Nehéz helyzetben a sertéstenyésztők

Novák László

Novák László, a tótszerdahelyi Semec Farm tulajdonosa azt mondja, azért dolgoznak, hogy a pénzüket visszakapják, a sertéstenyésztők profitról nem is álmodhatnak. Ráadásul, teszi hozzá, az állatjóléti támogatások kifizetése lassú, bonyolult az adminisztráció, még a tavaly ősszel leadott sertések után sem kapták meg a teljes összeget, csak egy részét.

Az ágazat ismét a mélypontra került, szögezi le Novák László.

– Egyéves intervallumot tekintve csak abban a hónapban tudunk esetleg nyereséget elkönyvelni, amikor van leadni való sertésünk, a többi időszak jó esetben nullás, de van, hogy veszteséget mutat a szaldó – mondja a gazdálkodó. – Az állatoknak viszont enni kell adni, nem mondhatjuk nekik, hogy most erre nincs fedezet. A sertéshizlalók kilátásai szinte reménytelenek.

Novák László hozzáteszi, a vágóhidak a nemzetközi irányadó felvásárlási árakhoz igazodnak, ezek pedig most nagyon alacsonyak, például az afrikai sertéspestis miatt, ezzel szemben azonban a kiskereskedelmi húsárak emelkednek, ami semmivel sem magyarázható, indokolható.

– Tavaly egy-másfél hónapon át 550 forint volt a kilónkénti átvételi ár, ami mostanra 350-re zuhant, ez pedig önköltségi árnak számít – szögezi le a termelő. – Ezt tetézi, hogy nagyon megemelkedtek a takarmányárak, aminek negatív hatását máris érezzük.

Menekülőút lehet, hogy egyes magángazdaságok maguk dolgozzák fel kézműves termelőként a sertéshúst.

A Novák család is ezt választotta a hizlalás mellett, a Semec Farm a hévízi piac törzsárus köréhez tartozik, nemrégiben pedig Nagykanizsán nyitott a gazdaság termelői boltot, ahol szintén saját készítésű árut kínálnak. Van igény az ilyen, úgynevezett rövid láncú értékesítésre, a vásárlók egyre nagyobb része keresi a helyi friss árut, összegez a tótszerdahelyi farm tulajdonosa. Ők évente 3500 sertést adnak le, amire van piac, csak a felvásárlási árak nem találkoznak sokszor még a befektetett összeggel sem, mondja Novák László, hozzátéve, az ágazatnak átlátható, logikus szabályozásra lenne szüksége, mind a támogatások, mind a kereskedelmi előírások terén.

– Hogy mégis miért csináljuk?! – ismétli meg a kérdést. – Mert 30 éve ezzel foglalkozunk, és a családban mindenki, a gyerekek is ragaszkodnak ehhez. Ebből szeretnénk megélni, ehhez értünk. Most a feldolgozásban látjuk a kivezető utat, ami valószínűleg oda vezet, hogy lecsökkentjük az állományunkat, és kifejezetten saját feldolgozásra hizlalunk sertéseket. Így hamarabb és talán némi profittal juthatunk majd a pénzünkhöz.

S egy másik anomáliára is felhívja a figyelmet. Szerinte nincs logikus magyarázat arra, hogy például a Spanyolországból, háromezer kilométerről behozott sertéskaraj miért 900 forintos áron jelenik meg a boltokban. Ez, állítja, matematikai képtelenség, valószínűleg komoly ottani állami dotáció állhat emögött.

Dr. Wagenhoffer Zsombor

Dr. Wagenhoffer Zsombor agrármérnök, az állattenyésztés-tudományok doktora, a Magyar Állattenyésztők Szövetségének ügyvezető igazgatója, a keszthelyi Georgikon Campus címzetes egyetemi docense kérdésünkre úgy fogalmaz, az ágazatot két vírus is nyomasztja: az afrikai sertéspestis, amely eddig itthon csak a vaddisznóállományban jelent meg, illetve a Covid. A pandémia miatt ugyanis megnehezült az export, illetve visszaesett a fogyasztás. Mindezt tetézik a magas takarmányárak.

– Egy évvel ezelőtt még optimista hangulat uralkodott az ágazatban – mondja az ügyvezető igazgató. – Magasak voltak a felvásárlási árak, elérték, olykor meghaladták az 500 forintot, most viszont 350-370 közöttiek. Jelentősen fordult a világ. Ha az elmúlt évet nézzük, akkor azt mondhatjuk, hogy az első nyolc hónap elfogadható volt, mert az árak kilónként 400 forint felett voltak, tehát a gazdák némi tartalékot képezhettek, ez azonban mostanra az önköltségi szint alá esett. Aki vásárolja a takarmányt, annak ráadásul 35-40 forinttal emelkedik a költsége, így tehát ma 400 forint alatt képtelenség vágósertést előállítani kilónként. Ez rövid időn belül oda vezethet, hogy elveszik a termelők likviditása, amire mindenképpen megoldást kell találni, s persze kívánatos lenne, hogy változzanak a pia­ci körülmények is.

