A tájképfestők számára igazi paradicsom Tófej és környéke

Munkájuk eredményét – a közreműködők további, korábban készült festményeivel együtt – szombaton úgynevezett zárókiállítás keretében mutatták be, de a helyben festett képeiket továbbra is megtekinthetik az érdeklődők, hiszen azok a településen maradtak, a közösségi ház falait fogják díszíteni. Ahogy Buday Mihály, a művésztelep vezetője fogalmazott, ezzel tudják viszonozni azokat az ideális körülményeket, amiket a község biztosított számukra az alkotómunkához.

– Az első tófeji művésztelep a település kezdeményezésére valósult meg, még az elmúlt esztendőben – mondta Buday Mihály. – Horváth Zoltán, a település polgármestere érdeklődött arról, hogy milyen feltételekkel működtethető egy művésztelep, s ebből a beszélgetésből alakult ki köztünk az együttműködés. Hasonló gondolat mentén szerveződött annak idején a zalaszentgyörgyi művésztelep is, amelynek vezetésére szintén engem kértek fel, legutóbb pedig a Borsod- Abaúj-Zemplén megyei Cserépváraljáról kaptam hasonló megbízást, oda is eljutott a zalai szimpóziumok híre.

Az idei tófeji művésztelepen hét festő vett részt. Hárman Délvidékről érkeztek – Balla Ákos Zwara és Kovács Károly Vucko Zentáról, míg Remete István Magyarkanizsáról – a többiek az anyaország területéről jöttek. Buday Mihály Zalaszentgyörgyről, Soós Tibor Kaposvárról, Lantos György Budapestről, Kovac Sándor pedig Gönyűről. Ő szintén délvidéki származású, de már évek óta a Győr-Moson- Sopron megyei településen él.

– Vannak köztünk művészek, akik a hagyományos tájképfestészet, azaz a valósághű ábrázolás hívei, de a szürrealizmus és a modern képalkotás is képviselteti magát Tófejen – folytatta Buday Mihály. – A célunk az volt, hogy a betérő látogató találjon legalább egy olyan képet, amely megállásra, elgondolkodtatásra készteti. A művészetet ugyanis így tudjuk közelebb hozni az emberekhez. Örömmel látjuk, hogy vannak falubeliek, akik a tavalyi tapasztalataik után, már a festmények alapján is be tudják azonosítani a művészt, azaz ráismernek a stílusukra, a jellegzetes ecsetvonásaikra. Jövőre szeretnénk még tovább szélesíteni a palettát, a hagyományos olajfestést további technikákkal, például pasztellel bővítenénk, illetve újabb alkotókat is tervezünk meghívni.

leszögezi, a tófeji művésztelep hosszabb távú jövőjét illetően is képalkotásban, festészetben gondolkodnak, hiszen az egyhetes időtartam erre biztosít lehetőséget. A szobrászathoz vagy kerámiához az agyag kiégetése, a fa megfaragása, a kő megmunkálása vagy a bronz kiöntése miatt kevés lenne az a hat nap, amit együtt töltenek, de egyelőre az eszközigényt sem tudnák hozzá biztosítani. A festő művésztelephez az egy hetes időtartam ideális, a szimpózium sokkal több lehetőséget is kínál a résztvevők számára, mintha otthoni körülmények között, a műtermeikben dolgoznának. Egyrészt maguk a körülmények is ideálisak – az egy hét alatt semmi hétköznapi teendőjük nincs, minden idejüket és energiájukat az alkotói tevékenységre tudják fordítani – s persze a résztvevők egymásra is hatást gyakorolnak, a beszélgetéseikkel egymást is inspirálják. A környezet ugyancsak ideális, Buday Mihály úgy fogalmaz: Zala megye és Tófej a tájképfestő számára valóságos paradicsom, hiszen gyönyörű táj, jellegzetes épületek veszik körül őket, amelyek rendre meg is jelennek az alkotásokon.

– Házi feladat azonban nincs, azaz mindenki a saját elképzelése szerint alkothat – mutatott rá a szimpózium vezetője. – Vannak művésztelepek, ahol meghatároznak egy témát, mi nem ebben gondolkodunk. Mindenki szabad kezet kapott, hiszen ez a biztosíték arra, hogy valóban a legjobbat hozzuk ki magunkból. Az itt festett képeket ugyanis ajándékba adjuk a településnek, ajándékozni pedig csak a legjobb alkotást illik.