Megkezdődött a tárgyalás a "teskándi Jézussal" szemben

A büntetőügy tárgyalása  szerdán kezdődött el az egerszegi járásbíróságon. A februárban  tartott előkészítő ülésen a teskándi férfi nem ismerte el bűnösségét és nem kívánt vallomást tenni.

Az eljárás a vádlott és a tanúk meghallgatásával folytatódik. Seruga Teodóra bíró három egymást követő napon tűzte ki az ügy tárgyalását.

Az első napon az ügyészség és a védelem részéről is indítványt nyújtottak be zárt tárgyalás elrendelésére, tekintettel a bizonyítási eljárásban ismertetendő, a sértettekhez kapcsolódó szenzitív adatokra.

A bíró, elfogadva az ügyészség érveit, elrendelte a nyilvánosság kizárását, így legközelebb a sajtó csak az ítélet kihirdetéskor lehet jelen. Ennek időpontja nem ismert.

A vádirat megállapítása  szerint a férfi évtizedeken keresztül spirituális, energiával gyógyító mesternek adta ki magát. „Betegeit, tanítványait” csoportos foglalkozásokon és egyénileg is fogadta. Tanításaikor a feltétel nélküli szeretetről, Istenről, a Megváltóról, a földi hívságok levetkőzéséről, az anyagi javak megvetéséről, a testi és lelki megtisztulásról, a szerénységről, az odaadásról és a mások iránti önzetlen áldozatról, a testiséget jelentő vágyak távoltartásáról beszélt. Követői naiv, a pénzügyekhez nem értő, az anyagi javakat megvető embernek ismerték meg.

A személye köré csoportosuló – jellemzően gyógyításra, lelki útmutatásra vágyó – emberekkel országszerte különböző helyszíneken találkozott, így például Zalaegerszegen, Böhönyén, Nagykanizsán, Pécsett és Budapesten is. A férfi magát Jézus inkarnációjának, s ezáltal gyógyító és lelket mentő mesternek tüntette fel. Tanításaival látogatói bizalmába férkőzött, érzelmi függőséget teremtett velük, majd befolyásolni kezdte életvitelüket, pár- és pályaválasztásukat, továbbá pénzügyi döntéseiket. Követőit –  nemes és önzetlen indokokra hivatkozva – arra buzdította, hogy az általa megjelölt jótékony vagy az ő életét előbbre vivő célokra különböző összegeket adjanak, a pénzt azonban saját luxus életvitelének finanszírozására fordította.

Az áldozatok egy része végig hitt a férfi küldetésében, többen viszont megkérdőjelezték tevékenységét, de nem tudtak kitörni a befolyása alól, mert a férfi azzal fenyegette meg őket, hogy aki „elárulja” őt, az megbetegszik.

A vádlott 1996-ban ismerkedett meg egy Libanonban élő magyar származású, jómódú doktornővel, akivel hamarosan bizalmas viszonyba került. A sértettet elvarázsolta a férfi tevékenysége és tanításai, ezért bőkezűen támogatta őt (nyaralás, drágakövek, ékszerek, cipők, órák ajándékozása). 2012 tavaszán a vádlott felvetette a sértettnek, hogy fektessen be egy zalai falusi ingatlanba. A nő – miután a férfi kihasználta naivitását és a magyar jogszabályok ismeretének hiányát – meghatalmazta a vádlottat, hogy a nevében intézhesse az ingatlanügyletet, s ezen felül átadott a részére 6700 eurót (akkori átlagárfolyam szerint 1.968.170 forint). 2013 januárjában azonban a férfi az ingatlant nem a sértett, hanem a saját részére vásárolta meg, amely a nő előtt 2018-ig titokban maradt. A vádlott még ebben az évben ismét anyagi segítségért fordult a sértetthez: 40.000 eurót (akkori átlagárfolyam szerint 11.377.600 forint) kért egy titokzatos „jó célra”. A nő átutalta a kért összeget a férfi egyik hívének bankszámlájára, aki felvette és a „mesternek” adta. A vádlott pedig arról tájékoztatta a sértettet, hogy ebből Cipruson akarja beindítani gyógyító-tanító tevékenységét, s ennek sikere után adja vissza a kölcsönt. Ténylegesen azonban a vádlottnak erre reális lehetősége nem volt, csupán a pénz megszerzése volt a célja.