A helyzetet tovább árnyalja, hogy Kína, amely a német sertéshús egyik legfőbb felvevő­piaca, az ASP európai terjedése miatt leállította a behozatalt, s hasonlóan döntött belga, dán és holland beszállítók esetében is. A sertéspestis mellett ezt a lépést azzal indokolták, hogy több nyugat-európai vágóhídon volt koronavírus-fertőzés. Így a kontinensnyi ország sertéshúspiacán Európából csak a spanyolok maradtak talpon. A többi ország viszont nyögi, hogy Németország elvesztette egyik legfontosabb piacát, ami miatt az elmúlt év végére egymillió sertés torlódott fel az ottani vágóhidakon. A termelők persze csökkentik a kibocsátást, de ez nem megy egyik napról a másikra.

Karácsonykor, az ünnepi időszakban jellemzően emelkedik a fogyasztás, de a pandémia ezt tavaly visszavetette, az éttermek nem voltak nyitva, a szállodák tartalékon üzemeltek, ezért hát nem volt akkora igény, de még így is enyhült némiképp a nyomás, és a termelők is csökkentették kapacitásukat.

Január–februárban mindig alacsonyabb a fogyasztás, jellemzően az árak is nyomottak, a sertéstartók most azzal számolnak, hogy a következő hónapok nagyon nehezek lesznek, szögezi le dr. Wagenhoffer Zsombor.

– A kialakult árak hosszú távon nem tarthatók, mindenképpen be kellene avatkozni, hogy a termelők és a feldolgozók likviditását biztosítsuk – folytatja a MÁSz ügyvezető igazgatója. – A jellemző, 30 napos fizetési határidőkkel ugyanis a gazdálkodók nem tudják kifizetni a takarmányt, a beszállítókat, ezért fontos lenne, hogy a bankok áthidaló hitelt nyújtsanak. A szaktárcától és a kormánytól pedig azt várjuk, dolgozzon ki hitel-kamattámogatási konstrukciókat, amikkel a termelők és a feldolgozók túlélhetik ezt az időszakot. Az év második negyedéve remélhetőleg már a felfutásról szól, a második félévben pedig helyreállhat a piac. Bízunk abban, akkor már a kereslet lesz a domináns és nem a kínálat, így az árak normalizálódnak, illetve a takarmány­árak pedig mérséklődnek.

Az újraépülés első biztató jele, hogy Japán a minap visszaengedte piacára a magyar sertéshúst a 2018-ban bevezetett embargó után. Idehaza pedig február elején a fogyasztást ösztönző kampány indult. Az akció hivatalos nyitányán Tarpataki Tamás, az Agrár­minisztérium agrárpiacért felelős helyettes államtitkára arról is szólt, a kormány többféle támogatást is nyújt az ágazat ellenálló képességének fokozására. A telepek korszerűsítésén és az állatjóléti támogatásokon felül 2,8 milliárd forintot fordítottak eddig válságkezelésre, 3,6 milliárdot pedig a biztonság növelését szolgáló beruházásokra.

Kína és az arab országok hatása

A takarmányárakat illetően Kína mozgatja a világpiacot. A drágulás akkor indult el, amikor az ázsiai ország tavaly bejelentette, hogy vissza kívánja állítani a sertésállományát az ASP előtti időszakra, amely miatt az ottani populáció 30-40 százalékát kiirtották. Dr. Wagenhoffer Zsombor úgy fogalmaz, senki sem tudja megmondani, hogy ez pontosan mennyi állatot jelent, mert a kínai statisztikák azért nem tűpontosak, de az látható: hatalmas mennyiségben kezdtek takarmányt készletezni, ami arra utal, komoly az elhatározásuk, és a sertéshúst illetően 90 százalékban önellátók akarnak lenni. Ezzel párhuzamosan az arab országok is elkezdtek gabonát készletezni, hiszen bizonytalan, mit hoz a pandémia. Ráadásul a spekulatív tőke is megjelent a pia­con. Ezek a hatások pedig olyan mértékben megdobták a búza, a kukorica, majd a szója és a napraforgó árát, ami a tenyésztőknek, hizlalóknak kigazdálkodhatatlan: a sertésnél ez 30-40 forintos kilónkénti önköltség-növekedést jelent, a tejnél pedig 4-6 forintot literenként, érzékelteti a helyzetet a Magyar Állattenyésztők Szövetségének ügyvezető igazgatója.