A közösség erősítése fontos feladat – Interjú Szakál Zoltán lelkésszel

Tavaly iktatták be

Szakál Zoltán, a Kerkamenti Református Társegyházközség megválasztott lelkésze mondta mindezt lapunknak. A Székely­udvarhelyről származó lelkipásztort szűk egy esztendeje, tavaly májusban iktatták be lelkipásztori tisztségébe Kerkafalván, ám már hosszabb ideje él térségünkben szintén lelkész feleségével együtt a Vas megyei Bajánsenyén.

– Ősi református nagycsaládból származom – mondta a lelkész. – Szüleim továbbra is Székelyföldön élnek, a testvéreim azonban már szintén Magyarországon, csak az ország másik felében. A Komárom-Esztergom megyéből származó feleségem révén lettem dunántúli, a hat­éves Pápai Református Teológiai Akadémia elvégzése után főtiszteletű Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke az Őrségbe helyezett bennünket, így lettem Bajánsenyén segédlelkész, majd beosztott lelkész. Miután Hodánics Péter Csaba és Bíró Tünde lelkipásztor Szentgyörgyvölgy és Kerkamente gyülekezetéből Zalaegerszegre került, a püspök úr helyettes lelkészként egy évre engem nevezett ki e két gyülekezetben zajló szolgálatok ellátására. Embert próbáló feladatnak bizonyult, és hamar beláttuk, hogy egy lelkipásztornak hosszú távon nem lehet igazán építő módon ellátni ennyi feladatot. Rozgonyi Emőke tiszteletes asszony a szomszédos Pártosfalván már régóta várt szolgálati lehetőségre, így ő lett Szentgyörgyvölgy lelkésze. Számomra maradt a Kerkamente, immár megválasztott, beiktatott lelkészként. Bajánsenyéről ellátni a szolgálatot, ez így is nagy feladat, mint ahogy öt gyermekünk nevelése is.

Megint van újraválasztott lelkésze a közösségnek

Szakál Zoltán hozzátette: személyében hosszú idő után van újra megválasztott lelkésze a társegyházközségnek, ami az itt élők szempontjából nagyon fontos fejlemény. Az itteni közösség ugyanis szórványgyülekezet, 26 településre terjed ki, ami földrajzilag igen nagy területet fed le, ezért nagy odafigyelést és sok energiát igényel. Istentiszteletet rendszeresen Kerkafalván, Alsószenterzsébeten, Csesztregen és Lentiben tartanak, református templom azonban csak Kerkafalván van. Alsószenterzsébeten a faluház, Csesztregen a katolikus, míg Lentiben az evangélikus templom a befogadó épület, utóbbit a helyi református és evangélikus közösség együtt tartja fenn.

– A Kerkamenti Társegyházközség a lélekszámát tekintve egy kis gyülekezet – folytatta tovább Szakál Zoltán. – Ez azt jelenti, hogy végig a Kerka-patak mentén, azaz Ramocsától Lentiig, mintegy 150 egyházfenntartó személy él, azaz ennyien vannak, akik anyagi kötelezettséget, anyagi felelősséget is vállalnak a közösség iránt. Ők azok, akik szorosabb kötelékben élnek az egyházzal, akik anyagilag is támogatják az egyházközséget. A hívő reformátusok száma természetesen ennél magasabb, közel háromszáz főt tesz ki. A szolgálat szempontjából ez a kis létszám nem jelent különbséget egy nagyobb közösséghez képest, a gyülekezetnek azonban igenis erőt adó a tudat, hogy önállóan is képes foglalkoztatni egy lelkipásztort. Mindez köszönhető annak is, hogy Magyarországon ma már állami támogatással zajlik a hit- és erkölcstan oktatása, azt a javadalmat, amit a gyülekezet tud adni, a hitoktatásból származó bér kiegészíti. Enélkül nehézkesebb lenne ellátni a tisztséget.

Hitoktatás

A lelkész azt is elmondta: hit­oktatás Lentiben és Csesztregen van, s nemcsak az általános iskolában, hanem az óvodában is. A térségbe kerülése előtt amúgy vajmi kevés ismerettel rendelkezett az Őrségről mint tájegységről, bár azzal kapcsolatosan korábban is voltak információi, hogy ezt a vidéket egykor székelyek népesítették be. Azt pedig, hogy a Székelyföldön élők és az őrségiek között gondolkodásmódban és nyelvhasználatban is sok az azonosság vagy hasonlóság, igen hamar felismerte. De nem csak ezért érzi jól magát Zala és Vas megye határvidékén, a gyülekezettel kapcsolatban is kedvezőek a benyomásai, tapasztalatai.

– Nagyon összetartó közösség alakult ki ezen a vidéken, az egyházközségek tagjai gyakran és szívesen látogatják egymás ünnepi alkalmait, rendezvényeit – mutatott rá. – Mindez talán a lelkipásztoroknak is köszönhető, a Dunántúli Református Egyházkerületben rengeteg jól képzett lelkipásztor szolgál, akiktől én is sokat tanulhatok. Nagyon nagy élmény velük dolgozni, különösen a szolgálatom elején volt fontos számomra, hogy a kezdeti nehézségek és bizonytalanságok leküzdésében a segítségemre voltak. Különösen a feleségem segített sokat, már a teológiát is együtt végeztük, így szakmailag a kezdetek óta tudjuk egymást támogatni. Az egyházközségek közötti baráti kapcsolat eredményeként immár hatodik esztendeje tartottunk közösen hittantábort, de szerveztünk nőszövetségi konferenciát, illetve presbiteri találkozókat és hittanos focikupát is.

Elsődleges feladat a hit erősítése

Szakál Zoltán kiemelte: megválasztott lelkészként elsődleges feladata a közösség hitének erősítése. Örömmel teszi hozzá, hogy a beiktatása óta eltelt időszakban szoros kapcsolatot tudott a gyülekezet tagjaival kialakítani, barátként tekintenek egymásra. Szolgálata nagy részét hitoktatással tölti.

– A hitoktatás révén olyan családokat is el tudunk érni, akik nem tartoztak a közösséghez, vagy akikről korábban nem is tudtuk, hogy a református felekezet tagjai – sorolta tovább. – Vagy nem volt fontos számukra, hogy ezt megvallják, vagy beköltöztek valahonnan, s csak mostanában kerültek a látó­körünkbe, miután valami miatt fontosnak gondolták, hogy a gyermekük, a gyermekeik részt vegyenek a hitoktatásban. Több olyan családot tudhatunk magunk között, akiket a hitoktatás révén értünk el, s aztán egy kicsit közelebbi kapcsolatba is kerültünk velük. A közösség, az identitás erősítésének ezek nagyon fontos lépései és eredményei. Épített örökségünkre is odafigyelünk, a kerkafalvai parókia épületét igyekszünk rendbe tenni, hogy végre az is otthonos legyen, és a közösség a sajátjának érezze. Gyakorlatilag egy olyan családi ház jellegű épületről van szó, amelyben nemcsak egy iroda található, hanem szálláshelyként is szolgál, ahol, mint már említettem, hittantábort is rendezhetünk, vagy akár más gyülekezetek tagjai is megszállhatnak itt kirándulásaik alkalmával. Ez nem a profitról szól, hiszen mindössze a ház fenntartásához szükséges kiadásokat fedezi, sokkal inkább azért jelentős, mert tovább erősíti a közösséget, s lehetőséget kínál azok számára is, akik az őrségi kereskedelmi szálláshelyeket nem tudják megfizetni.