Áprilistól dr. Németh László vezeti a neurológiát Zalaegerszegen

A szakember korábban 24 évig dolgozott már ezen az osztályon, s a korábbi osztályvezető, dr. Nikl János nyugdíjba vonulása okán kapott felkérést annak irányítására. Időközben hét évig Nagykanizsán, a Kanizsai Dorottya Kórházban tevékenykedett a neurológia és stroke osztály vezetőjeként, valamint orvos-igazgatóként.

– Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy nem elhagytam Nagykanizsát, hanem hazatértem Zalaegerszegre, ahova nagyon erős szálak kötnek… – kezdi dr. Németh László, aki orvosi tradíciókkal bíró család sarja, édesapja belgyógyászként, nagybátyja pedig szülész-nőgyógyászként szolgálta a zalai betegeket.

1987-ben végzett Pécsett, s annak ellenére, hogy mind a neurológiai, mind a szülészeti klinikán állást kínáltak számára, a családi kötődés miatt visszatért Zalaegerszegre, s a dr. Szántó József által irányított neurológiai osztályon kezdett dolgozni. 1991-ben a szakvizsgát is megszerezte.

– Ekkoriban támadt bennem erős érdeklődés az agyérbetegségek, s azok ultrahangos vizsgálata iránt – kezd pályafutása részletezésébe. – Szerencsére egyike voltunk annak a tíz centrumnak, amely először kapott ultrahangos készüléket a nyaki erek vizsgálatára, ami aztán hosszú távra meghatározta a szakmai utamat és a tudományos pályámat.

A Kanizsai Dorottya Kórháznál töltött időről

Adjunktusi, majd főorvosi kinevezést kapott, s mivel úgy érezte, megérett az önálló munkavégzésre, 2011. szeptemberében elfogadta dr. Bátorfi József, a Kanizsai Dorottya Kórház főigazgatója felkérését az ottani neurológia vezetésére.

– Jól működő osztályt sikerült felépíteni, valószínűleg ennek is köszönhetem, hogy másfél évvel később az új főigazgató, dr. Brünner Szilveszter felkért az orvos-igazgatói teendők ellátására. Elsősorban neurológusnak tekintem magamat, így az osztályt is vittem tovább, de emellett bepillantást nyerhettem a kórházvezetés rejtelmeibe, ami új szempontokkal gazdagította a látásmódomat. Vezetőként azt tapasztaltam, hogy a panaszok döntő többségében nem a betegellátás szakmai tartalmával, hanem az azt övező kommunikációval volt probléma. Megtanultam, hogy megfelelő tájékoztatás és stílus mellett a vélt vagy valós konfliktusok szinte mindig a megfelelő mederbe terelhetők.

Mint elmondja, Nagykanizsán minden támogatást megkapott, a minisztériumi és EU-s forrásoknak köszönhetően a műszerpark jelentős részét sikerült megújítani, a neurológián például élvonalbeli ultrahangos készülékeket állítottak munkába. A kanizsai kórház neuroszonológiai képzőhellyé vált, őt magát pedig a Magyar Neuroszonológiai Társaság elnökévé választották. Részt vesz a Magyar Stroke Társaság elnökségének munkájában, rangos nemzetközi konferenciát szerveztek, s egy évig az Európai Neuroszonológiai és Agyi Haemodinamikai Társaság Végrehajtó Bizottságában is tevékenykedett.

– Ebben a helyzetben ért dr. Halász Gabriella főigazgató telefonhívása, volna-e kedvem hazajönni Zalaegerszegre – tér a friss fejleményekre. – Úgy tudom, az osztályról indult el a kezdeményezés. A kérdés egyszerre volt örömteli és sokkoló, hiszen szakmailag és emberileg is nagyon jól éreztem magamat Nagykanizsán. Ám a napi 1,5-2 órás utazás, s az eközben adódó, őzekkel, szarvasokkal való nagyon kockázatos találkozások nyomán megerősödött bennem a kérdés, szabad-e ezt még vállalnom tíz éven át. A részletek alapos átbeszélését követően aztán eldöntöttem, belevágok, hazajövök.

Az egerszegi osztály átvételéről

Tudakoljuk, milyen szakmai ambíciókkal vette át az osztály vezetését.

– Minden kolléga számára biztosítani szeretném a nyugodt munkavégzést, aminek legfontosabb feltétele, hogy további munkatársakat találjunk – utal a megnövekedett feladatokra. – Meg kell osztani a terheket, hogy megőrizhessük, javíthassuk az ellátás színvonalát, a kollégákat pedig felszabadítsuk a túlzott stresszterhelés alól. A másik fő törekvésem az akut stroke ellátással kapcsolatos. E területen most zajlik az a terápiás forradalom, amit a katéteres intervenció bevezetése jelentett 25 évvel ezelőtt az akut kardiológiában. Már akkor gondolkodtunk mi is hasonló megoldásokban, de 25 év kellett a megfelelő technikai feltételek, eszközök megteremtéséhez. Ma már nemzetközi tanulmányok, továbbá európai és amerikai ajánlások is bizonyítják, hogy az eddig is sikeresen alkalmazott vérrögoldó kezelés mellett az arra alkalmas betegeknél eredményesen alkalmazható a vérrög mechanikus eltávolítása is (trombektómia). A módszer ugyanaz, mint amit a kardiológusok alkalmaznak a szívben infarktus esetén. A vérrögöket vagy közvetlenül kiszippantják az agyi érből, vagy sztent (az érfalat kitámasztó háló) behelyezésével biztosítják a véráram útját.

A trombektómia Magyarországon a szakemberhiány miatt egyelőre viszonylag nehezen hozzáférhető módszer, de a Dunántúlon kedvezőbb a kép, a közeli kaposvári és pécsi centrumban egyaránt 24 órás ügyeleti készenlét biztosított, továbbá Szombathelyen és Győrben is végeztek már néhány sikeres beavatkozást.

– Az eljáráshoz idegsebészeti háttér szükséges, így az egerszegi kórház nem vállalkozhat rá. Nekünk az a feladatunk, hogy a betegeket a radiológiával karöltve, speciális vizsgálatok elvégzésével előkészítsük, s minél gyorsabban eljuttassuk valamelyik centrumba. Újdonság, hogy bizonyos esetekben a beavatkozások elvégzésének feltételét jelentő 6 órás időkapu 24 órára is kitolható.

A statisztikák azt mutatják, hogy az agyi érelzáródást követő 30 napot véve alapul a magyarországi ellátás nincs jelentősen elmaradva az európai színvonaltól. Hatalmas hátránnyal küzdünk azonban a későbbi fázisban, a 30-tól 90 napig terjedő rehabilitációban. A világszínvonalú beavatkozásokkal megmentett páciensek felépülésének teljesebb feltételeit tehát még meg kell teremteni. Ugyancsak sokat kell dolgozni azért, hogy az akut stroke-ot elszenvedő betegeknek a jelenleginél nagyobb hányada (mintegy 20-25 százalék) kapja meg időben a vérrögoldó infúziót, s közülük az arra alkalmas csoport (mintegy harmaduk) a trombektómiát is igénybe vehesse.