Az örökbefogadás örökre kell, hogy szóljon

Lerágott csontnak számít a téma, mégsem lehet eleget beszélni a felelős állattartásról. Különösen akkor homályosodik el sokak tisztánlátása és ítélőképessége, amikor az árva, állatotthonokban élő kutyákról, cicákról van szó. Evidens: sokan azonnal, minél többet meg akarnak „menteni”, haza akarnak vinni. Azonban jó pár esetben sajnos felelőtlenül, észszerűtlenül vállalkoznak „anyai-apai” szerepre az örökbefogadók. Aminek eredménye, hogy ismét az utcára kerül a négylábú, vagy vissza a menhelyre.

Ezek elkerülése végett nemrég a Nébih egy útmutatót adott ki a kutyák örökbefogadásához. A kiadványban a kutyaválasztástól kezdve az örökbefogadás menetén át az agresszióig vagy az ebtartás pszichológiai hatásáig számos módon, tájékoztató írások révén próbálják a felelős állattartásra, az állatgondozásra nevelni az embereket.

A téma mindig aktuális, ugyanis sokan nem mérik fel képességeiket, amikor a kutya tartását, nevelését fontolgatják. Ezt mondta Skanecz Tamás, a nagykanizsai állatmenhelyt működtető Élettér Állat-és Természetvédő Egyesület elnökségi tagja. A szakember szerint elég gyakori eset, hogy a felelőtlen emberi gondolkodásnak az állat issza meg végül a levét.

– Számos dolgot kell végiggondolnunk, ha örökbe szeretnénk fogadni vagy vásárolnánk egy kutyát. Ha van családunk, minden taggal meg kell beszélnünk és közös döntést kell hoznunk, mivel az állat mindannyiunk felelőssége lesz. Aki egyedül él, annak pedig azzal kell tisztában lennie, hogy csakis ő felel a kutyáért, és minden teendő ráhárul. Ne hasra csapva döntsünk arról, milyen fajta kutyát viszünk haza. Például egy izgő-mozgó kiskutya nem biztos, hogy szerencsés dolog egy idős, esetleg mozgásában némileg akadályozott embernek. Mivel sétáltatni kell, játszani vele, foglalkozni és még sorolhatnánk. Ahogy az is téves gondolat, hogy egy kisbaba mellé hazaviszünk egy kiskutyát, aztán majd együtt felnőnek. Ez is badarság, tekintve, a kölyökkutya egy év múlva felnőtt lesz, a csecsemő pedig még mindig csak kisbaba – mondta Skanecz Tamás. Ahogy azt is: sokan elfelejtik a kutyában az „állatot”. Értvén ez alatt sok más mellett azt is, hogy első szóra nem biztos, hogy úgy cselekszik, ahogy akarjuk.

– Az állatoknak is más és más személyisége van. Amit nevelni és formálni lehet esetükben is, azonban a gazdiknak magukat is kell nevelni – folytatta. – A kutyákra szintén kell költeni: nem csak az etetésre. Az orvosi költségek, ha szükség van ellátásra, nagyon sokba kerülhetnek. Ezek mellett még számos dologra kell figyelni, pontosabban előre gondolkodni. Erre mi magunk is igyekszünk felhívni az örökbefogadók figyelmét. Ahogy arra is, hogy célszerű, ha a folyamatot hosszabb ismerkedés előzi meg a kutya és a gazda részéről. Egy állatot nem pár órára viszünk haza, hanem jobb esetben 10–15 évre. Akkor is törődnünk kell vele, amikor nincs kedvünk – emelte ki a szakember. Ahogy azt is: leginkább az állattartói kultúrán, gondolkodásmódon kellene csiszolni manapság. Mivel ezek hiánya miatt számos kutya kerül az utcára, majd – jobb esetben – a menhelyre. Nem muszáj kutyát tartani senkinek sem. Ha valaki felnőttnek érzi magát a feladathoz, akkor pedig legyen azzal tisztában, mit vállal.