A tarlófutással bővült idén az aratónapok programja

– A kézi kaszás aratás és a cséphadarós cséplés a paraszti világ múltjának igen meghatározó része volt. A legfőbb eledelt, a mindennapi kenyeret adta. A mai fiataloknak elképzelhetetlen lenne az az izzasztó munka, ami pár évtizede még természetes volt. Tisztelet önöknek, akik vállalják, hogy kezükbe veszik még a kaszát, markot szednek, kötelet vetnek a búzából, hogy a jelen generációval is megismertessék a múltnak e fontos tevékenységét. A tevékenység továbbörökítése csak addig lehetséges, amíg önök vállalják, mert akik kipróbálják, rájönnek, hogy cseppet sem egyszerű munkáról van szó – szólt Lendvai Jenőné és mondott köszönetet az aratóverseny résztvevőinek.

Vigh László országgyűlési képviselő, miniszteri biztos köszöntőjében arról beszélt, hogy számos rendezvényt hívnak életre a zalai településeken, ami azt jelenti, hogy élnek a falvak. Felhívta a jelen lévő bandák figyelmét, hogy ne hagyják abba a mozgalmat, az aratónapon való részvételt.

Bóbics László, a zsűri elnöke, az agrárkamara zalai szervezetének alelnöke a versenyt követően elmondta: pozitív változás az elmúlt évekhez képest, hogy bár a csapatok száma nem változott, de egyre fiatalodnak a bandák és az ifjabb korosztály tagjai is bekapcsolódnak a hagyományőrzésbe.

A nagy bandák közt a ságodi Gyöngyvirág Nyugdíjas Klub bizonyult a legjobbnak, a kis bandák versenyét a Zalabaksai Kulturális és Ifjúsági Egyesület nyerte. Zala megye első kaszása a gellénházi Büki István lett. A cséphadaró versenyt a lakhegyi ön­kormányzat hagyományőrzői nyerték, az aratási étel- és italbemutatót a Nagykutasi Népdalkör, a koszorúkötő versenyt ugyancsak Nagykutasról Németh Mihályné, a kaszakalapáló versenyt pedig Szép Gyula Zalabaksáról.

A hagyományos versenyszámok mellett új elemként megjelent a tarlófutó verseny, a 40 méteres távot természetesen mezítláb kellett teljesíteniük a nevezőknek. A leggyorsabb a novai Jakab Klaudia és a lenti Kulcsár Patrik volt.