Hatalmas macigyűjtemény legjobb darabjai költöztek a zalakomári iskolába

Már közel 700 mackó büszke tulajdonosa a fürdővárosban élő hölgy. Gyűjteményében az ország számos pontjáról s

Európa több részéről is vannak különleges teddymackók, melyek a plüssmackókkal köszönő viszonyban sincsenek.

– Sokan nem tudják, hogy a teddy- és a plüssmacik bizony nem ugyanazok – mondta Saffer Szilvia. – A teddymackókat onnét lehet könnyen felismerni, hogy mozgatható a lábuk és a kezük. Először gyermekkoromban találkoztam ilyen mackókkal a nagymamámnál, akinek az otthonában volt egy szalmamaci. Kedvességet, melegséget sugárzott a játék, amit mindig szeretgettem. Itt kezdődött a gyűjtőszenvedélyem. Azt követően, amerre csak jártam, bolhapiacokon, turkálókban, vásároltam macikat. Később már sokan ajándékként adták: a rokonok, a barátok és a kis tanítványaim is. A gyerekek közül szinte mindnyájan tudják, hogy szeretem a teddymacikat. S elhozzák még otthonról is, hogy örömet szerezzenek nekem – részletezte a pedagógus, hozzátéve: a zalakomári általános iskolában, ahol dolgozik, állandó kiállítás nyílt a mackókból.

A játékkavalkád mellett senki sem megy el szó nélkül. Nem csoda: van köztük tűzoltó, tengerész, díszruhás és még sorolhatnánk. Otthonában a több száz fős kolóniából mindössze (jó)néhányat tart, amik talán a szívéhez legközelebb állnak.

– Idővel nemcsak játékként használatos macikat szereztem be, hanem, többek közt, nyakbavalónak, dísznek, kulcstartónak alkalmasakat is. Amik az iskolában vannak, szintén nem érinthetetlen darabok. Kimosva, rendezett külsővel teszem be őket a vitrinbe, sokszor a gyerekek is részt vesznek mindebben. Rendre, fegyelemre, törődésre neveli őket, ahogy gondozzák, rendezik a teddymacikat – fogalmazott Saffer Szilvia.

Elárulta: szívéhez legközelebb a szalmából készült macik állnak. Elsősorban azért, mert régi értékeket, emlékeket hoznak számára vissza. Az olyan személyiségjegyeket, mint a kedvesség, a szeretet, a szalmamacik testesítik meg Szilviának.

– Hiába szeretem a macikat, azért kézbe nem veszem s nem ölelgetem őket – nevetett Szilvia. – Inkább jóleső érzés tölt el ott legbelül, ha egy macira rátalálok vagy netán kapok egyet. Mert amikor valamelyik kis tanítványom hoz nekem egy teddymacit, hogy meglepetést és örömet szerezzen, s látom a kisgyermek szemében a jóságot, az izgalmat, akkor érzem legjobban: a teddy­mackógyűjtés sok szeretetet ad. Nem csak nekem, másoknak is.