünk, feledjük az előzőt. Az a borzasztó, hogy a tárgyakból, használati eszközökből soha nem elég. Mindig újra, többre, szebbre vágyunk, s mihelyst megvan, máris egy újabbat, modernebbet, szebbet szeretnénk. Soha nincs meg az a pillanat, amikor önmagában csak egy tárgy birtoklásától igazán boldogok vagyunk. Életemnek ebben a szakaszában már biztosan tudom, hogy mire jó visszaemlékezni. A szeretetteli, szép kapcsolatokra. Ha ezeket ápoljuk, őrizzük, erősítjük egy ünnepen, például karácsonykor, akkor nemcsak magába az ünnepbe viszünk értelmet és boldogságot, hanem az egész életünk azzal telik meg. Visszaaranyozódik, hiszen ünnepkor meg­idézzük a múltat. A visszaidézett szép emlékek pedig erősítenek bennünket.

Dr. Csider Sándor azt is mondja, hogy a karácsony alapvetően a család ünnepe, ugyanakkor azt is örömmel veszi, ha egy közösség tagjai ünnepelnek együtt. Amikor egy baráti kör, egy egyesület „hajol össze”, vagy egy falu, egy város lakói találkoznak adventkor.

– Akik együtt ünnepelnek, azok a hétköznapon is egy kicsit közelebb kerülnek egymáshoz – magyarázza. – Ilyenkor jobban szeretjük egymást, mint máskor, de ez egyáltalán nem baj, mert talán egyszer rájövünk, hogy nem olyan rossz szeretetben élni, és a hétköznapokon is folytatjuk majd. A munkától, gondoktól terhelt hétköznapokon ugyanis nem könnyű csak szeretetteljes életet élni, hiszen a jó és a rossz is bennünk van, hol az egyik győz, hol a másik. Az ünnepek alkalmával talán mindig erősödik egy kicsit a törekvés a jóra, a visszaidézett szép emlékek erősítenek bennünket. Ünnepkor az az ember válik boldogabbá, aki a hétköznapokon is teszi a dolgát, amit a sors rámért. Ha helytállt, ha megtette, amit a sors követelt tőle, akkor szívből tud ünnepelni. Aki nem, akinek sok az adóssága, annak meg az ünnep ad lehetőséget arra, hogy tervezze meg magában, hogyan kíván holnaptól élni, és próbáljon meg jobbá válni. Ha nem sikerül, akkor majd jön egy újabb ünnep, egy újabb lehetőség, s akkor megint próbálja meg. A fontos az, hogy mindig akarjuk a jót, mindig arra törekedjünk, hogy jobbá váljunk.

Csider Sándor

Karácsony éjjelén

Templom a hegytetőn,

tornya már az égben,

kapuja a földön,

ember közelében.

Karácsony éjjelén,

szelíd hóhullásban

falu népe indul

kendőben, kabátban.

Mélyből a magasba

vágyik minden ember,

sorsát összekötni

égi üzenettel.

Konyhából, udvarról

hívó harangszóra,

kézen fogva jutnak

egyre magasabbra.

Lépcsőkön, ösvényen

érnek a templomba,

ma van Jézus Urunk

születése napja.

Mögöttük lépdelnek

óvakodó őzek,

énekszót hallani

tárt ajtóig mennek.

Megkondul a harang,

égnek zengő hangja,

ember, állat, hegy, völgy

áhítattal hallja.