A pandémia és a szabad pálinkafőzés az ősszel fellendítette a faiskolák forgalmát Zalában

Vida István és neje immár másfél évtizede foglalkozik csemete-előállítással és értékesítéssel becsehelyi faiskolájában.

– Körülbelül 15 éve hobbinak indult a dolog, de belelendültünk, kiváltottuk a vállalkozói igazolványt, s 10 éve ez a fő profilunk – idézte fel a kezdeteket Vida István. – A terület, amin termelünk, egy hektár, ami már elég nagy, hiszen ez egy rendkívül kézimunka-igényes tevékenység. A fő probléma az, hogy nincs munkaerő, még egy-egy napra se találunk embert, aki be tudna segíteni. Sokféle gyümölcsfajjal foglalkozunk az almától a naspolyáig, de a legkeresettebb a szilva és a barack; praktikus okok miatt, hiszen ezek nemcsak frissfogyasztásra kiválóak, hanem lekvárnak és bizony pálinkának is. De idén nagyon ment a meggy is. A tavaszi szezon a pandémia miatt csapnivaló volt, viszont az őszi sokkal jobban, mondhatnám azt is, hogy jól sikerült, szintén a koronavírus-helyzettel összefüggésben. Az első hullám idején még mindenki félt, ha tehette, otthon maradt, és nemigen mászkált sehová, aztán jött a nyár, majd a második hullám, most már a korlátozások sem olyan erőteljesek, mindenki bátrabban mozog. Talán kicsivel több csemetét tudtunk eladni most, mint a korábbi évek hasonló időszakában, amit én annak tudok be, hogy a kormány legálissá tette az otthoni pálinkafőzést. Ugyanis ennek köszönhetően a férfiak még több időt szentelnek ennek a sajátosan magyar tevékenységnek.

Hasonló tapasztalatokról számolt be a zalaegerszegi Kaszás Balázs is, aki a koronavírus-helyzet hatását is látni véli a fellendülésben.

– A tavaszi hullám derékba vágta a faiskolák forgalmát, mivel nem jöttek a vásárlók, rengeteg fát vissza kellett iskoláznunk, de a mostani jól sikerült – erősítette meg a szakember, aki párjával 3 hektáron termel. – Tavasszal szerintem az emberek inkább élelmiszereket vettek, ami akkor fontosabb volt. Az őszi többletforgalmunk véleményem szerint két dologból fakad. Az egyik, ahogy aki tavasszal nem vásárolt, az most jött. Másrészt a tavaszi bezártság szerintem sokakat ráébresztett az önellátás fontosságára, és az elhanyagolt családi birtokokat – lévén számos munkahely ideiglenesen, vagy végleg bezárt, s a munka nélkül maradt dolgozóknak volt idejük erre – elkezdték feltörni, rendbe tenni. Ezekre a területekre most, gondolva a jövőre és az esetlegesen várható hasonló helyzetekre, gyümölcsfacsemetéket és szőlőoltványokat telepítettek a családnak. Érdekes tapasztalat, hogy a fiatalok vitték el a szőlőoltványok többségét, és inkább borszőlő fajtákat ültettek. A csemegeszőlő az idősek körében volt népszerű, ők elsősorban az unokákra gondoltak.