Dr. Rashed Aref szívsebész, bármelyik kolléga kése alá odafeküdne

Dr. Rashed Aref Jemenből érkezett Magyarországra 1990-ben. Tanulni jött hozzánk az Arab-félsziget délnyugati peremén fekvő országból.

Még csak 9 éves volt, amikor pénzügyi szakemberként dolgozó édesapja szívinfarktusban meghalt. Akkortól háztartásbeli édesanyja nevelte a hat gyereket, megfelelő szigorral. Felnőve két testvérét is elveszítette, Angliában élő húgát és egyik bátyját, utóbbi szintén szívinfarktusban hunyt el. Két testvére jelenleg is Jemenben él, egyik bátyja azonban ugyancsak Zala megyében eresztett gyökeret, a nagykanizsai kórház radiológus főorvosa.

Tudakoljuk, milyen gyerekkor predesztinálta arra, hogy orvosi pályára lépjen?

- Apám hagyatékának hála megvolt mindenünk, az ő elveszítését leszámítva gyönyörű gyerekkorom volt – kezd az emlékek felidézésébe. – Anyám, bár tehette volna, nem ment újra férjhez, ránk áldozta az életét. Faluról származott, analfabéta volt. Nem tudott sem írni, sem olvasni, egyedül nevelt bennünket, mégis egyetemre küldte mind a hat gyerekét. Mérhetetlenül büszke vagyok rá a mai napig.

A kis Aref magánóvodába, majd magániskolába járt, 4 évesen kezdett angolul tanulni. Minden tantárgyat ezen a nyelven sajátított el. Ez akkor vált problémává, amikor a 12. osztályban átiratkozott egy állami iskolába, ugyanis külföldi ösztöndíjat szeretett volna kapni, ami magániskolásoknak nem járt.

- Mindenki azt mondta, bármennyi eszem van is, meg fogok bukni, nem lehet 12 év tananyagát csak úgy „átváltani” arab nyelvre. Valóban nem volt könnyű, az elején mindent, még a matek egyenleteket is le kellett fordítanom angolra, hogy megértsem az anyagot. Megoldottam, aztán visszafordítottam arabra. Négy-öt hónapom volt az átállásra, s az érettségin 10 ezer diák közül a 8. legjobb eredményt tudtam felmutatni a 93 százalékos átlagommal.

Természetesen a Németországba szóló ösztöndíjat is elnyerte, ám helyette egy miniszter fia utazott ki, 57 százalékos átlaggal… A dologból botrány lett, a miniszterelnök maga intézkedett, hogy kerítsenek másik ösztöndíjat a tehetséges diáknak.

– Választhattam volna több ország közül, de mivel a bátyám akkor már itt volt Budapesten, követtem Magyarországra. Elsőre azt gondoltam, soha nem fogom megtanulni a nyelvet. A buszmegállóban várakozva hallgattam az embereket, s fogalmam sem volt, hol kezdődnek és végződnek a szavak. Mondtam magamnak, legjobb lesz, ha szépen hazamész…

Persze nem tette. Rekord sebességgel elsajátította a nyelvet, s a nemzetközi mezőnyben a legjobb eredménnyel zárta az előkészítőt. Az orvosi pálya a kitűnő tanulmányi eredményből, s a kiemelkedő biológiatudásból következett. (100 százalékos biológia záróvizsgát produkált, ami kisebb csodának számított.) Bármelyik orvosegyetemet választhatta volna, de ismét követte bátyját, Pécsre ment. Alapvetően a belgyógyászat vonzotta, az evvel járó komplex szemlélet később remek alapot adott a specializációhoz.

- Az 5. évben kezdtem kacsingatni a sebészet felé, egy évvel később pedig találkoztam Papp Lajos professzorral, s eldőlt a sorsom. Jöttem Egerszegre, akkor már ő vitte az itteni szívsebészetet. Rengeteget dolgoztunk, volt, hogy reggel 6-tól éjjel fél 11-ig tartott a műszak. Úgy éreztem, külföldiként duplán kell bizonyítanom. Azóta sem tudok szabadulni ettől a késztetéstől, pedig már nem kéne. Gurulok, mint a lendületbe jött golyó, csak éppen hegynek fel.

Felidéz néhány emlékezetes esetet a múltból. Friss szakvizsgásként épp ügyeletben volt, amikor éjfélkor megcsörrent a telefon. A kardiológiáról hívták, hogy behoztak egy 27 éves fiatalembert főverőér tágulattal. Panaszokkal érkezett, de már jól van, ráér megnézni reggel is – hallatszott a telefonból. Visszafeküdt, de a lelkiismerete nem hagyta elaludni. Felkereste a pácienst, s kiderült, azonnal műteni kell, szétrepedt az ér. A sikerre nem volt semmi garancia, mégis nekifogott egy sebész kollégával. Műtét közben le kellett állítani a páciens keringését, a testhője 18 fokra hűlt. Kicserélték a károsodott ereket a billentyűtől a kari artériáig, 11 órán át dolgoztak rajta. A beteg egy hétig kómában volt. Aztán felébredt, s máig jó kapcsolatot ápol dr. Rashed Areffel.

