2021 sem lesz a zalai méhészek éve? Egyes helyeken még tömegesebb a méhpusztulás, mint tavaly

A méhpusztulással kapcsolatos tendencia nem új keletű, de az azt megélő méhészek úgy vélik, a mértéke soha ilyen drasztikus nem volt még.

– Eddig úgy néz ki sajnos, hogy 2021 sem lesz a méhészek éve – mondta lapunknak Hampuk Gábor, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) megyei szaktanácsadója. – A méhek telelése összességében, úgy vélem, nem sikerült rosszul. Néhány méhészetből kaptunk olyan információkat, hogy nagy gondok vannak náluk, a méh­családpusztulás komolyabb mértékű, de szerencsére ez nem a nagy átlag. A nagyobb baj, hogy túl korán, februárban jött meg a tavaszi enyhülés, aminek következtében megindult az anyaméhek fiasítása. Ez azt is jelenti, hogy elkezdték a családok felélni a téli élelemkészletet. Aztán jött a márciusi hideg, a családok megálltak a fejlődésben, a húsvéti mínusz 4-5 fokos éjszakai és a nem túl kedvező nappali hőmérséklet közepette jelentősen visszaesett a fiasítás.

Ha pedig majd megérkezik a kellemes tavaszi meleg, s marad annyi akác ebben a borzalmasan szélsőséges időjárásban, nem lesz annyi kijáró méh, amennyi az akácnektárt a szükséges mennyiségben be tudná gyűjteni. Ha lesz… Tehát, nem egyszerű a méhészek helyzete – megint.

Hampuk Gábor hozzátette: azon méhészetek esetében, ahol jelentős a méhpusztulás, tapasztalatai szerint gyakran valami hiba csúszott a családok őszi felkészítésébe, a varroa atka gyérítésébe. Ezt több esetben laborvizsgálatok is alátámasztották.

Czémán László felsőrajki méhész, a Söjtör és Térsége Méhészeinek Egyesülete elnöke úgy véli: biztosan vannak olyan méhészek, ahol a pusztulást esetleg felkészültségbeli hiányosságok okozzák, de azok esetében, akik évtizedek óta méhekkel foglalkoznak, s gyakorlatilag ez adja a megélhetésüket, ilyesmiről nem lehet beszélni. Mégis tőlük is hallja a negatív tartalmú híreket, sőt, ő maga is átéli a rideg valóságot, hiszen a tavaly nyári 400 méhcsaládjából mostanra körülbelül 150 maradt, amivel indítható az év.

– Hihetetlenül negatív folyamat zajlik az ágazatban már több éve, ami nagyon összetett – szögezte le Czémán László. – Túlzottan elszaporodott például a varroa atka. Ez egy „vérszívó” élősködő, amely a méheket gyengíti. Azért nehéz küzdeni ellene, mert az életciklusa szinte azonos a méhekével. Védekezni, gyéríteni csak akkor lehet, amikor nincs fiasítás. Régen kiegyensúlyozottabb volt az időjárás, és ez nem jelentett problémát. November-decemberben, amikor lehűlt az idő, leállt a fiasítás, a családok 30-40 napot kihagytak, és ennyi idő alatt az atka is magától sterilizálódott. Jó, néhány mindig maradt, de ha a fiasítás januári újraindulásáig az ember elvégezte a szükséges kezelést, jól kordában tudta tartani ezt az élősködőt. Az időjárás átalakulásával ez a rendszer felborult, az elmúlt 8-10 évben nem volt olyan telünk, amikor egy hónapig tartós hideg lett volna. A fiasítás nem áll le, vagy csak részben, kiváló táptalajt biztosítva az atka szaporodásának. De ez csak egy dolog. Ezek az élősködők számos különböző vírust is terjesztenek, s nem tudjuk kontrollálni, hogy ezek a kórokozók mennyire vannak jelen a családban, tehát hatékonyan védekezni sem tudunk ellenük. Ha pedig van atkaszívottság a családokban, van vírus, a méhek immunrendszere legyengül, közben a környezetből sem jön elég táplálék (az első, nagy tömeget adó akácvirágzás hozama például évek óta elmarad, részben az időjárási viszontagságok, részben kicsit talán az akácfajták leromlása miatt), és mindezek mellé még vegyszerterheltség is tapasztalható, akkor ez így, együtt nagy bajokat képes okozni.

Czémán László szerint az sem mérsékli a problémákat, hogy irreálisan sok a méhész Zalában, miközben a nagyüzemi gazdálkodás még kiterjedtebb lett, a gyomirtó szerek használatával pedig szűkült a táplálékot adó, virágzó növények száma.

– Az elmúlt pár hét időjárása ismét kedvezőtlenül alakul, volt 20 fok, aztán mínusz 6 is, viharos szél fújt, és esett a hó – magyarázta a szakember. – Ezért még nem is mertük elvégezni a kaptárbontást sem, jobbára a műhelyben dolgozunk. Készülünk a szezonra – akkor is, ha most úgy tűnik, nincs sok értelme. A méhész soha nem adja, nem adhatja fel a reményt, mert méhek nélkül nagy bajban lesznek a mezőgazdászok is, sőt, előbb-utóbb az egész emberiség, hiszen e rovarok egyik fontos tevékenysége a beporzás, ami az élelmiszer-előállításban nélkülözhetetlen.