Érzelmi kötődéssel és lelki igénnyel

2024.01.15. 12:00

Karácsonyfák varázsában – Varjasi-Lőrincz Pannival beszélgettünk

Az 1950-es években a karácsonyfa volt a lényeg, az ajándék társasjáték vagy könyv mellett ez testesítette meg leginkább az ünnepet, bocsátotta előre Varjasi-Lőrincz Panni. Lapunk korábbi újságírójával arról beszélgettünk, miért ragaszkodik annyira a karácsonyhoz. A család hagyárosböröndi otthonának minden szobájában, jóval vízkereszt után is áll egy-egy feldíszített fa. Persze ma már műanyagból készített, de ez nem mindig volt így.

Antal Lívia

Édesapja egy emlékezetes karácsonyon, akkor még kicsi lányával, Krisztikével

Fotó: Antal Lívia

Soha senki nem kérdezte meg tőlem, hogy miért. Honnan jött ez, miért nem tudom elengedni az ünnepet? Minden bizonnyal azért, mert gyermekkorom meghatározó élményei voltak a családi karácsonyi ünnepek – adott választ a kérdésre. - Zalaegerszegen, az Ady utca 40. szám alatti egymásba nyíló, kétszobás családi házban nőttem fel. Jó darabig apu egyedül keresett, mert anyu a négy gyerek mellett nem tudott elmenni dolgozni. Egy összetartó családban nevelt bennünket, engem és testvéreimet. Így utólag visszatekintve a karácsony volt a legfontosabb ünnep, amit mindig úgy vártunk, hogy abban a karácsonyfa volt a lényeg. A fenyőfának a léte, nem az, hogy mennyi ajándék van alatta. Apu művészlélek volt. Képes volt egész nap díszíteni a fát a kisebbik szobában, ágait megnyesve alakította, ide alma, oda dió, hozta harmóniába a látképet. Persze ezt mi, gyerekek nem láthattuk. Még azt is megtette, hogy észrevétlenül átvezette a nagyobbik szobába a csengő zsinórját, ahol várakoztunk. Egyszer csak csengetett, ami olyan érzést keltett bennünk, mintha eljöttek volna az angyalkák.

Varjasi-Lőrincz Panni
Fotó: Antal Lívia

Amikor még vágott fenyő volt, a hulló tüskéi miatt előbb-utóbb le kellett bontani a karácsonyfát. Édesapja erre is talált megoldást, földes, gyökeres fenyőfát vásárolt. Mikor már nagyobbak voltak, ők vették meg a szüleiknek. De nem az árusítóhelyeken, mert régen ott nem volt kapható. El kellett menni érte a fenyőfakertészetbe. A fát ott választották ki, a tulajdonostól kapott ásóval pedig kiásták, idézte fel Varjasi-Lőrincz Panni.

- Ezt a szokást felnőttként, családosként is megtartottam. A korábbi zalaegerszegi lakásban is mindig gyökeres fánk volt, amit odaajándékoztunk annak, aki ki tudta ültetni. Itt, Hagyárosböröndön pedig az udvaron magasodik három fenyőfa, amelyek karácsonyfaként voltak díszei házunknak. Szüleimnél és nálunk is a gyökeres fákat már hosszabb ideig lehetett bent tartani, mert nem hullatták tüskéjüket. Még egy gondolat, hogy miért ragaszkodom ennyire a karácsonyfához. Egyszerűen azért, mert nehezen viselem el telet, a hideget, a sötétet. Ezért, ahogy rövidülnek a nappalok és télire fordul az időjárás, már elkezdem dekorálni a szobákat, előtereket fényfüzérekkel, karácsonyi dísztárgyakkal. Minden szobába más díszekkel, más stílusban díszítem fel a karácsonyfákat. Húsvétig apránként szedem le, illetve teszem el a karácsonyi díszeket, amiket húsvétiakkal váltok fel. Ezt már régóta könnyedén meg tudom tenni, mert az élő fákat idővel műanyagokra cseréltük. Ez sokkal praktikusabb, a díszítésben, a dekorálásában pedig a kreativitás szépségét élem meg.

Szeretetteljes légkörben nevelkedett Varjasi-Lőrincz Panni. Mint mondta, ezért is van benne nagy fokú érzelmi kötődés a karácsony iránt. Nagyon örül annak, hogy gyermekei és unokái is követik ebben a szokásban, különösen egyetemista unokája, Laura. A családi hagyomány mellett lelki igénye van arra, hogy a téli hamar sötétedő, borús napokon csillogjanak körülötte a fények.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!