Kiskerti zöldségek a hóban, fagyban

A csicsóka ( Helianthus tuberosus) biztosan ilyen, már ha ki tudjuk ásni a fagyott földből. Jeruzsálemi articsóka néven is ismert, hogy honnét ragadt rá a név, fogalmam sincs, hiszen semmi köze sem Jeruzsálemhez, sem az articsókához, barna gumója inkább a gyömbérre hajaz. Íze enyhén diós, édeskés, ropogós és nagyon jó vasforrás. Földrészünkre a 17. században keveredett Észak-Amerikából, főleg Franciaországban, Németországban és Hollandiában termesztik. Gumóját nyersen és főzve is asztalra tehetjük, főzve krémes állagú, a krumplihoz hasonlóan használható.

A hivatalos státusza: évelő gyógynövény, s újabban szuperélelmiszerként is forgalmazzák. A legnagyobb pozitívuma, hogy a cukorbetegek is fogyaszthatják, laktató, karcsúsító, megfelelő tartományban tartja a vércukorszintet. Élelmi rostjai dús tárházából kiemelkedik az inulin, ami a gyomorban és belekben jól megduzzad, így gyorsan megtölti a pocakunkat, a vércukorszint kordában tartásával pedig megszünteti az édesség utáni sóvárgásunkat. Sok B-, C-- és D-vitamint, valamint biotint tartalmaz, dúskál nyomelemekben, a kálium mellett jelentős mennyiségű fehérjét tartalmaz, így ideális étek a vegánoknak is. Kiemelkedő a vas és a réztartalma, az előbbi az izmok oxigénnel való ellátásában serénykedik, a réz pedig, mint antioxidáns, védi az emberi sejteket a szabad gyököktől, amelyek felgyorsítanák az öregedést. Legnagyobb kincse kétség kívül az inulin, a prebiotikus élelmi rost, amit az emberi vékonybél nem tud lebontani, így emésztetlenül jut a bél alsó traktusába, ahol biztosítja a jó bifidobaktériumok betevő falatját. Egy személyes jó tanács: ha társaságba készülünk, előtte ne együk tele magunkat csicsókával, mert az emésztetlen rostok miatt erősen gázképző.

A kint telelő zöldségek közül a leveles kel a kedvencem, mondják marha- vagy takarmánykáposztának is általában késő őszi, téli zöldtakarmányként termesztik, de párolva és pirítva a modern konyháknak is kedvelt alapanyaga - én például a húslevesbe is teszek belőle egy-egy levelet. Amiről leghíresebb: igen magas a C-vitamin tartalma. Egy brazil tanulmány kimutatta, hogy fogyasztása segíti a csonttömeg stabilizálódását, kivonatával jó hatást értek el a neurológiai betegségek kezelésében: különösen az Alzheimer-kór; az időskori demencia; az ataxia; a myasthenia gravis és a Parkinson-kór esetében - de élelmiszerként történő fogyasztása is kedvez az egészségünknek. Bővelkedik vitaminokban és nyomelemekben, ideális téli főzeléknövény, egy adaggal biztosíthatjuk napi C-vitamin szükségletünket, állítólag egy tányér leveles kel főzelékben annyi kalcium van, mint két pohár tejben. Csontritkulás esetén ajánlott hetente kétszer is szerepeltetni az étrendünkben. Használ a bélflóra egészségének, mert a lebontásához idő kell, hosszasan az emésztőrendszerünkben tartózkodik, így elegendő ballasztanyaggal szolgál amellett, hogy ellátja szervezetünket fehérjével és vitaminokkal, nyomelemekkel.

A kelbimbó a káposztafélék azon családtagja, amely hűvös időben nő a legjobban és jól tűri a telet. Belgium tengerparti régióiban, Brüsszel város körül őshonos, termeszteni a 13. században kezdték, s azóta világszerte népszerű zöldségfélévé vált. A magas száron kicsi káposztaszerű "bimbók" nőnek, ezeket általában teljesen kifejlett állapotban szedik - általában csak annyit, amennyire szükség van, a többit a következő alkalomig frissen, vitaminokban gazdagon tartja a növény. Tápláló zöldség, számos egészségügyi előnnyel. Gazdag vitaminokban és ásványi anyagokban - jó forrása a C-, és K-vitaminnak, a folátnak és a káliumnak. Magas rosttartalmával segíti az emésztést, alacsony kalóriatartalma kordában tarthatja a testsúlyunk gyarapodását, antioxidánsai védik a sejteket a károsodástól, csökkentik a rák kialakulásának kockázatát.. Magas káliumtartalmával hozzájárul a szív egészségének megőrzéséhez, segít megfelelő szinten tartani a vérnyomást.