Nyár eleji közös határjárásra kaptunk meghívást a karmacsi határban gazdálkodóktól

A karmacsi határt művelők köre szoros kapcsolatú közösség. Itt a gazdálkodás a megélhetés mellett tartalmas életmód is egyben.

Jens Clausen az oka mindennek. A hazai mezőgazdasági szaksajtóban nem ismeretlen az elsősorban burgonyater­mesztéssel foglalkozó gazda, aki távolról, Dániából érkezett Magyarországra, még 1986-ban. A dániai népfőiskolai, gazdaközösségre épülő filozófiát igyekszik meghonosítani, amikor a falu – általában körülbelül 7-130 hektáron termelő – gazdálkodóit összefogja, rendszeres tapasztalatcserét szervez, ezzel kifogja a közös vitorlából az esetleges irigység szelét, barátsággá formálva az együttélést.

A Zalai Hírlapot néhány napja hívta arra a határjárásra, amely 15 gazda birtokát járta körül. A csapathoz csatlakozott a keszthelyi egyetem két tudományos oktatója, egy-egy műtrágya- és vetőmagforgalmazó cég képviselője, valamint Fekete Ákos falugazdász és természetesen a polgármester, Kelemen István. A cél az, hogy megmutassák egymásnak, ki hol tart, mivel kísérletezik, mi kecsegtet sikerrel, hol kell majd változtatni.

Népes társaság kapaszkodott két kistraktorra, s a faluháztól indulva majd négy órán át járta a karmacsi földeket. (Bennünket a több traktortalálkozót megjárt, 1962-ben Bajorországban gyártott Fend, amúgy HÜPI 01 nevet és a karmacsi címert is viselő szállított, Rumi Istvánnal a volánnál.) Elsőként Jens egyik, tavaszi zabot termő területe mellett álltunk meg, ahol felidéződött a kezdet, amikor bátran, menet közben szerzett szakértelemmel vágott bele a gazdálkodásba. A nagy hal itt egyelőre nem ette meg a kishalakat, szögezi le Jens, „mert tüskés halak vagyunk és szívósak”. Nem vagyunk útban még senkinek, tette hozzá. Van a határban német tulajdonú nagybirtok, nem zavarják egymás köreit.

A csapadékhiánnyal, a vadak étvágyával és az enyhe téllel jobban küzdenek. A legtöbb gazda értékesítési szerződésekkel biztosítja be magát, így marad idő a kísérletezésre, s talán a bevétel is megengedi. A raktározásra, tárolásra nincsenek berendezkedve. Jobb lett volna, ha a kárpótláskor többen kapnak-szereznek földet, erőteljesebben kötődnének Karmacshoz az emberek. Az őstermelők ma 50, de inkább 60 évesek, a társaság legfiatalabb tagja a kukoricát termelő 32 éves Kiss Dániel volt. Aki 12 évesen már traktoron ült, ma pedig több gazda nélküle nem is tudna betakarítani.

– Lajos bátyám, hogy aratod le ezt a sűrű repcét? – kérdezte Sabjanics Lajostól Dani. – Én sehogy, Danikám, majd te kitalálod, úgyis te aratod.

A párbeszéd is jól illusztrálja az itteni együvé tartozást, amely nem nélkülözi egymás szeretetteli ugratását sem.

Van-e utánpótlás? Akad, akinek jó az alibije: „lányaim vannak”. Az Erdélyből származó, húsmarhákat tenyésztő Rezi Attila pedig tízéves fiá­ban reménykedik. (Mielőtt két évtizede útnak indult, nem gondolta, hogy az azonos nevű falu közelébe veti a sors.)

– A falusi életmód nem vonzó, bár az én öt gyerekem közül már négy nem tartja hülyeségnek, de a permetezés még nem a kedvenc elfoglaltságuk – tette hozzá Jens.

Tik József az őszi búzatábla szélében állva mondta, ő visszatelepülő. Budapesten élte le aktív életét, de sosem szakadt el a falutól, egyre több földet művelt. Hévízre már a hetvenes években vitte a „csengő” barackot a német turistáknak. A búza mellett épp szójával kacérkodik, izgul is, hiszen még csak alighogy kibújt a földből a pillangós. A gazdák függnek a naptártól, az időjárástól, a modern műtrágyák, trágyák kijuttatási idejét meghatározó, és más jogszabályoktól. A tapasztalat szerint az sem mindegy, hogy reggel vagy este megy például a kálium a földre. A legfontosabb nap február 16., ekkor lehet műtrágyázni először. Ezt ismét Jens mondta, aki a fiával közös ötlet nyomán ügyes trükköket vet be: a burgonyasorok közé ipari kendert vetett, ami magasra nőve árnyékot vet a bokroknak, őrzi a reggeli harmatot, több nedvesség jut a haszonnövénynek. Az épp tojásokat rakó krumplibogarakra haragszik. Kihasználták, amíg hazaugrott Dániába, elszaporodtak. A szomszéd táblában pedig a vörösnyakú árpabogár ad bosszankodnivalót. A körünkben lévő két egyetemi tanár,

