Márton-napi lakoma a zalaegerszegi kertbarát és kulturális egyesülettel

A Zalaegerszegi Hagyo­mány­ápoló Kertbarát és Kulturális Egyesület az idén az elsők között ültette terített asztal mellé a közösség tagjait és barátaikat, hogy együtt elevenítsék fel a naphoz kötődő szokásokat.

A karitatív mozgalmak közül több a példaképének tekinti Szent Mártont, aki a 310-es évek közepén a Római Birodalom Pannónia tartományának Savaria nevű városában, a mai Szombathelyen született. A történet szerint még római legionáriusként egy fagyos téli estén Amiens kapuján egy kifosztott koldusnak odaadta a köpönyege felét. Éjszaka álmában a megajándékozott koldus alakjában, kezében a köpönyeggel megjelent Jézus – s ettől kezdve Márton misszionáriusként Isten szolgálatába állt, s jóságáról már életében legendák keringtek. A libák is szerepet kaptak a históriában, ugyanis azok óljában bújt el a küldöttek elől, amikor a püspökké avatására akarták kísérni. A libák azonban zajt csaptak, és elárulták a rejtekét, így Mártont 371-ben mégis püspökké szentelték, s haláláig Tours-ban istápolta a szegényeket.

Az azért nem valószínű, hogy a libákat a fenti árulásuk miatt büntetjük azzal, hogy pecsenyeként tesszük őket tányérra a Márton-napi ünnepi asztalon. Az ok prózaibb: november közepe táján már érdemes volt levágni az az évi libákat, és velük együtt megkóstolni az újbort.

A Gutorföldén élő, Salomvárról származó Fercsák Lászlóné Karola Zalaegerszegen is tőrőlmetszett „libaszakértőnek” számít, éveken át ő látta el libatollal a régi tollfosztók hagyományait ápoló közösségeket. Gyermekkorában a Márton-nap nem volt közösségi ünnep, a családok viszont tartották magukat a hagyományhoz, amely szerint „aki Márton napján libát nem eszik, egész évben éhezik”. Bár szegénységben éltek, négy leánytestvérével nem kellett éhezniük, hiszen a jeles napon ludaskása és libapecsenye került az asztalra. Természetesen a kertbarátok ünnepi lakomája is libasült volt. A mellcsontból egyébként meg lehet jósolni a következő hónapok időjárását, ha fehér: hosszú, havas telünk lesz, ha barna: locspocsos karácsonyra számíthatunk. Régen a Márton-nap időjárásából is jósoltak: ha Szent Márton „fehér lovon érkezik”, akkor enyhe télre számíthatunk, ha „barna lovon nyargalász”, kemény, havas tél következik. „Márton napján ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.” „A bornak Márton a bírója”, tartja a hiedelem, mert ilyenkor már meg lehet kóstolni az idei bort, innen ered a Márton-napi tréfás boráldás ceremóniája is. A kertbarátok Márton-napi házigazdája, Takács Antal a zalaegerszegi Király horhos lankáján termelt újborából tett az asztalra. A máris tetszetős, sötét színű vörösbor 90 százalékát a zweigelt kékszőlő leve alkotja, így nem kellett szégyenkeznie vele a gazdának. Miként Jolinak, a gazdasszonynak sem a sajtos pogácsájával, a 240 darab az utolsó morzsáig elfogyott. Erőss Antal, a kertbarátok borversenyeinek állandó zsűritagja az idei szilva- és baracktermés cefréjéből főzött pálinkával kínálta a barátait.

A gyertyás, lámpás felvonulás, amely kedvelt produkciója a Márton-napi rendezvényeknek, a jó cselekedeteket szimbolizáló fényt továbbítja az emberekhez, s egyúttal a régi időket idézi, amikor még nem volt utcavilágítás, és a korán sötétedő novemberben lámpával a kezükben mentek a falusiak a misére.