Lételeme, hogy a teljesítménye minden nap jobb legyen egy hajszállal. A fejlődésnek pedig nincs felső határa. Már főorvos volt, amikor még mindig vásárolta a hentesnél a disznószíveket, hogy azokon gyakoroljon. Ha nálunk még újdonságnak számító műtéti technikát akar kipróbálni, máig ezt a gyakorlatot követi. A disznószív után következik a boncterem, majd saját költségén külföldre utazik (Németország, Lengyelország) tapasztalatot gyűjteni, s mindezek birtokában következhet az élő páciens. Több olyan műtéti technikát honosított meg az osztályon, ami ma a világban a legkorszerűbbnek számít.

- Sikerült behozni Egerszegre a kis metszéseket. Billentyűket operálunk 6-7 centis metszésből, továbbá koszorúér műtétet végzünk oldalról, kis metszésben. Mindenféle felnőtt szívsebészeti beavatkozást meg tudunk oldani, valamennyi kolléga birtokában van a tudásnak. Bármelyikük kése alá oda mernék feküdni, a kis metszéses technikát is többen megtanulták már. Ha valamit nem csinálunk, annak nem a tehetség hiánya az oka, hanem az anyagiaké.

S hogy merre tart a világban a szívsebészet? Az egyik út a kardiológiáé, ahol a mellkas megnyitása nélkül, sztentekkel, katéteres úton igyekeznek gyógyítani a koszorúerek betegségeit. A szívsebészet másik utat jár, de ez a terület is kezdi beépíteni a nem invazív eszközöket, a beteget kevésbé megterhelő megoldásokat. A műszerek azonban rendkívül drágák, a robotsebészetről nem is szólva.

- Mindig azt mondom, ez Magyarország, az itteni körülményekből kell kihoznunk a legtöbbet. A Nyugat-európai sebészeknek könnyebb dolguk van, minden speciális eszköz ott a műtőben. Nálunk gyakrabban kell bevetni a leleményességet, de az eredmény végül is ugyanaz. Van tehát lemaradásunk a felszereltségben, de ha mindenki elfutna külföldre, ki műtené a magyar betegeket?

Doktori értekezését a műtét utáni sebfertőzések megelőzéséből és kezeléséből írta, s az osztály is elmélyülten foglalkozik a kórházi infekciók kiküszöbölésével.

- Az a szerencsénk, hogy a kórházvezetés minden támogatást megad a fertőzések elleni harcunkhoz, törekvéseinkhez – szögezi le dr. Rashed Aref. – Nagyon sokat kutattam a kórházi fertőzéseket, új eredményekre is jutottam, amelyek a hajszálérkeringés javításán alapulnak. A PhD dolgozatomban publikáltam ezeket. A műtéti metszés lefutásának módosításával is jelentősen csökkenthető a fertőzés veszélye. A lényeg, hogy nem vágunk bele a szegycsont porcos végződésébe, az úgynevezett kardnyúlványba, hanem azt kikerülve, J alakban tárjuk fel a mellkast. A porc ugyanis nagyon nehezen gyógyul, a legtöbb fertőzés annak átvágásából alakul ki. Egy másik módszer a vákuumos sebkezelés, amit amúgy a fertőzés gyógyítására szokás bevetni, de mi megelőzésként alkalmazzuk. A vákuum ugyanis megszünteti a seb rétegei közti holtteret, nem adva esélyt a savó, a vér összegyűlésére. Az e módon összetapadó seb sokkal gyorsabban gyógyul. E gyakorlatnak köszönhetően szinte a felére csökkentettük a műtét utáni sebfertőzéseket a szívsebészeten, s akiknél kialakul, azok is korszerűbb kezelést kapnak nálunk, mint bárhol az országban. Az eredményeinket nemzetközi publikációkban foglaltuk össze.

Külföldi tanulmányútjain rendre marasztalják, de hiába. Viccesen azt szokta felelni a nógatásra, hogy ő már megvette a sírhelyét Zalaegerszegen.

Ide köti családja is, az ikerfiúk, Alex és Ádám, akik mellé Marcell érkezett harmadikként. Szombathelyi származású feleségével a „Betonban” ismerkedett meg egy buliban, még pályakezdőként. Horváth Piroska akkor az egészségügyi főiskolára járt, s ma is gyógytornászként és mentálhigiénikusként dolgozik.

- El sem tudnám képzelni nélküle az életemet, mindenben mellettem állt. Végigjárta velem az utat, az albérleteket, az összes szakvizsgát (általános sebészetből, szívsebészetből, európai szív-mellkas sebészetből), a főorvosi kinevezésemet, a summa cum laude minősítésű PhD védésemet. Mindez közös sikerünk.

Tudakoljuk, mivel oldja a megterhelést, hogyan kapcsolódik ki?

- A feleségem észreveszi rajtam a fáradtságot, de a gyerekek szerencsére nem. S ha hazaérve ráugranak a hátamra, onnantól kezdve már én sem érzem. Sokat segít a szauna is, egy kis zenével. Meg a két gitárom, amit családi, baráti körben szívesen pengetek.

Az elnyert elismerések mélyen megérintették, különösen a közönségdíj. Reméli, ettől még nem kell szakítania eddigi mentalitásával.

- Megmaradnék annak az Arefnek, aki mindig is voltam. Aki nyáron rövidnadrágban és pólóban nyalja a fagyit a gyerekeivel a Dísz téren...