dr. Tóth Zoltán egyetemi docens, a Pannon Egyetem Georgikon Kar Növénytermesztési és Földhasználati Tanszékének vezetője és

dr. Polgár Zsolt burgonyanemesítő, a Kaposvári Egyetem tudományos tanácsadója szakszerű tanácsokat ad a gazdáknak. Utóbbitól tudja meg Jens, hogy részben nem azt a krumplit fogja szüretelni, amit szeretett volna, véletlenül egy más fajtából is sikerült ültetnie. Az egyetem által kifejlesztett fajtákat használja, büszkesége a 25 éve nemesített lisztes állagú Hópehely, a nemrég piacra került piros héjú Botond és a Balatoni rózsa. Strapabíró fajták, többször visszaültethetők, ez jelentősen csökkenti a költségeket. Reményei szerint a környező éttermekben fogyasztják majd a krumplit. (Közben kiderül, a keszthelyi, nagy múltú Burgonyakutatási Központ átszervezés alatt van, s az egyetemtől az Agrárminisztérium kutatási szervezete, a NAIK alá készül. Az egyetem és Jens szakmai kapcsolatáról alább olvashat).

Megérkeztünk Tombor Ferenc területeihez. A napraforgó közt vadnyomok, sőt borzé is. Középmélyen lazított föld, minden tápanyaggal ellátva. Ipari felhasználásra szánják. A meridián nevű hatsoros őszi árpa szőke és hullámzó, mintha egy romantikus film díszlete lenne. Szerves trágyázott két hektáros szépség, túl a gyomirtózáson, közel az éréshez. Két cég növényvédő szerét is használta a gazda a kétszikű gyomok ellen, a használat a hatékonyság érdekében percre kiszámított. Ha túl magasra nő az árpa, a szár nem bírja az érő magoktól elnehezedő kalászt, lefekteti szél, eső, ezért szükség van szárszilárdító szerek használatára is. A gyomirtózás és a szárszilárdítás azonban nem mehet egyszerre, túl nagy stressz érné a növényt. A birtok növényorvossal is bír, saját betakarítógéppel dolgoznak, s a Tombor családban az utánpótlás is biztató.

– Huszonöt magyar tarka tehén mellett az a kis fekete egy francia Angus – mutatta az állatokkal foglalkozó Rezi Attila, aki a legelő mellett körben meg is termeli a takarmányt. Az állataikhoz erősen kötődnek, a Viharnak elnevezettől például biztosan nehéz lesz megválnia a tízéves Álmosnak, aki apja mellett tanulja a gondozást. Attila bánata, hogy a magyar fajtákat kevésbé keresik a felvásárlók, a francia Limuzin és Charolais lett a divatos. Attila ragaszkodik a magyar fajtákhoz, a termőföldjein is tartózkodik a vegyszerektől, inkább a kártevőket elriasztó, talajjavító facéliát, a lila virágú mézontó füvet veti. Ezt a táblát a karmacsi fennsíkon a kis kápolna mellett figyelhettük meg. Ahogy Sabjanics Lajos Jens biztatására kukorica helyett vetett, júliusban aratandó 8 hektár repcéjét, Tik József szójaültetvényét, valamint Jens virágzó krumplisát. Aki nem győzte hangsúlyozni, a növényeknek kaja kell, meghálálják. Dr. Polgár Zsolt a burgonyáknál rögtönzött egyetemi előadást a gumókötésszámról a bokrok lehetséges hozamáról, a bogarak elleni permetezés idejéről. Ezt majd jövőre tudják hasznosítani a jelen lévők. Az eredményt az akkori határjáráson talán mi is megnézzük.

Egyetemi Együttműködés

Jens CLAUSENNEL a Pannon Egyetemnek hosszú időre visszanyúló kapcsolata van, mivel a keszthelyi nemesítésű burgonyafajták szaporítási feladataiban is szerepet vállal szerződéses partnerként, mondta dr. Tóth Zoltán egyetemi docens, tanszékvezető. „Az utóbbi években a Növényter­mesztési és Földhasználati Tanszék sikeresen elnyert európai uniós Horizon 2020-as konzorciumi projektjeiben együttműködő gazdaként is részt vesz a 28 EU-s intézményt tömörítő „iSQAPER” és SoilCare” projektek szakmai megvalósításában. Mindkét projekt arra irányul, hogy Európa különböző klimatikus és talajadottságokkal rendelkező területein beazonosítsa és tesztelje azokat a talajhasználati technológiákat, amelyek amellett, hogy jövedelmezők, a talaj védelmét, illetve a talajállapot javulását is szolgálják. A projektek keretében a technológiai lehetőségek mellett szociológusok által vezetett kutatás keretében azt is felmérjük, hogy Európa különböző társadalmi és gazdasági adottságú ­területein milyen lehetőségei és korlátai vannak egyes technológiák adaptálásának, elterjesztésének.”