A vádlott 2016 tavaszán ismét pénzügyi segítséget kért tőle, miközben tudott a nő 420 ezer forintot érő, 18 karátos aranyból készült ékszereiről. A férfi ezeket úgy szerezte meg, hogy azzal hitegette áldozatát, miszerint az eladásukból származó pénzt gyermekek táboroztatására fogja fordítani. Ez azonban nem szerepelt a tervei között, a pénzt saját megélhetésére fordította. Mindezekkel összesen 14,4 millió forint meg nem térült kár okozott csak ebben ez esetben.

Másik áldozata 2004-től vett részt a vádlott által tartott gyógyításokon, foglalkozásokon, ennek során 2014-re kialakult bizalmas kapcsolatuk miatt a nő feltétel nélkül elfogadta a férfi által hirdetett tanokat, az önfeláldozás, a rászorulók megsegítésének fontosságát. A nő még ebben az évben eladta az édesapjától örökölt ingatlanát. A pénzről tudomást szerzett a “gyógyító” is és rávette áldozatát, hogy ebből jótékony célra adományozzon. Ez megtörtént, 5 millió forint került a férfihoz, aki azt állította, gyermektáboroztatásra fordítja, ehelyett saját kiadásaira költötte el.

A “gyógyító” 2003-ban egy egész családot behálózott, amelynek tagjai rendszeresen részt vettek a foglalkozásain, és hamarosan bizalmukat is elnyerte. Ennek eredményeként több ingatlanukat is a férfi rendelkezésére bocsátották a foglalkozások helyszíneként, továbbá jótékony célokra adományokat is átadtak neki, sőt esetenként bevásároltak számára és még a nyaralását is finanszírozták. 2015-ben a vádlott azzal kereste meg az édesanyát, hogy nincs otthona, ezért anyagi segítségre lenne szüksége. Némi győzködés után a sértett – abban a hitben, hogy a vádlottnak nincs saját lakása – 2015 júliusában 10 millió forintot adott át a férfinak ingatlanvásárlás céljára. A vádlottnak eközben akkor összesen 8 ingatlan volt a birtokában.

Az átvett pénzből végül még egy házat vásárolt, a jogügylet hátterét és lényegét át nem látó nevelt lánya közreműködésével. Az okozott 10 millió forint kár végül az ingatlan tulajdonjogának a sértettre történő átruházásával megtérült.

A vádlott „követői” körében a jótékonykodás fontosságát hangsúlyozta. Többször is adománygyűjtést kezdeményezett a közösségében konkrét, rászoruló személyek javára, az így megszerzett összegeket azonban saját céljaira fordította. A vádlott 16 személynek - akik jellemzően 2.000-20.000 forint közötti összegeket adományoztak - három alkalommal összesen 414 ezer forint kárt okozott.

Egy másik károsult családjával együtt már 2003-ban megismerkedett a vádlottal. Tanításainak hatására erkölcsi kötelességének tartotta, hogy nehéz körülmények között élő személyeket anyagilag is támogasson. Ezt kihasználva  a “tanító” 2010-ben azzal kereste meg a férfit, hogy tudomása van támogatásra szoruló személyről. Ezt követően a “tanítvány” havi rendszerességgel  60 ezer, majd 100 ezer forintot adott mesterének a támogatásra, még azt követően is, miután a „tanító” közölte vele, hogy a támogatott elhunyt. A “tanító” 2017 szeptembere és 2018 májusa között 900 ezer forintot csalt ki így, amit nem adott tovább a rászorultaknak, hanem saját megélhetésére fordította.

Az egyik károsult nő hosszú időn keresztül rendszeresen látogatta a férfi foglalkozásait, ezekért jelentős összegeket is fizetett, ám 2018 nyarán a mester több követőjének tudomására jutott, hogy a vádlott kihasználta a köréje csoportosuló embereket, s ezért megpróbálták anyagilag elszámoltatni a férfit.  Az egyik, magát becsapottnak érző nő 2019 májusban férfi ismerőse társaságában próbálta személyesen felvenni a kapcsolatot a vádlottal teskándi lakóhelyén. A „mester” nem nyitott ajtót, helyette autóval igyekezett elhagyni az ingatlant, amikor azonban észrevette a nő autójában ülő kísérőt, szidalmazni kezdte, rángatta az autó ajtaját és fenyegetőzött. A kísérő ijedtében belülről bezárta a gépkocsit, majd hívta a segélyhívót. Időközben a “mester” elhagyta a helyszínt..