Saját halneveldét tart fenn a pusztaszentlászlói egyesület, sikeres a programjuk

Lapunkban az elmúlt évek során többször írtunk arról, hogy a pusztaszentlászlói egyesület Zalában egyedülálló módon saját halneveldét tart fenn. Erre a célra az Alsó-tavat jelölték ki, ahol 2019 és 2020 után idén ősszel már harmadik alkalommal végezték el a lehalászást. Az egyesület elnöke, dr. Jandó Zoltán szerint évről évre egyre jobb eredményt mutathatnak fel, ebben az esztendőben már 17 mázsa halat sikerült lehalászniuk, ezek számottevő hányadát sikeresen át is telepítették a Felső-tóba.

– Az idei lehalászás azért volt számunkra különleges, mert jövőre már külső segítség nélkül, egyedül szeretnénk elvégezni ezt a feladatot, azaz most értünk a tanulási folyamat végére – magyarázta az elnök. – Közösségi munka keretében végeztük el a feladatot, tagságunkból 29 fő részvételével. Azt, hogy most jóval eredményesebbek voltunk, mint az előző években, két összetevőnek is betudhatjuk. Egyrészt már kellő gyakorlattal rendelkezünk, ugyanakkor a tavalyi tapasztalatok alapján a halágyat is megnöveltük, így maga a lehalászás is könnyebben ment.

A lehalászáshoz először szinte teljes egészében le kell ereszteni a tó vízét, ezáltal a benne lévő halmennyiség a legmélyebb ponton, a halágyban gyűlik össze. Innen háló segítségével még koncentráltabb helyre tömörítik a halakat, majd kosarakba rakják, illetve osztályozzák, mérik őket. Az idei lehalászás mutatói: 1113 kilogramm ponty, 429 kilogramm amur, 129 kilónyi csuka, valamint jelentős mennyiségű vegyes keszeg.

– Különösen a csukák mennyiségével vagyunk elégedettek – kommentálta az elnök. – Azt mondják a gyakorlottabb halnevelők, hogy ebből a halfajból átlagosan öt százalék körüli a megmaradás, azaz a vízbe tett ivadékoknak ekkora hányada marad meg csupán. A többi elpusztul, felfalják egymást, vagy a madarak tápláléka lesz. Mi a tavasz folyamán ötezer darab csukaivadékot telepítettünk, ebből most hatszázat sikerült lehalásznunk, vagyis a megmaradási rátánk jóval átlag feletti, a 10 százalékot is meghaladja. Ezzel az eredménnyel magasan túlszárnyaltuk az elvárásainkat, de idén már a többi halfajból is sikerült közel annyit lehalásznunk, amennyit előzetesen vártunk. Ez egy tanulási folyamat is, amely évről évre egyre jobb eredményeket hoz.

A lehalászott csukák többsége átlagosan 18 dekagramm körüli tömeggel bírt, ezeket a kis halakat a horgászok visszatették az Alsó-tóba, hogy tovább fejlődjenek. Amelyek tömege elérte vagy meghaladta az egy kilogrammot, azaz már fogható méretűek, azok a Felső-tóba kerültek. De nemcsak csukát tettek vissza halneveldébe, negyven darab 2,5 kilogrammos ponty is oda került – ezektől természetes szaporulatot remélnek az egyesületnél –, illetve takarmányhalnak az összes keszeget is visszahelyezték az Alsó-tóba. Ezzel párhuzamosan megkezdték a halnevelde vízzel történő feltöltését is. Az amurokat – miután ez a faj itthon nem telepíthető – a lehalászásban közreműködő vállalkozó vette át.

– A Felső-tóba áthelyezett pontymennyiséggel az éves telepítési tervünket sikeresen végre is hajtottuk – magyarázta tovább dr. Jandó Zoltán. – A Felső-tó nagysága miatt csak pontyból 32 mázsa telepítését irányoztuk elő, ez meg is történt. E hét hétfőjén kétnyaras csukát és süllőt is tettünk a vízbe, ugyancsak a halgazdálkodási tervünkkel összhangban. Jelenleg általános tilalom van érvényben, hiszen vasárnap pergető horgászversenyt tartunk, s azt szeretnénk, ha addig nem háborgatnák a halainkat.

Az elmúlt napokban a pusztaszentlászlói tó mellett további zalai horgászvizeken is végeztek telepítéseket a helyi egyesületek. Zalaszentgyörgyön az őszi halasítások során 30 mázsa két- és háromnyaras ponty, 325 kilogramm ragadozó hal, öt mázsa vegyes keszeg, valamint 75 kilogramm compó került a vízbe. Kustánszegen ezúttal extra méretű pontyokkal növelték az állományt – ezzel kifejezetten a sporthorgászoknak kedveznek –, míg Zalalövőn, a Borostyán-tavon még az elmúlt hét végén lezajlott versenyt megelőzően száz kilogramm kétnyaras csukát, valamint 150 kilogramm kétnyaras harcsát telepítettek.