Ne erőltessük a kiskerti veteményezést!

Mert mi kell a magnak a csírázáshoz? A legfontosabb a meleg és a nedvesség, s tegyük gyorsan hozzá a megfelelő talajt is, mert ugyan a mag nedves papírlapok között is éledezik, de a növény további fejlődéséhez tápanyagra lesz szüksége. Jól tesszük, ha előzetesen tanulmányozzuk a növény szükségleteit, jó táppontot adnak ehhez a vetőmagok tasakján lévő információk is. A csírázási hőmérséklet amúgy nem a levegőre, hanem a talajra vonatkozik, s ha a pontos adatra vagyunk kíváncsiak azt a reggeli órákban (az éjszakai lehűlést követően) legalább 10 centi mélyen mérjük. A csírázás a megadott minimumokon elkezdődik, de a fejlődés optimuma ennél jóval magasabb. A sárgarépa, a petrezselyem, a zöldborsó, a saláták 20-22 Celsius-fokon csíráznak a legjobban, de a folyamat már 6-8 Celsius foknál elkezdődik. Mint azt a saját káromon többször is tapasztalhattam, a szakemberek nem a levegőbe beszélnek, amikor sulykolják:  a vetést nem érdemes erőltetni a megfelelő csírázási hőmérséklet előtt. No, de okos ember a más kárán is tanul, a buta a sajátjából sem: tavaly, amikor a környező kiskertekkel együtt a miénket is jó korán megtárcsázták, gondolván, a pihe-puha talajban könnyű veteményezni: a több napja tartó ragyogó napsütésben pikk-pakk elvetettem borsót, a sárgarépát, a petrezselymet. Soha nem volt olyan rossz a termésünk ezekből a zöldségfélékből, mint akkor. Pedig a délceg petrezselyem-ültetvényemet irigyelte, aki csak látta, egy éve viszont a sárgarépával együtt olyan ritkán kelt, hogy több helyen pótolni kellett a sorát, a borsót pedig újra vethettem. A tél ugyanis még nem tette le véglegesen a fegyvert, pár hétre visszavette a hatalmat, ami elég volt ahhoz, hogy taccsra tegye az ébredező zöldségféléket. A túl korán elvetett magok a hideg, nedves közegben megrohadhatnak, károsítják a gombák, vagy csak nagyon lassan, vontatottan csíráznak. A keléskori stressz aztán meghatározza az egész életüket: az optimális körülmények között csírázott növényekhez képest satnyábbak, életképtelenebbek lesznek.

Az egyik legkorábban vethető zöldségféle a borsó, de csak a "kifejtő" típusúak (köztük a legismertebb a Rajnai törpe), amelyek nem fagyérzékenyek vagy legalábbis  jól tűrik a hideget. A velőborsóval érdemes megvárni a legalább a március végét, az áprilist, amikor már nem várható erős lehűlés. Ha már nagyon nem bírunk a kertészkedőkedvünkkel, okos megoldásnak tűnik, ha friss fogyasztásra vetünk néhány levesnyi Rajnai törpét, a mélyhűtőbe szánt készletet a nagyobb szemű, bőtermő velőborsók közül választjuk ki, de majd csak később ágyazunk meg neki a kiskertünkben. 

Felesleges aggodalomtól kímél meg bennünket, ha tisztában vagyunk zöldségünk csírázási idejével, ami persze a megfelelő feltételek megléte esetén mérvadó. A csírázáshoz a hő mellett folyamatos nedvességre is szükség van, ha a mag megduzzadt, elkezdődött a csírázása, nem száradhat ki addig, amíg a sziklevelek és a további táplálást biztosító gyökér ki nem fejlődik – nedvesség hiányában a csíra elpusztul. A borsó a hideg földben akár hetekig rostokol, melegben viszont egy hét alatt kikelhet, a sárgarépa a hőmérséklettől függően 6-18 nap alatt mutatja meg magát, a petrezselyemnek minimum 3 hét "gondolkodási" időre van szüksége, a paszternák egy héttel ennél is lustább, a zeller magja viszont akár egy hét múlva is aktivizálja magát, de amíg három zöldségfivérét szabadföldbe vetjük, a zellert általában palántaként ültetjük (én például mindig a piacon szerzem be).

Korán vethetjük a mákot, a salátaféléket, a március végi jó időben sorra kerülhet a cékla, a hagymamag, a dughagymák, a kapor, sóska, a spenót, a mángold. Legkényesebb növényeink, a paprika, a paradicsom palántáinak nevelését viszont már elkezdhetjük. Gondolkodjunk előre: vessük úgy, hogy majd földlabdával együtt tudjuk kiültetni. Amit szintén szentül megfogadtam: az uborkát is palántaként nevelem (gyűjtöttem számukra tejfölös dobozt) és úgy ültetem ki, a szárára majd alufóliát tekerek, hogy megvédjem a spanyolcsigáktól.