Boldog ember háza

Végül rálelünk a Boldog ember házára. A 16. századból származó épület bejárati ajtaja felett olvasható a latin nyelvű, kőbe vésett felirat: Gratias Ago Tibi Dne quia fui in hoc Mondo; magyarra fordítva: Köszönöm Uram, hogy ezen a világon lehettem. Az épület egyáltalán nem monumentális, szinte megbújik a többi, muzeális értékű társa mellett. Ám bizonyságul szolgál arra, hogy nem kell sok a boldogsághoz: egy szerény lak szép környezetben, netán a tenger közelében. Amit tanulságként leszűrhetünk létéből: hálásak és boldogok lehetünk minden egyes napért és mindenért, amink van, mégha az kevésnek is tűnik. Az épület az egyáltalán nem hivalkodó formájával hozzá nőtt a helyiek szívéhez, évszázadokon át megőrizték. Dalmát dialektusban így lett a neve Kuća sritnog čovika, azaz Boldog ember háza.

A reneszánsz letisztult formáját idéző falakat faragott kőlapokból rakták az Úr 1545. esztendejében. Első lakója Ivan Primojević jogász volt, aki egy időben az omiši kommuna követi tisztét látta el Velencében, ahova Adria keleti partvidékének nagy része tartozott. Az itáliai hatás a mai napig megmaradt a városka épített környezetében, középületekben és villákban. Például a házak sajátos belső elrendezésében. Akár a többiek, úgy a fiskális úr is a legfelső szintre, a második emeletre kérte a konyha elhelyezését. A földszinten a dolgozószoba és nappali kapott helyet. az első emeleten a hálószoba. A szabadkéményes konyha abból a megfontolásból került fölülre, mert általában onnét indult ki sok épület-tűz. Ha ott felcsaptak a lángok, azokat időben eloltva nem kellett attól tartani, hogy lejjebb tejednek, az alsó részek sértetlenek maradtak. Újjáépíteni csak a felső részt kellett…

A jelekből ítélve nemcsak boldogság, hanem előrelátásának köszönhetően szerencse is kísérte emberünket …

A környéket a filmesek is felfedezték. A hatvanas években itt, a Cetina folyó festői kanyonjában forgatták a Winnetou filmsorozat több jelenetét. A hatezer lakosú városka a természeti értékein és architektúráján kívül másról is nevezetes. Az egyik legszebb terén - közel a Boldog ember házához - minden év augusztusában tartják az egész országban ismert klapa dalfesztivált. A klapa, a többszólamú dalmát ének felkerült az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára. Fő jellemzője a többszólamúság, a tenortól a baritonig és a legmélyebb (basszus) férfihangig terjedő szólamokkal, olykor gitár- vagy mandolin-kísérettel

Az elmélkedésre alkalmas miliőben a reneszánsz-ember életérzésének a sajátosságaira gondolok. Az örömre, a harmóniára való törekvésére. Intelem gyanánt eszembe jut a hippói Szent Ágoston (354-430) püspök és filozófus bölcs gondolatainak egyike: „Az emberek utaznak, hogy csodálkozzanak a hegyek magasságán, a tenger óriás hullámain, a folyók hosszú kanyarulatain, az óceánok mérhetetlen kiterjedésén, a csillagok mozgásán az égen, és csodálkozás nélkül mennek el önmaguk mellett.”

Elhagyva a Boldog ember házát, az ugyancsak róla elnevezett vinotékában kötünk ki. Kihagyhatatlan, hogy ne kóstoljuk meg a helyi plavac (kékség) nevű nedűt, amelyhez papírvékonyságúra szeletelt pršut (szárított sonka) dukál.

Jókedvre derülünk. Talán így válik teljesebbé a boldogságérzetünk…

FOTÓ TZ OMIŠ