A Balaton vidékén áll a világ első Kossuth-szobra

A magyar szabadságharc bukását követően a Kormányzó, a nemzet hőse országának elhagyására kényszerült. Egy rövid ideig török földön húzta meg magát, majd nagy körutat tett Angliában, az USA-ban is megfordult, végül Itáliában, Torinóban (akkoriban Turin) telepedett le, és élete végéig innen figyelte a magyarországi eseményeket. Kossuth személye, kényszerű emigrációja ellenére a magyar kollektív emlékezet központi alakjává vált. Már életében kultusz övezte, halálát követően pedig elsőként a szoborállításokban jelentkeztek a kultusz lenyomatai.

A siómarosiak – akkoriban különálló település volt, ma Balatonszabadi része – is úgy gondolták, hogy Kossuth Lajos sajnálatos, 1894 márciusában bekövetkezett halála miatt, elsőként állítanak szobrot az egykori Kormányzónak. Ráadásul Kossuth holttestét is a déli vaspályán szállították a fővárosba, így 1894. március 30-án emberek százai várták a siófoki vasútállomáson. A marosiak úgy érezték, a főhajtás mellett mást is kell tenniük, így jött a szobor ötlete. 

Szokó István református lelkész indította el a munkát, elgondolásában a falu tanítója, Fábián József készséggel támogatta. A lelkész és a tanító akarata mellé álltak a siómarosiak, s adakoztak is a nagy célra. Összesen 642 forint gyűlt össze, ez nagy szó volt, hiszen akkoriban az éves átlagkereset 300 forint körül mozgott. Miután előteremtették a pénzt, két fővárosi műszobrászt kértek fel Kossuth megmintázására. Kiss György tervei alapján Gerenday Antal és fia, Gerenday Béla hamar el is készült a bronz mellszoborral. Az események szinte felpörögtek, ugyanis a 80 centiméter magas szobor 1894. június 26-án már Siómarosra meg is érkezett. 

A leleplezési ceremónia 1894. július 1-jén, egy vasárnapi napon zajlott. A források szerint az egész falu lázasan készült az eseményre, állítólag Gilicze Imre helyi lakos titokban ágyút épített és az avatáskor díszlövést adott le. A járásbíróság később tíz forintra büntette. Az avatóünnepségről országszerte beszámoltak a lapok: „A siómarosiak még a szomszéd község lakosaitól sem fogadtak el adományt. A szobor Budapesten készült Gerenday A. és fiai akadémiai szobrászoknál, a kik igen híven mintázták meg Kossuth arcvonásait. A sikerült mellszobor római oszlopon áll, melynek ez a felirata: Kossuth Lajos 1802-1894. A magyar szabadság legnagyobb apostolának a siómarosi felszabadítottak. A leleplezési ünnep délután folyt le az egész község lakosságának jelenlétében. (…) Este diszlakoma rekesztette be a szép ünnepélyt.” A második világháború során az emlékmű megsérült, beázott, és az állíttatáskor benne elhelyezett emlékirat is megrongálódott. A szobor belsejében ugyanis egy olyan írás rejtőzött, amelyet a szobor avatásakor helyeztek el benne a siómarosiak, magasztos üzenettel a következő generációknak. Siómaroson napjainkban Kossuth-kör működik, a több mint száz esztendős emlékművet nagy becsben tartják, környezetét gondozzák.

De a balatoni térségre többszörösen is büszkék lehetünk, ugyanis az ország második köztéri Kossuth-szobra szintén a tónál látható. Gerenday Béla munkáját néhány évvel a siómarosi után, 1899. október 15-én avatták fel, hasonlóképp nagy ünnepség közepette, melyen Kossuth fia, Ferenc volt a díszvendég. A mellszobor sajátosan balatoni alkotás, hiszen feliratán a helyi, ismert költő, Soós Lajos sorait olvashatjuk: „A szép Balatonnál légy hű néped őre/Nyiss utat, vezérelj boldogabb jövőre/Óh, ragyogj előttünk mint szent égő oltár/Aki bilincsoldó Messiásunk voltál!”

A 20. század elejére szinte minden nagyobb magyar település folytatta a Kossuth-szobor állítást. A Balatonnál 1903 augusztusában avatták a következőt. Az almádiak Kossuth-szobrát Holló Barnabás készítette. A sok résztvevővel lezajlott nagy ünnepségen nem más volt a szónok, mint a Függetlenségi párt képviselője, a nagy balatoni író, Eötvös Károly. De szintén tiszteletét tette Kossuth Ferenc is.

Az első egészalakos Kossuth-szobrot később Miskolcon avatták, de a „magyarok Mózesének” még a washingtoni Capitoliumban is látható mellszobra. Szoboralakjával New York-ban és Manhattanben egyaránt találkozhatunk. A világhírű reformkori politikus, a magyar szabadságharc kormányzója a 20. században megelevenedett népdalokban, festményeken, cigarettán, pénzen, emléktárgyakon. Büszkék lehetünk, hogy első szobor-emlékhelye Siómaroson közadakozásból valósult meg, egyesítve a kis közösség akaratát, elképzelését!

dr. Kovács Emőke