Így változott a telefon az évtizedek során – Telekommunikációs kiállítás Szepetneken

A páratlan kiállítási anyag a helyi Nyári Gábor gyűjteményének csak kis szelete, de így is kiváló lehetőséget kínál arra, hogy rácsodálkozhassunk: mennyit fejlődött 25 év alatt a telekommunikáció. Ma már egy tenyérnyi okostelefon komplett számítógépet rejt.

- A technika megszállottja vagyok – bocsátotta előre Nyári Gábor. – Eredendően villanyszerelőnek indultam, de ahogy mondani szokás, továbbtanultam, sok mindent javítottam a telefontól a rádióig, televízióig. A telekommunikáció mindig is érdekelt és szerencsés voltam abból a szempontból, hogy amikor az első generációs mobiltelefonok (azok a táska méretűek, talán még sokan emlékeznek rájuk) kijöttek, éppen olyan cégnél voltam, ahol én is használhattam ilyet. Később pedig olyan munkahelyen is dolgoztam, ahol mobiltelefonokat gyártottak, tehát megismerhettem azt az oldalt is.

Nyári Gábor a kiállításon régi és kevésbé régi mobiltelefonokat, rádiókat, videolejátszót, kamerákat és különböző adathordozókat mutat be a RAM-memóriáktól, a floppykon és a DVD-ken át a merevlemezekig.

- Azt akartam érzékeltetni, hogy az első mobiltelefon hazai megjelenése, 1990 óta micsoda fejlődés ment végbe a szektorban – magyarázta a gyűjtő. – Magyarországon az egész a táskányi méretű, „westeles” rádiótelefonokkal indult, amelyek akkor körülbelül 100 ezer forintba kerültek, miközben az átlagbér 20 ezer körül alakult. Huszonhét forintot számláztak csak a kapcsolásért. Aztán látni egy régi 286-os laptopot is, ami különösen azért érdekes, mert ma egy kis mobiltelefonban gyakorlatilag az egész rendszer és minden olyan összetevő (a memóriától a képernyőig) elfér, ami abban a laptopban benne volt.

Az érdekességek sorában Nyári Gábor mutatott egy úgynevezett „bicska” mobiltelefont is, ami nagyon menő volt, hiszen egészen apróra össze lehetett hajtogatni. A férfi első okostelefonja egy tojás alakú készülék volt, még symbian operációs rendszerrel – Nyári Gábor elárulta, ez anno olyan sok pénzbe került, hogy a feleségének máig nem merte elárulni, mennyibe... További érdekesség, hogy a magyar gyártmányú, a rendőrség és a honvédség által használt „Maros” típusú URH-rádiókban egy olyan magyar találmányt használtak, amilyet a japánok csak jó 10 évvel később kezdtek el gyártani. Ez az úgynevezett vastag hibrid áramkör volt, amely a mobiltelefonok apró chipjeinek az előzményei – ennek köszönhető, hogy ma a telefonok nem táskányi méretűek. (Érdekesség, hogy a gyár leégett, a feltaláló pedig a feledés homályába veszett, az pedig máig nem tisztázott, hogy esetleg eladta-e találmányát a japánoknak...) De megemlítette az adathordozók átalakulását is: sokan emlékezhetünk rá, régen nagyméretű, hajlékony floppylemezeket használtunk, melyek 1, vagy csak pár kilobájtnyi adat tárolására voltak alkalmasak, ma pedig már giga- illetve terrabájtokról beszélhetünk, melyek sokkal kisebb méretű adathordozókon férnek el. S hogy hová lehet még fejlődni?

- Úgy látom, a mobiltelefonok mérete tovább már nemigen csökken, elérték az optimális (és egyben minimális, de még felhasználóbarát) méretet – folytatta a szakember. – A gyártók most már inkább a SIM-kártya nélkül is használható készülékek kifejlesztésén dolgoznak. Ezekbe elegendő lesz a profilunkkal bejelentkezni és máris ismerős felhasználói környezetben találjuk magunkat a saját telefonszámainkkal – bárkinek a mobilját használjuk is.

A vitrinekben látható még a ma már szinte muzeális értéket jelentő walkman, régi magnószalagok, egy bőröndnyi méretű videolejátszó és VHS-kamerák – mindezek lassan ugyancsak a múltat jelentik.

A kiállítás még a jövő hét végéig tekinthető meg.