Kockázatok és mellékhatások – Csak óvatosan a gyógyszerekkel!

Elterjedt nézet, hogy amikor egy betegséget huzamosabb ideig, tehát akár éveken, évtizedeken át gyógyszerrel kezelünk, akkor annak a mellékhatásai révén megágyazhatunk egy másik betegségnek. Ezzel kapcsolatban voltunk kíváncsiak dr. Ignácz Andrea gyógyszerész, patikavezető véleményére.

– Azt gondolom, minden patikusnak kötelessége és felelőssége, hogy beszéljen erről a témáról, amit azonban megnehezít az, hogy Magyarországon ennek még nincs kultúrája – bocsátotta előre a szakember. – Arra gondolok, hogy valójában a pácienseknek is mindent meg kellene tenni azért, hogy a nemkívánatos mellékhatások a későbbiekben elkerülhetők legyenek. Kevesen tudják, hogy aki ilyesmit tapasztal, az bejelentést tehet – és kell is, hogy tegyen – a feltételezett mellékhatásról az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet honlapján, a kifejezetten erre a célra rendszeresített menüpontban. A gyógyszerek használatával kapcsolatos mellékhatások bejelentése továbbra is elsődleges eszköze annak, hogy az egészségügyi hatóság információt szerezzen egy gyógyszer lehetséges kockázatairól, és szükség esetén olyan intézkedéseket hozzon, melyekkel garantálható a használat biztonságossága, illetve hogy a kezelésben résztvevő betegek számára több a kezelésből származó előny, mint a kockázat. A bejelentést egyébként a háziorvosnál, illetve bármelyik patikában is meg lehet tenni.

A szakember szerint azonban nem ezek, a klinikailag tesztelt készítmények jelentik az igazi veszélyt.

– A legtöbb probléma abból adódik, hogy mi, magyarok különösen sok vény nélküli gyógyszert használunk – magyarázta. – Gyakran előfordul, hogy a beteg több, más és más nevű fájdalomcsillapítót is beszed egyetlen nap leforgása alatt, az azonban nem tudatosul benne, hogy ezek valójában egyetlen hatóanyagra épülnek. Itt elsősorban a paracetamol és az ibuprofen hatóanyagra gondoljunk. Tartósan és/vagy nagyobb mennyiségben szedve ezeknek igen komoly mellékhatásaik lehetnek, károsíthatják a májat, a gyomort és a nyombélt. Ezt azonban mi, az egészségügyben dolgozók ma kontrollálni nem tudjuk, hiszen nincs rálátásunk arra, hogy a beteg az otthonában mit szed.

Dr. Ignácz Andrea mondott más példákat – igaz, ezek már nem mellék-, hanem kölcsönhatások – is az említett két hatóanyagon kívül: például bizonyos szembetegségeknél a túlzott orrcsepp-használat szintén kiválthat kellemetlen reakciókat. A vérhígító szerek használata pedig befolyásolja az étkezést is, de erről általában megkapják a felvilágosítást a páciensek: a készítmények mellé például nem szerencsés sok káposztafélét fogyasztani, mert azok nagy mennyiségben tartalmaznak K-vitamint, aminek igen fontos szerepe van a véralvadásban.

Azt is hozzátette: a gyógyszergyárak általában valamennyi esetlegesen bekövetkező mellékhatás következményeivel szemben védekezni akarnak, kizárni minden kártérítési követelést, ezért az összes eshetőséget szerepeltetik a gyógyszer mellé adott betegtájékoztatón. Sajnálatos tapasztalat, hogy sokan vannak, akik ezt elolvasva megijednek és inkább nem is használják a készítményt, pedig lehet, hogy az életkilátásaik javítása érdekében az nélkülözhetetlen. Dr. Ignácz Andrea arra figyelmeztet: nem szabad nagyobb jelentőséget tulajdonítani ezeknek a listáknak, mint amekkorát valóban szükséges, pontosan a gyógyszergyárak előbb említett per-elhárító szándéka miatt. Ugyanis ahhoz, hogy egy készítmény hasson, a szakember szerint szükség van a belé vetett bizalomra is...