Amerikai diáklány tanította angolra a helyi fiatalokat Zalakaroson

Miriam Nordine egy programnak köszönhetően látogatott el hazánkba, amelyet a Zalai Falvakért Egyesület koordinált. S hogy miért pont a híres fürdőváros volt az amerikai, csupa mosoly diáklány magyarországi úti célja, azért a Zalakarosi Turisztikai Nonprofit Kft. csapata a felelős.

Molnár Veronika irodavezető jelezte: a Zalai Falvakért Egyesület kereste meg szervezetüket azzal a lehetőséggel, hogy vendégként, egyúttal angoltanárként fogadhatnak az Egyesült Államokból diákot.

– Megragadtuk a lehetőséget, ugyanis szerettük volna, ha a helyi gyerekek a nyári szünetben oldott hangulatú foglalkozásokon nyelvet tanulnának – mondta. – Többük családja ugyanis turizmussal, vendéglátással foglalkozik, így jól jöhet, ha a csemete beszél idegen nyelvet, köztük angolt. Létezik egy program, a Learning Enterprises, amit anno egy romániai magyar diák alapított. Lényege, hogy kisebb európai városokban, falvakban amerikai egyetemisták tanítsanak nyelvet. Azért is tudnak ily módon sokat tanulni a diákok, mert a nyelvtanárok alig tudnak pár szót annak az országnak a nyelvéből, ahová érkeznek. Így csakis az angol marad az egyetlen kommunikációs lehetőség köztük – összegezte Molnár Veronika.

Elmondta azt is: az amerikai diák a strandfürdőn és a civil házban is tanított gyerekeket angolra. Természetesen a munka mellett kikapcsolódásra, fürdőzésre is lehetősége nyílt a lánynak.

– Miriam nagyon jól beilleszkedett közénk, az emberek nagyon megszerették, mert kedves, mindig mosolyog és mindenkihez volt egy jó szava – jegyezte meg Molnár Veronika, miközben a diáklány éppen az utolsó angolóráját tartotta a lelkes karosi kisdiákoknak a civil házban. Tegnap utazott haza Amerikába.

– Már otthon, Ohióban is tanítottam kisgyerekeket rajzra és festészetre – mesélte Miriam. – Adódott egy lehetőség az említett programnak köszönhetően, hogy Európába jöhetnék. Kaptam az alkalmon, hisz még sosem jártam a tengerentúlon. Azt hittem, mindenre felkészültem, amikor idejöttem. Persze máshogy alakult a forgatókönyv – nevetett. – Azt hittem, pici gyerekek várnak, akik semmit sem tudnak angolul. Erre kaptam egy tinikből álló csoportot. De nem ijedtem meg, inkább átszabtam az előzetes terveket. Ugyanis hiába tudták a gyerekek a nyelvtani ismereteket, először megszólalni, kommunikálni sem mertek. Nyitottsággal, lazasággal próbáltuk ezt a gátat feloldani. Jó kulcs volt, mert végül feloldódtak a gyerekek – jegyezte meg Miriam, akinek nem csak a munkáról szólt a magyar kirándulás. – Csak kedvességgel találkoztam Magyarországon – folytatta. – Az emberek szeretettel bántak velem, nagyon jól éreztem magam. A gyönyörű magyar táj is lenyűgözött: mind a természet, mind pedig az építészet remekeit illetően. Jártam Budapesten is, ami szintén csodálatos város. Folyamatosan fotóztam, mindent megörökítettem a családomnak. A legnagyobb élmény az utazásom során az volt, hogy eljöhettem Magyarországra. Mindaz pedig, amit átéltem, ajándék volt – mosolyodott el Miriam.

Elárulta: szívesen visszajönne máskor is Magyarországra, ám másfajta „szerepben”. A későbbiekben a szervezőmunkában venne részt, mint programvezető. Azaz honfitársainak segítene abban, hogy ők is szerezhessenek ily módon külföldi tapasztalatokat.