Biokertészet hókuszpókusz nélkül – Szedd magad a zöldségmagot!

Az alapszabály: mindig a legszebb, legegészségesebb terméseket válasszuk ki, mert sok betegséget a magon keresztül is átörökíthetünk a következő évre. A szakemberek szerint a hibrid fajtákat nem célszerű szaporítani, mert nem a szülőre, hanem valamelyik nagyszülőre hasonlít majd az utód. Amúgy tudok példát az ellenkezőjére: a szomszédomnál két éve olyan szépen beérett egy F1-es uborka, hogy nem tudta megállni, hogy ne szedje ki a magját. Tavasszal elültette, és láss csodát, szép és bőséges termésnek örülhetett. Én nem vagyok ilyen bátor, inkább egy régi fajtát választottam. Ha elégedettek vagyunk az uborkánkkal, hagyjunk meg egyet-kettőt teljesen beérni a szárán. Amikor már szépen besárgult, vágjuk ketté, szedjük ki a magját, rakjuk egy edénybe, öntsünk rá egy kis vizet és hagyjuk szobahőmérsékleten 3-4 napig fermentálni, hogy a magot védő hártya lejöjjön róla. Naponta párszor kevergessük meg, majd öblítsük le tiszta vízzel, és hagyjuk megszáradni. A cukkíniből, a tökből, patisszonból, a dinnyékből ugyanígy szedhetünk magot s akár évek múlva is felhasználhatjuk, mert az összes kabakos szaporítóanyaga 6-8 évig is megőrzi a csírázóképességét.

A paradicsom magjával is egy kicsit bíbelődni kell, a bölcs anyatermészet ugyanis, hogy ne csírázzon ki a termésben, csírázás gátló bevonattal látta el. Ezért aztán a legérettebb, legédesebb paradicsomból kapargassuk ki a magját, tegyük bele egy kis üvegbe, öntsünk rá vizet, fedjük le papírszalvétával. Pár nap múlva a magok az üveg fenekére süllyednek, a víz felszínén pedig a penészre hasonló bevonat jelenik meg. Ne essünk kétségbe, a vizet öntsük le róla, majd a magvakat többször öblítsük át, szűrjük le, egy tányéron terítsük szét és szárogassuk. Közben többször mozgassuk meg, hogy ne ragadjanak össze – az egyik évben papírtörülközőre raktam a magokat, de nem vált be, mert beleragadtak a papírba.

A paprikát is hagyjuk a szárán megérni, ha leszedtük, szobahőmérsékleten még érleljük 1-2 napig. Végül vágjuk le róla a húsát, az eret is metsszük ki a magházból, hogy ne penészedjen, majd így is szárítsuk néhány napig. Ezután lepergethetjük csutkáról a magokat, majd felcímkézett papírzacskóban vagy borítékban tároljuk.

A spenótot hagyjuk, míg magszárba szökken, s ha a kóró már barna, vágjuk le, szárítsuk teljes érésig, s csak azután morzsoljuk le róla a magokat. Az újzélandi spenótnál várjuk meg amíg a száron, a levelek hónaljában megbúvó apró kis zöld magok konok, rücskös, fekete golyókká keményednek. Akkor viszont ne késlekedjünk, mert fontos, hogy még ősszel földbe kerüljenek, a csírázást ugyanis a vastag és kemény toktermés nagyon megnehezíti. Ha tavasszal vetjük, a kései kelés miatt csak gyér levélzetre számíthatunk – ezt csak palánta neveléssel kerülhetjük el. Az ugyancsak spenótként használt kerti labodával nincs sok dolgunk, ha beérik a magja, csak le kell szednünk, s ha nem tesszük, hát majd elveti saját magát.

A gyógy és fűszernövények magját akkor gyűjtjük, amikor a virágzat már majdnem teljesen elszáradt. A kórót még egy kicsit szárítjuk, majd kimorzsoljuk belőle a magokat. Megjegyzem, a mentafélék inkább vegetatív úton szaporodnak, tarackolnak, bár hoznak magot, az a legtöbbször csíraképtelen. A mentán kívül is van még néhány faj – például a levendula, amit egyszerűbb vegetatív úton szaporítani.

A kétnyári növényeknél – sárgarépa, petrezselyem, zeller, paszternák, hagyma, cékla, mángolt – át kell teleltetni a növényt, tavasszal újból ki kell ültetni, hogy virágozzon és magot érleljen.