2023.10.30. 14:00
Befejezés előtt az őszi mezei munkák
Befejezéséhez közeledik a kukorica aratása, a város besenyői határában is az utolsó táblák egyikét járta az adapterrel felszerelt Claas Dominator kombájnjával Simon József zalaegerszegi mezőgazdasági vállalkozó. Mint megjegyezte, az időjárás eddig kedvezett az őszi betakarítási munkáknak.
A Simon-gazdaságban befejezéséhez közeleg a kukorica aratása
Fotó: Fincza Zsuzsa
- Az idén vetettem a legkevesebb kukoricát, a magas input kiadások, de elsősorban a drága szárítási költségek miatt. Ez utóbbin takarékoskodni - hadd száradjon a lábán is - vártam egy kicsit az aratással. Tovább viszont nem késlekedhetek, félő, hogy tovább emelkedik a gázár, s szeretném, ha előtte leszáríttathatnám a termést. Már csak a csatári és a botfai határban, mintegy 3 hektáron áll lábon a kukoricánk. A termés mennyisége és minősége amúgy közepesnek mondható. A napraforgó betakarításával is végeztünk, a mennyiség és a minőség megfelelőnek, amolyan átlagosnak mondható. Azon szerencsések közé tartozom, akik aratás után egyből el is tudták adni. Igaz, alacsonyabb áron, mint tavaly, de jobban ráfizettek, akik áremelkedésre spekulálva a raktárban tartogatták - kaptunk tájékoztatást az agrárvállalkozótól.
Gabonából viszont - a gazda szavaival élve - egy dekát sem sikerült eladni, hatalmas a kínálat, nincs kereslet, nyomottak az árat. A búzatermés mennyiségét és minőségét ráadásul erősen lerontotta az aratást késleltető kedvezőtlen időjárás, a hetekig tartó állandó eső.
- Az őszi gabonák már szépen kelnek, látszik a soruk. Búzából a tavalyi kétharmadát, 40 hektárnyit vetettünk, árpából 15-öt, ehhez jön majd 25 hektáron a tavaszi vetés - a jövő évi kukorica és napraforgó területét az aktuális helyzethez igazítjuk majd.
A nyár végén vetett repce viszont jeles érdemjegyet kapott a gazdától, a Pipa hegy alatt és a Kanizsai út mellett végig szépen kelt és növekszik. Igaz, a tavalyi is ígéretes volt, sajnos annak a felét lelegelték a vadak, ezért ezúttal "vadmentesebb" területet kerestek az olajnövény számára.
- Összességében jelentős veszteséggel zárunk, s az ideit a túlélés évének nevezhetjük. Igyekszünk csökkenteni a költségeket, a nehezen, ráfizetéssel művelhető területeket pihentetjük, ugaroltatjuk vagy ideiglenesen gyepként kezeljük - kaszáljuk, a kaszálékot otthagyjuk, hogy növelje a talaj humusztartalmát. Erősen figyelünk a vetésváltásra, a korszerű, forgatásmentes talajművelésre. Szántás helyett gruberezéssel, sekély tárcsázással mozgatjuk meg a talajt, így a szármaradványok nem kerülnek mélyre, ezáltal tápanyagban gazdagabb rétegbe csírázhat majd a vetőmag, s kevesebbet kell költeni műtrágyára. A felszínen és a közelében maradt növények javítják a talaj vízháztartását is, akárcsak a talajmozgatás után a felszín gyors lehengerezése. Amivel lehet, takarékoskodunk, figyeljük az vetőmag és inputanyag árakat, kihasználjuk az esetleges akciókat.
Csordás Zsolt zalaegerszegi mezőgazdasági szolgáltató-vállalkozó is "gyengének" minősítette az idei mezei szezont, ő "csupán" 200 ezer forintos veszteséggel zárja az évet. Mint megjegyezte: az oka, hogy csak kis területen, 5 hektáron gazdálkodik, munkája zömét a szolgáltatás teszi ki - e kategóriába tartozó tevékenyég közben "értük tetten", amint egy kicsi, mintegy ezer négyzetméteres táblán kombinált magágyelőkészítő vetőgéppel a föld tulajdonosának megbízásából őszi búzát vetett.
- A szárazság miatt sajnos nehéz, s így költségesebb a talaj megmunkálása - szállt ki a tájékoztatás kedvéért a Belarus traktor fülkéjéből Csordás Zsolt. - A szolgáltatásban a lakosság által művelt mezei, szőlőhegyi területek, nagyobb kertek szántásának a végén járok már, s a vetésekkel is jól állunk. Magam az egyedül maradt, beteg öregek "elhagyott" területein gazdálkodom, ezúttal zömmel búzát, tritikálét vetettem. Télen készenlétben állok, s ha kell, felszerelem a traktorra a hótolót.
Amire Csordás Zsolt igazán büszke: a földművelés szeretetét sikerült a családban továbbörökítenie: fia, Dani is traktorra ül, de csak szabadidejében, ugyanis agrármérnöknek készül és a gödöllői egyetemen tanul.
Simon gazda viszont a szomszédban lakó ifjúságot fertőzi sikeresen a szakma szeretetével: a kukoricaaratáskor körülötte lábatlankodó fiúk: Petrics Dávid és öccse, Kristóf, valamint barátjuk, Szabó Gergő nem csak bámészkodtak, szorgalmasan össze is szedték az elhagyott kukoricafejeket és bedobálták a kombájn adapterébe. Dávid elárulta, hogy ő bizony agrármérnöknek készül...